-Szóval most azt akarjátok nekem mondani hogy nem emlékszik semmire?-kérdezte még nyugodtan Niklaus.
-Hívom a Salvatore fiúkat!-kiáltott Rebekah majd elfordult telefonálni.
-Miért csinaltad ezt? Először itt hagysz aztén vissza jössz úgy hogy nem tudod kivagyok.-mondta a férfi mikor kettesben álltunk.
-Elmondod ki voltál nekem?-kérdeztem suttogva.
-A völegenyed.-mosolygott mélyen a szemembe nézve, mikor minden érzelmem előtört ami a férfi irant erzek.
-Niklaus..-suttogtam.
-Hát emlékszel?-az amúgy is gyönyörűen csillogó szemeiben felcsillant a remény.
-Igen és kérlek bocsáss meg nekem mindenért amit tettem, egyik sem ellened iranyult, és...nagyon szeretlek.-megnyiltam felé.
-Én is nagyon szeretlek téged, és idővel minden vissza áll a rendes kerékvágásba, és minden olyan lesz amilyen volt. Ezt igerem!-mosolygott.
-Már el is felejtettem mennyire észbontó és gyilkos a mosolyod.-mosolyogtam.
-A tied nyomába sem érhet.-szép lassan felém hajolt és megcsókolt.
-Nem emlékszik ránk!-hallottam Rebekah hangját a csók közben.
-Szerintem Nikre emlékszik.-Szólalt meg Stefan.
-Ennek nincs értelme...-gondolkozott Kol, mi pedig abba hagytuk a csókolózast.
-Hogyan emlékszel még is csak Niklausra?-kérdezte Damon.
-Nem tudom, mikor újra a szemébe néztem eszembe jutott minden amit érzel iranta, eszembe jutottak az emlékek.
-Akkor ezt kell tenni. Mindenkit egyesével Elizabeth elé állítani hogy egymás szemébe nézhessen és eszébe juthasson mit is érez pontosan.-mosolygott Stefan majd Elizabeth elé állt.
-Stefan?-nevetni kezdtem.
-Látjátok megy ez.-mosolygott Stefan mire Damon elém állt.
-De hasonlít rád az öcséd, Damon.-méregettem a fiút.
- Igaz milyen jókepű lett...miattam.-nevetett Damon majd tovább állt.
-Na?-Elém állt a szőke egyed.
-Te hoztad vissza Niket...szőszi?..-mosolyogtam majd széttártam a karom.
-Szősziiii.-visongott majd megölelt. Az öleles végén egy velem egy magas fiú lépett elém. Minden ami történt köztünk feltört bennem, az érzelmek amik már csak barátságot takarnak.
-Kol.-mosolyogtam a fiúra aki annyira megörült hogy még is tudom ki ő, felkapott és magához szorított.
Mikor kinevettem magam Kol ölelése közben, ott termet egy tökéletes adotságokkal rendelkező férfi. Mikor a szemeibe néztem, feltárult előttem az elmém s az elmémbe rejtett emlékek.
Elijahval viszonyom volt, ami elég felkavaró, hisz Niklaus mennyasszonya vagyok, ha már egy magam fajta nevezheti magát így.
-Ha most megbocsájtottok én felmennék lefürdeni és lepihenni, mert zakatol a fejem a fájdalomtól.-mosolyogtam majd elindultam felfele. Újra össze zavarodtam. Ugyan teljesen tisztában voltam azzal hogy kivel szeretném leélni az én RÖVID életem...Niklaus mellett vagyok csak boldog, hiába van ott Kol vagy épp Elijah. Niklaus nélkül teljesen elveszett lennék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése