Hát még mindig úgy állunk mint tegnap. Két ember iránt érzem ugyan azt..és ez borzalmas.
Niklaussal még mindig haragban vagyunk, ő haragszik rám mert nem hoztam vissza Hayleyt rögtön és mert itt hagytam, de nem érzem magam hibásnak semmiért sőt ha Nik úgy bánik velem mint az elején akkor eszembe se jutott volna Elijah karjaiba borulni, érezni felé azt amit érzek és nem keresem nála a boldogságot. Bár igaz az érzéseim már akkor megvoltak, de nem törtek felszínre, elfojtottam és nem éreztem. Niklaus mellé feküdtem be az ágyba de semmi sem olyan mint egykoron. Ott feküdtünk egymás mellett és bámultuk a plafon szótlanul, majd sóhajtottam és elfordultam tőle. A teóriáim Elijah körül forogtak amíg abból ki nem zökkentett egy sms, 'Gyere át.' szöveggel, természetesen Elijahtól. Körültenkintően kikászálódtam az ágyból majd át szaladtam Elijahhoz.
-Mit szeretnél?-kérdeztem mosolyogva.
-Jó éjt puszit!-nevetni kezdett.
-Jó éjt csók?-mosolyogtam majd oda sétáltam az ágyban fekvő fiúhoz.
-Gyere már, te.-vigyorgott majd magára rántott.
-Nik mellett fekszek és rád gondolok..
-Én pedig egyedül fekszek és rád gondolok..
-Vissza kell mennem..-suttogtam.
-Vissza sajnos.-szólt majd megcsókolt.
-Jó éjt Elijah.-mosolyogtam majd kiiszkoltam a szobából mikor szembe találtam magam, Enzoval aki egy száll alsónadrágban állt a szoba közepén.
-Te meg?-nevetni kezdetem.
-Hát kijöttem inni.-megrázta a vértasakot.
Te és Rebekah...együtt?-mosolyogtam.
-Igen.-mosolygott viszont.
-Naa...sokáig.-vigyorogva megöleltem a bátyámat.
-Ésss te? Mit csinálsz itt kint? Nem kellene pihenni?
-De kéne csak nem tudok..így inkább kijöttem és hagytam Niket nyugodtan aludni.
-Ez aranyos.-felelte majd a karomba bokszolt.
-Jó hagyj.-nevettem majd Elijah lépett ki az ajtón.
-Nem tudok aludni.-mosolygott majd töltött magának egy pohár wiskeyt.
-Na mesélj mi volt a 'csaj ügy'?-letette a tasak vért és inkább öntött magának is egy pohárral mire megkínált így gondoltam elfogadom védve ezzel a rólunk fel állított képet.
-Hát igazéból zavaros, én nagyon bele szerettem és elméletileg ő is érez valamit, de neki van valaki aki sokkal fontosabb és igazából néha találkozunk akkor történnek dolgok de semmi más.-vigyorgott majd az italába kortyolt.
-És milyen a lány?-vigyorgott Enzo mire én is próbáltam mosolyogni.
-Iszonyatosan gyönyörű és édes, kedves...ezer éve nem már senki aki így megbabonázott volna.
-Ennyire szereted?-kérdeztem mosolyogva.
-Kimondhatatlan szerelmet érzek felé.
-Szerencsés lány, de megyek nem tudom Niklaus alszik-e..-mosolyogtam majd lehúztam a poharam tartalmát. Fel keltem az amúgy kényelmes kanapéról és bementem a szobába.
-Hol voltál?-kérdezte komásan Nik.
-Nem tudtam aludni így gondoltam békén hagylak kicsit.
-Értem.-vigyorogott majd maga mellé húzott.
-Nik, nem vagyunk most ennyire jóba.-elhúzódtam tőle.
-Jó, figyelj én tényleg sajnálom hogy kiabáltam..és hogy pont Hayley miatt..-suttogta.
-Mivan Hayleynél vagy Hayleyvel ami ilyen fontos?
-Nem akarok erről beszélni!
-Nik..
-Jó..régen, ISZONYAT régen viszonyunk volt..de tényleg ez még úgy az 1759-es években..és valahol fontos nekem mert sok mindent megéltünk együtt de nem szeretem már.-felelte.
-Mivan?
-SAJNÁLOM, de ha ennyire akartad hát tessék ezért akartam hogy vissza hozd...hogy Tylerrel lehessen boldog te pedig velem.
-Szóval mikor itt csókolóztatok..abba volt még érzelem?
-Némi kis érzelem mindig van.-suttogta.
-Megértem.-mosolyogtam.
-Nem is vagy ideges?-furcsán méregetni kezdett.
-Nem..nem vagyok. Majd elfelejted.-ismét csak mosolyogtam majd megcsókoltam és elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése