-Gyere fel ha akarsz valamit.-felelte Klaus.
-Még mászkáljak is.-fújtatott Tyler majd feljött a szobába.
-Csak gyere.-szólt idegesen Hayley majd beléptek az ajtón..én Klaus mellkasán pihentettem magam míg ő a kezével a derekamat simogatta.
-Ez..-kereste a szavakat Tyler.
-Most ne ezzel foglalkozz, fontosabb dolog miatt jöttünk.-kezdett bele Hayley.
-Na mi az?-kérdeztem mosolyogva.
-Noel meghalt!-mondta a számomra is sokkoló hírt.
-Hát sajnálom de ehhez mi közünk is van?-kérdezte Klaus miközben felült.
-Nem nagyon ismerünk mást aki ártani akarna.-felelte Tyler.
-Akkor mondok neked valamit Tyler, veletek ellentétben mi nem tudnánk ártani a gyerekeknek..és amúgy is ha még emlékszel az én fiam.-szép lassan felálltam majd oda sétáltam elé.
-Igen tudom hogy a te gyereked de ki tudja mikor tudnád újra bántani.--felelte Tyler.
-Várj..várj..várj. Mikor Kol megtette azt Nikolnával amit megtett..te is meghalnál *a kezét a vállamra tette* és mivel ő Noel vér szerinti édesanyja..-próbált rávezeti minket a válaszra.
-Így ő is meghalt.-suttogta Hayley.
-És mindenért Kol a felelős..-belecsapott a falba majd lerohant a kriptába én pedig utána mentem.
-Nyugodj már meg kérlek..-elé álltam.
-Mindenemet elvesztettem Elizabeth.
-Mi lenne az a minden..hisz a barátnőd ott van.-feleltem kicsit lesajnálóan.
-Igen ott, de elvesztettelek téged aztán Noelt, a családom bizalmát..-lehajtotta a fejét.
-És mindent magamnak köszönheted. Engem át vertél, a családodat átverted és a nem ölitek meg...Nikolinát most Noel is élne.
-A te bizalmaddal mi lett? Ami felém irányul?-egy lépést közelebb lépett.
-Köddé vált..eltűnt.
-Neeeem..ott van az még valahol..a bizalom és a szeretett.-mosolygott.
-Nem nincs semmiféle bizalom és semmiféle szeretett.
-Nincs szeretett?-oldalra fordította a fejét.
-Nem Tyler, nincs. Ilyen téren belőlem mindent kiirtottál.-mondtam teljesen őszintén.
-Én szeretlek.-suttogta.
-Én pedig Niklaust szeretem.-feleltem.
-Mit szeretsz benne?
-Mindent szeretek benne Tyler. Egyszerűen ő az aki a világot jelenti számomra.
-Szeress engem.-felelte majd megcsókolt, természetesen amint kitudtam magam szabadítani szoros öleléséből hátra löktem.
-Eközben fent az emeleten.-
-Most mi nézel így?-kérdezte Klaus Hayleytől miközben Klaus a pólóját vette fel.
-Tetszik az a tetoválás..-méregette Niket.
-Akkor jól nézd meg mert többet nem fogod látni.
-Most miért vagy ilyen elutasító?
-Mert ha nem tűnt volna fel nem vagyunk éppen hújj de jó barátok.-mosolygott.
-Oké értem de hallgasd csak.-mondta a lány majd a vámpír hallássunkal a Tyler és Elizabeth beszélgetését hallgatták.
-Én szeretlek.-suttogta Tyler.
-Én is szeretlek.-felelte Elizabeth.
-Mit szeretsz bennem?
-Mindent szeretek benned Tyler. Egyszerűen te vagy aki a világot jelenti számomra.-felelte Elizabeth.
-Szeretlek.-mondta ismét Tyler majd csókolózni kezdek.
-Ez valami...-gondolkozott Klaus.
-Látod..Tyler szereti őt és Elizabeth is érzi még mindig azt.
-Ezt nem tudom felfogni.-leült az ágyra.
-Segítsek abban hogy hamarabb felfogd és tovább lépj?-kérdezte Hayley majd Klaus elé sétált.
-Tudnál segíteni?-kérdezte Klaus elkeseredve mire Hayley levette a pólóját.
-Még mindig tetszik.-végig húzta a kezét Klaus tetoválásán majd megpuszilta.
-Ezt nem csinálhatod.-felállt.
-De Klaus, csinálhatom.-mosolyogva közelebb lépett..sokkal közelebb.
-Nem szabad.-suttogta Klaus.
-Már hogy ne lenne szabad.-mosolygott majd megcsókolta. Klaus hol ellenkezett hol pedig folytatta a dolgot. Hayley az ágyra lökte Klaust majd óvatosan rámászott. A csókolózást át vitték az ágyba.
-Vissza a kriptába.-
-Tyler hagyjuk egymást egy életre.-feleltem nyugodtan majd elindultam vissza az emeletre.
-Még fel megyek Hayleyért és aztán elmegyünk..-mondta Tyler kicsit szomorúan.
-Jó.-próbáltam hideg lenni. Mikor felértünk az emeletre benyitottam a szobába hogy akkor drága Hayleyt kitessékeljem a szobából és eltűnjetek végre a házból de amit akkor láttam...teljesen felidegelt.
-NIKLAUS???-kiabáltam a teljes sokktól.
-Kopogni?-flegmázott Hayley.
-KOPOGJAK A SAJÁT SZOBÁMBAN?-nagyon ideges voltam.
-Nyugodj már meg.-felém sétált.
-Egy lépés választ el attól Hayley!-próbáltam magam tűrtőztetni.
-Egy?-kérdezte majd lépett még egyet mire egy szempillantás alatt kitéptem a szívét amit átdobtam a csukott ablakon.
-Elizabeth!-kiáltott Tyler.
-UTÁNA MÉSZ?-kérdeztem kicsit hangosabban a kelleténél.
-Forróvérű.-szólt utoljára majd eltűnt.
-Ez minden amit mondani szeretnél?-kérdeztem Klaustól.
-Szereted még mindig akkor nem mindegy?
-Kit?
-Tylert.-felelte majd felállt és elém sétált a félmeztelen Niklaus.
-Mivan?-elnevettem magam.
-Hallottam azt amit beszéltettek..
-Akkor meg? Ha hallottad miért gondolod ezt?-kérdeztem összezavarodva.
-Hagyjuk ezt az egészet már.-felelte.
-Ezt most hogy érted?-kérdeztem enyhe idegességgel a hangomban.
-Hagyjuk egymást békén egyszer s mindenkorra.
-Ha valaki ezt mondhatná kettőnk közül az ÉN lennék.-feleltem.
-De én mondtam nem?
-De te mondtad Niklaus de ne hozz túl elhamarkodott döntést.-lépett be az ajtón Elijah.
-Ezt meg hogy érted?-kérdezte majd felakarta venni a pólóját.
-Ne vedd fel.-suttogtam majd kivettem a kezéből a felsőt.
-Az a beszélgetés amit hallottál nem így történt meg..mikor Tyler azt mondta szereti őt, Elizabeth azt válaszolta hogy ő téged szeret, Tyler nem azt kérdezte mit szeret Elizabeth benne hanem azt hogy mit szeret benned és erre a választ is rád értett...a csók pedig hát..Elizabeth ellökte őt amint tudta.-mondta Elijah amit ő látott és hallott, majd mélyen a szemembe nézett és ott hagyott minket.
-Én csesztem el..-sóhajtott majd leült az ágyra.
-Igen, Nik ezt most te.
-Sajnálom..-a tenyerébe temette a kifogástalan arcát.
-Kit tudsz engesztelni??-kérdeztem tőle félmosollyal az arcomon.
-Nem tudom.-felelte még mindig a tenyerébe pihentetve arcát. Levettem a pólóm majd leguggoltam elé és óvatosan elvettem a kezét az arca elől.
-Most ki engesztel ki, kit?-mosolygott.
-Te engem..csak közben te is élvezed majd.-nevettem mire ő felém hajolt hogy megcsókol.
-Várj.-szóltam majd megtöröltem a tökéletes ajkait.
-Bolond.-nevetett majd megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése