Az előző programunk Klaussal hát hogy is mondjam..tökéletes volt. Olyan volt mint az előtt hogy tudta ez az egészet Kolal. Mindegy..így is boldogok leszünk valahogy!
-Srácok..-szólt Elijah aki akkor Nikolinára vigyázott önszántából ami nagy szó.
-Igen?-lépett be Klaus a szobába.
-Itt aludt..és most nincs itt.-nézte Elijah az ágyat amiben eddig Nikolina aludt.
-Elijah, ne csináld ezt.-próbált mosolyogni.
-Nem csinálom..nincs itt.-egyre idegesebb lett.
-Ezt nem hiszem el..-suttogta Nik majd észt veszve rohangálni kezdett.
-Nem láttátok Nikolinát?-lépett be Rebekah szobájába.
-Eltűnt?-kérdezte Enzo majd kimentek ők is keresni a kislányt.
-Mit kerestek így?-kérdeztem mosolyogva.
-Kit, húgi..kit.-tovább nézelődött a házban.
-Mi az hogy kit?
-Nikolinát keressük.-felelte Elijah.
-Mivan?-kérdeztem ijedten.
-Eltűnt.-lépett mellém Klaus.
-Meg kell találnunk!-feleltem majd felforgattuk a házat, az udvart az erdőt és minden környező rész ahol lehetne de sehol sem volt. Olyan ideggörcs ami akkor bennem volt még soha ez előtt.
Nagyon aggódtam/aggódtunk hogy hova is tűnhetett el de senkinek semmi ötlete nem volt.
Kifulladva ültünk le a kanapéra és környékére.
-De hol lehet?-kérdezte inkább magától Elijah mint tőlünk.
-Áhh..-ültem a kanapé karfáján mikor egy kegyetlen fájdalom tőrt rám amitől a földre térdeltem. A fejem zakatolt a szívem ezerhatszázzal vert, mikor egy látomás tárult elém. Tyler, Hayley, Edward, Kol és Kai valamin...NIKOLINA. A kislány ijedten és össze zavarodva ült lekötözve, mintha eltudna futni.
-Mi ez?-kérdezte Klaus Elijahtól.
-Nem tudom.
-Tyler..-suttogtam a még mindig tartó fájdalomtól.
-Mivan Tylerrel?-kérdezte Rebekah zavaros tekintettel.
-Ott van.-feleltem majd próbáltam felállni mire inkább Klaus emelt fel.
-Mond értelmesebben kérlek.-szólt Elijah.
-Nikolina Tylerékkel van.-feleltem már kicsit erősebb hanggal.
-Oké, és az a 'Tylerékkel' mit és kit takar?-kérdezte Enzo.
-Edward, Tyler, Hayley, Kai és Kol.-feleltem a kérdésére.
-És hol vannak?-kérdezte Rebekah.
-Ohmm...Vagy Edwardnál vagy Kainál.-feleltem majd elindultunk.
-Én azt mondom Kainál nézzük elsőnek..-szólt Elijah mire mi helyeselés közben Kaihoz tarottunk. Nagyon féltettem Nikolinát hisz annyira picit és törékeny..nem akarom hogy miattam vagy miattunk valami baja legyen.
-Előre megyünk Niklaussal és Lorenzoval.-felelte Elijah a ház előtt állva mire berontottak.
-Na hello.-vigyorgott Kai.
-Már vártunk titeket.-mosolygott Kol.
-Mire jó ez?-kérdezte Elijah.
-Micsoda drága testvérem?-kérdezett vissza Kol majd Elijahhoz sétált.
-Az hogy bele vontok a hülye vitátokba egy ártatlan kislányt!!-védte tovább Nikolinát majd hátra lökte Kolt aki vagy négy-öt métert repült a mögötte lévő falig.
-Nyugodj le, Elijah!-Elijah elé lépett Damon aki épp akkor érkezett meg Stefannal.
Mikor ez a jelenet megtörtént oda suhantam a megkötözött kislányhoz aki nagy mosollyal az arcán nézte mit csinálok vele.
-Még ne.-felelte Kai majd úgy mint Elijah Kolt hátra lökött én pedig a falra csapódtam.
-KAI!-kiabált Nik mire neki akart roncsolni de Stefan és Damon lefogta.
-Végre elmondhatnátok miért is hoztátok el Nikolinát..-kezdett bele ismét Elijah.
-Megmutatom.-mosolygott Tyler mire elő vett egy kést és végig húzta Nikolina kezén.
A kislány sírásban tört ki, mikor megéreztem a fájdalmat a kezemen..a vágás amit Nikolina kapott rám is kihat. A vágás a karomon ugyan úgy megjelent mint Nikolináén.
-Ez már megint mi?-kérdezte Stefan.
-Ez a hatalom.-nevetett Edward.
-Miről beszélsz?-kérdezte Klaus kicsit idegesen.
-Nyugodj meg Nik..tudod mi jó testvérek vagyunk.-mosolygott Kol.
-Igen Kol, azok vagyunk de nem értem ez mire jó.-felelte Klaus.
-Jó testvérek vagytok?-nevettem majd felálltam a földről.
-Miért nem vagyunk azok?-vigyorgott tovább Kol.
-Tudod nem emlékszik valamire..és ha most emlékezne rá..már nem így mosolyognál.
-Kussolj!-felém sietett majd a mellkasomra tette a kezét.
-Tépd már ki..másodjára próbálod és egyszer se sikerült még..Hajrá!-mosolyogtam.
-Rendben!-megvonta a vállát majd a kezét a mellkasomba 'szúrta' éreztem hogy már fogja a szívem de nem tépte ki.
-Emlékezzen?-kérdeztem szakadozott hangon.
-Már mindegy..az igézést nem lehet vissza vonni!-nevetett.
-NIKLAUS, azt akarom hogy MOST emlékezz rám és Kolra..mindenre!-feleltem mire ő mély levegőt vett. Az arcára volt írva minden ami akkor eszébe jutott.
-Ereszd el!-szólt idegesen Klaus.
-Ezt nem hiszem el..-felelte majd Nikolinához ment.
-És most mit is akarsz ezzel eléri, Kol?-kérdezte Elijah.
-Csak figyelj.-mosolygott mire egy hirtelen mozdulattal kitépte Nikolina szívét.
-KOL!!-kiabáltam mire minden sötétbe burkolózott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése