-Mert így sokkal jobb..mindenkinek.-oda álltam az ajtó elé.
-Kinek jobb? Elmondod nekem?-kiabált Klaus.
-Nekem mindenképp.
-Miért?
-Szeretem őt.-suttogta Kol.
-Mindenem feladtam érte..-mondta Klaus majd kicsapta az ajtót.
-Hát te?-kérdezte Klaus.
-Én..csak hallottam hogy veszekedtek...-válaszoltam alig halhatóan.
-Ne is foglalkozz vele..-mosolygott.
-Értettem..-elindultam a szobámba de vissza rántott.
-Nem emlékszel semmire velem kapcsolatban?-kérdezte félve.
-Nem emlékszem semmire..miért...kéne?
-Nem, nem kéne.-mosolygott majd megfordultam és bementem a szobába, persze mire becsuktam volna az ajtót márt állt is ott valaki.
-Mit szeretnél?-kérdeztem Koltól.
-Téged szeretnélek.-mosolygott.
-Értem..-halványan elmosolyodtam.
-Szerinted megtudnálak szerezni?-te ültetett az ágyra majd mellém ült.
-Szerinted megtudnál szerezni?-kérdeztem vissza mosolyogva.
-Teljes mértékben.-vigyorgott majd felém hajolt.
-Biztos?-kérdeztem mire ő válaszként megcsókolt.
Teljesen egymásra hangolódtunk Kollal, már elfeküdve csókolóztunk tovább..jól éreztem vele magam. Óvatosan levette rólam a pólót majd a nyakamat kezdte puszilgatni. Már nagyon benne voltunk a dolgokban..eljutottunk a szex fő részéhez aminek már a vége fele hártunk, az akkori pillanathoz illően a fejem oldalra fordítottam mikor belélegeztem az ágynemű illatát. A fejem zakatolni kezdett a fájdalomtól..mikor vissza kaptam az emlékeim. Vissza kaptam az emlékeim Klausról.
-Hagyd abba..-letoltam magamról az össze zavarodott fiút.
-Most mi a baj?-kérdezte félve.
-Én..Klaust szeretem.-néztem magam elé.
-Mivan?
-Igen. Klaust szeretem, nagyon is..de megcsaltam.
-Nem emlékezhetsz rá..-suttogta.
-Pedig emlékszem..mindenre és...
-Nincs és.-felelte majd megcsókolt.
-Ne!-próbáltam eltolni magamtól.
-De.-tovább csókolt. Az ereiben áramló vérre gondoltam, semmi másra.
-Áhh ez rohadtul fáj.-megfogta a csuklóját.
-Hagyj békén Kol.-suttogtam majd otthagytam. Lementem a többiekhez, de csak Elijah volt ott.
-Elijah, nem láttak Klaust?
-Niklaus elment, nem tudom mikor tért vissza.-mosolygott.
-Ahj pedig sürgős..-leültem a kanapéra.
-Ritmustalanul ver a szíved..mi történt?
-Komplikált.-feleltem.
-Szerintem képes vagyok felfogni.
-Megcsaltam.-a hír hallatán az arcán a döbbenet uralta.
-Ezt nem teljesen értem.-leült mellém.
-Kol azt mondta igézzen meg Klaus, hogy felejtesse el magát velem..amit Klaus meg tett mer ha nem teszi meg megöl engem Kol..így persze Klaus megtette, Kol pedig bejött a szobámba és...szóval megcsaltam...de valahogy megint át hatottam az igézésen.
-Te lefeküdtél Kolal?-kérdezte Klaus a hátunk mögül.
-Sajnálom..-suttogtam.
-Megölöm.-felelte majd felment az emeletre.
-Kol!-kezdte Klaus kedves hangon.
-Igen, tesó?-mosolygott Kol.
-Milyen napod volt?-Klaus megállt az emeletre vezető lépcső korlátjánál.
-Egész jó..-mellé állt.
-Na nekem is.-mosolygott.
-Lefeküdtél vele.-mondta Klaus.
-Nem.-tagadta.
-Tudod mindig is ez volt a baj veled, hazudsz és hazudsz. Miért csináltad ezt? Azt hiszed ha elfelejtettem vele magamat nem fog szeretni? Hogy ha én nem leszek téged fog szeretni? Miért nem hagyod meg neki ezt a döntést? Hogy eldönthesse mit akar.
-Döntés elé akarod állítani?-kérdezte Kol.
-Igen, ha téged választ megígérem hogy eltűnők Mystic Fallsból.
-Rendben, és ha téged választ megigézel hogy ne szeressem.-kezet fogtak majd lejöttek.
-Elizabeth, most a tied a döntés kit szeretsz? ki mellett akarsz élni?-kérdezte Kol.
-Én..Niklaust szeretem.-suttogtam.
-Szóval őt választod?-kérdezte Elijah.
-Igen, mellette vagyok az aki. Őt akarom mindig, mindenhol.
-Rendben.-mosolygott Kol enyhén könnyes szemmel majd Klaus felé fordult.
-Akkor csináld.-suttogta.
-Nem. Nem tehetem. Nem vehetem csak így el az érzéseid.-felelte Klaus majd felment a szobába.
-Az első ilyen hogy Niklaust érdekli más érzelmi állapota..hmm..-szólt Elijah majd ott hagyott minket.
-Sajnálom Elizabeth.
-Minden rendben.-halovány mosolyt ejtettem a mondat végére.
Megfordultam és felmentem Klaus után, hisz még csak a neheze most jön. Tudom hogy Klaus mennyire szeret de ez elég kényes téma..és hát még is Kol az öccse.
-Klaus.-bementem a szobába.
-Ne most.-nézett mélyen a szemembe.
-Csak elszeretném mondani hogy mennyire sajnálom. Nem tudtam mit teszek és hogy miért.
Tyler óta te vagy az egyetlen aki mellett tudok mosolyogni, aki mellett érdemes levegőt venni.
És tényleg, rettenetesen szeretlek Niklaus.-csak sírtam..mire kinyögtem amit akartam már Klaus is meghatódott.
-Én is szeretlek.-suttogta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése