Öröm Nikolinára nézni, kivirult. Stefan pozitív hatással van rá amit boldogan könyveltem el.
-Szerinted jó fog kisülni ebből az egész Stefan ügyből?-kérdezte Nik miközben ismét csak pólót keresett.
-Hát nagyon remélem, én örülök mert látom hogy boldog Kolina..
-Igen azt én is látom, de ha megbántja én..-idegesen vissza dobta a felső a szerkénybe.
-Nem fogja megbántani.-mosolyogva elé álltam.
-Egy rossz szó, vagy cselekedett..-mondta tovább a magáét idegesen mire lenyugtatás kép megcsókoltam.
-Értesz te a megnyugtatáshoz, mi tagadás..
-Igaz mennyire jó vagyok..-vigyorogtam.
-A legjobb..átkarolta a derekem, magahoz húzott majd lágyan megcsókolt. Olyan volt mintha most csókolóztunk volna először. Halványan elrugaszkodtam a földtől és a 'derekára' ugrodtam, ő pedig a kezét a fenekem alá tette tartás, szempontjából.
-Szeretlek..-suttogtam a fülébe majd apró puszikkal édesgettem a nyakát.
-Én.....is.-sóhajtott.
-Tolass!-suttogtam mire azt tette amit mondtam, lassan de biztosan az ágy lábánál kötötöttunk ki. Óvatosan megbillentettem magunkat majd az ágyra döltünk. Meg mindig puszilgattam a nyakát, kulcscsontját, mellkasát, csukott szemmel élvezte majd felhúzott magához majd mohon falni kezdte az ajkaim. Filmbe illő jelenet volt, de mint minden filmben valakinek bele kell rondítania, e perbe. Elijah lepett be az ajtón.
-Srácok!
-Igen?-förmedt rá Niklaus.
-Jó bocs, legközelebb kopogok és nem zavarom meg-e gyomorforgató jelenetet.
-Csak mond mit akarsz?-kérdeztem a lehető legkedvesebben.
-A mi drága szüleink 10 perc múlva itt vannak.-nézett Nikre elég érdekes arckifejezéssel.
-Mivan?-óvatosan ledobott magáról majd fel egyre idegesebben fel alá járkalt.
-És ezzel most mi a baj?-kerdeztem kicsit zavarban, az ágyon ülve.
-Nem értheted.-szólt Elijah.
-Oké jönnek, és? Örüljetek neki hogy élnek ez itt lesznek.
-Nem ismered Estert es Michaelt, a leggonoszabb, legrosszat akarób emberek a vilagon!-szidta a szüleiket.
-Az lehet de a szüleitek.
-Az nem fontos! Nem találkozhatsz velük, itt maradsz fent!-utasított.
-Mivan?
-Jól hallottad!-felelte.
-Gyertek le!-kiabált Rebekah.
-Majd jövök!-felelte idegesen majd ott hagyott a szobába.
***
Nem tudom mennyi ideig ültem a szobában egyedül, de meg elégeltem! Idegesen felálltam majd kikukucskáltam, Niklaus elég idegesen ült és hallgatja ahogy arról osztják a szülei hogy mennyire szerencsétlen még mindig nincs senkije. Szóval letagadott, remek.
-Igazából meg sem lepődök azon, hogy nincs senkit, ki szeretne téged..-kacagott a férfi.
-Egy ízléstelen embernek se kellesz, Niklaus..!?-kérdezte az anyja.
-Most már elég lesz!-védte Elijah Klaust.
-Ha csak ezért jöttetek, akár mehettek is!-lépet az ajtóhoz Rebekah.
-Mindig is naiv voltál, Rebekah.-mosolygott a lányára a férfi.
-És igen ezért jöttünk hogy megnézzük hogy boldogultok, Niklaussal egy házban, hísz tudjuk senki sem tud vele egy levegőt szívni, nem hogy egy helyen lakni.
-Nyugodj meg.-suttogta Kol Niknek.
-Nem bírom.-ökölbe szorította a kezét.
-Csak mondjátok el miért nem tud kapcsolatot létesíteni senkivel ez a fiú?-szólt az apjuk ismét.
-Senki sem szeretni szegényt, mert egy kész szerencsétlenség!-csatlakozott az anyjuk is.
-Hello.-mosolyogtam fentről majd szép lassan lesétáltam a lépcsőn.
-Jajj de helyes, a mai ebéd?-vigyorgott az apjuk.
-Igen, ahogy mondod!-mosolyogtam majd egyre közelebb mentem, Nik elkapta a kezem de elhúztam.
-Niklaus egyik katasztrofális próbálkozása vagy?-próbált megigézi a férfi.
-Most igézni próbálsz?-kérdeztem majd kinevettem.
-A kérdés itt miért nem tudlak..-az arcára kiült a döbbenet.
-Ezt majd később. Bemutatkozom, ugyan nem úgy ahogy azt kellene mert azt nem érdemlitek meg ezek után, Elizabeth Wayne, Niklaus barátnőjé és a gyermekének az édesanyja.-mosolyogtam a férfire akinek a tekintette teljesen átment egy pszichopatáéba.
-NEM!-kiabált majd előhúzta a karmait hogy majd elintéz, a fiúk védelmező ösztönökkel már nyúltak is értem de addigra már üveges tekintettel néztem a férfira aki a fájdalomtól a földre hullott.
-Esetlen van ellenvetésed?-mosolyogtam.
-Van!-nyögte a fájdalomtól.
-Na hallgatlak!-mosolyogtam majd mint az óvodába leültem elé törökülésbe.
-Első sorban az én fiam..
-Hát nem is az enyém.
-Másodjára ha valaki is lesz valakije nem egy boszorkány!-próbált felállni.
-De aranyos..de nem..nem kifejezetten boszorkány.-vigyorogtam önelégülten.
-Itt meg megint mi van?-lépett ki Stefan és Nikolina a szobájukból, de senki sem válaszolt.
-Mit akarsz te Niktől?-nevetett a nő mire egy gyönyörű mosoly kíséretében a földre került.
-Szóval most hogy egy szinten vagyunk, lehet hogy Klaus nem épp a legjobb gyereketek de fogalmatok sincs mire képes, néha engem is megtud lepni..mindegy. Lehet hogy nem tudja kezelni a kialakult vagy kialakuló helyzeteket és olykor döntés képtelen, vagy épp kárörvendő és iszonyatosan bunkó de szeretem, jobban bárkinél így nem nagyon nézem jó szemmel hogy két ilyen ember osztja..ezt a 'szerencsétlen' 'nincs senki aki szeressen' dolgokat felejtsük el mert aki tévhitben él, hazugságban él.-mosolyogtam majd olyan témát hozott fel a férfi amire legvadabb álmomban sem gondoltam volna.
-Dampyr vagy ha nem tévedek, aki vissza tudja hozni a túl oldalon vergődőket.!?
-Így ahogy mondod.
-Hát Nik, ezért szédíted ezt a szegény kislányt..hogy vissza hozza neked Tyler anyját.
-Mi?-kiabálta mindenki. Én mosolyogtam majd megfordultam meglökve Niklaus felmentem a szobába.
-Kicsim, ez rohadtul nem így van!-lépett be a szobába Klaus.
-Miért ne lehetne így? Ott volt, szeretted..miért ne akarnád vissza kapni?
-Mert te jöttél, letaroltál mint egy szélvihar, minden érzést amit Tyler anyukája felé éreztem kiirtottad belőlem, és jöttek a feléd érzett érzéseim amik kitörölhetetlenül belém égtek!
-És ezt miért higgyem el?
-Csak gondolj bele! Ha hátsószándékkal lennék veled, tettem volna Nikolina megszületése ellen, de mivel mint látod én is akartam őt így megszületett. Aztán megkértem a kezed is..jut eszembe ezt oda akartam adni.-a fiúkba nyúlt majd kivett belőle egy gyönyörű gyűrűt.
-Most letérdelek mint a filmekben, megkérdezem amit kell, ha akarod folytatni ezt az egészet kettőnk között mond ki az igent és enged hogy megcsókoljalak, ha viszont lezárnád állj fel és sétálj ki.-adta ki a játékszabályokat Nik, majd letérdelt elém.
-Elizabeth! Hozzám jössz feleségül?-tette fel hát a nagy kérdést immáron másodjára.
Gondoltam kicsit húzom az ágyát így felálltam, a szemében a teljesen kétségbeesést láttam.
Lassan elindultam kifelé mire halkan kimondta a nevem.
-Elizabeth..
-Ezt a reakciót vártam..-mosolyogva vissza sétáltam hozzá majd megengedtem hogy felhúzza a gyűrűt és vadul megcsókoljon.
-Szeretlek.-nézett mélyen a szemembe.
-Szeretlek.-suttogtam.
-Ha csak ezért jöttetek, akár mehettek is!-lépet az ajtóhoz Rebekah.
-Mindig is naiv voltál, Rebekah.-mosolygott a lányára a férfi.
-És igen ezért jöttünk hogy megnézzük hogy boldogultok, Niklaussal egy házban, hísz tudjuk senki sem tud vele egy levegőt szívni, nem hogy egy helyen lakni.
-Nyugodj meg.-suttogta Kol Niknek.
-Nem bírom.-ökölbe szorította a kezét.
-Csak mondjátok el miért nem tud kapcsolatot létesíteni senkivel ez a fiú?-szólt az apjuk ismét.
-Senki sem szeretni szegényt, mert egy kész szerencsétlenség!-csatlakozott az anyjuk is.
-Hello.-mosolyogtam fentről majd szép lassan lesétáltam a lépcsőn.
-Jajj de helyes, a mai ebéd?-vigyorgott az apjuk.
-Igen, ahogy mondod!-mosolyogtam majd egyre közelebb mentem, Nik elkapta a kezem de elhúztam.
-Niklaus egyik katasztrofális próbálkozása vagy?-próbált megigézi a férfi.
-Most igézni próbálsz?-kérdeztem majd kinevettem.
-A kérdés itt miért nem tudlak..-az arcára kiült a döbbenet.
-Ezt majd később. Bemutatkozom, ugyan nem úgy ahogy azt kellene mert azt nem érdemlitek meg ezek után, Elizabeth Wayne, Niklaus barátnőjé és a gyermekének az édesanyja.-mosolyogtam a férfire akinek a tekintette teljesen átment egy pszichopatáéba.
-NEM!-kiabált majd előhúzta a karmait hogy majd elintéz, a fiúk védelmező ösztönökkel már nyúltak is értem de addigra már üveges tekintettel néztem a férfira aki a fájdalomtól a földre hullott.
-Esetlen van ellenvetésed?-mosolyogtam.
-Van!-nyögte a fájdalomtól.
-Na hallgatlak!-mosolyogtam majd mint az óvodába leültem elé törökülésbe.
-Első sorban az én fiam..
-Hát nem is az enyém.
-Másodjára ha valaki is lesz valakije nem egy boszorkány!-próbált felállni.
-De aranyos..de nem..nem kifejezetten boszorkány.-vigyorogtam önelégülten.
-Itt meg megint mi van?-lépett ki Stefan és Nikolina a szobájukból, de senki sem válaszolt.
-Mit akarsz te Niktől?-nevetett a nő mire egy gyönyörű mosoly kíséretében a földre került.
-Szóval most hogy egy szinten vagyunk, lehet hogy Klaus nem épp a legjobb gyereketek de fogalmatok sincs mire képes, néha engem is megtud lepni..mindegy. Lehet hogy nem tudja kezelni a kialakult vagy kialakuló helyzeteket és olykor döntés képtelen, vagy épp kárörvendő és iszonyatosan bunkó de szeretem, jobban bárkinél így nem nagyon nézem jó szemmel hogy két ilyen ember osztja..ezt a 'szerencsétlen' 'nincs senki aki szeressen' dolgokat felejtsük el mert aki tévhitben él, hazugságban él.-mosolyogtam majd olyan témát hozott fel a férfi amire legvadabb álmomban sem gondoltam volna.
-Dampyr vagy ha nem tévedek, aki vissza tudja hozni a túl oldalon vergődőket.!?
-Így ahogy mondod.
-Hát Nik, ezért szédíted ezt a szegény kislányt..hogy vissza hozza neked Tyler anyját.
-Mi?-kiabálta mindenki. Én mosolyogtam majd megfordultam meglökve Niklaus felmentem a szobába.
-Kicsim, ez rohadtul nem így van!-lépett be a szobába Klaus.
-Miért ne lehetne így? Ott volt, szeretted..miért ne akarnád vissza kapni?
-Mert te jöttél, letaroltál mint egy szélvihar, minden érzést amit Tyler anyukája felé éreztem kiirtottad belőlem, és jöttek a feléd érzett érzéseim amik kitörölhetetlenül belém égtek!
-És ezt miért higgyem el?
-Csak gondolj bele! Ha hátsószándékkal lennék veled, tettem volna Nikolina megszületése ellen, de mivel mint látod én is akartam őt így megszületett. Aztán megkértem a kezed is..jut eszembe ezt oda akartam adni.-a fiúkba nyúlt majd kivett belőle egy gyönyörű gyűrűt.
-Most letérdelek mint a filmekben, megkérdezem amit kell, ha akarod folytatni ezt az egészet kettőnk között mond ki az igent és enged hogy megcsókoljalak, ha viszont lezárnád állj fel és sétálj ki.-adta ki a játékszabályokat Nik, majd letérdelt elém.
-Elizabeth! Hozzám jössz feleségül?-tette fel hát a nagy kérdést immáron másodjára.
Gondoltam kicsit húzom az ágyát így felálltam, a szemében a teljesen kétségbeesést láttam.
Lassan elindultam kifelé mire halkan kimondta a nevem.
-Elizabeth..
-Ezt a reakciót vártam..-mosolyogva vissza sétáltam hozzá majd megengedtem hogy felhúzza a gyűrűt és vadul megcsókoljon.
-Szeretlek.-nézett mélyen a szemembe.
-Szeretlek.-suttogtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése