-Igen.-mosolyogtam.
-Szereted Elijaht.-leült mellém.
-De téged sokkal de sokkal jobban, Nik.-felültem így pont egy magasak voltunk.
-Igen tudom.-mosolygott majd a tekintetét az enyémbe fúrta.
-Gyönyörű a szemed.-suttogta.
-Nem illik magunkhoz beszélni..-kacagtam majd hozzá bújtam.
-Feküdjünk le.-megsimogatta a hátam.
-Ne, így most jó.-suttogtam.
-Mi? Miért jobb így?-mosolygott.
-Így tisztán hallom a szívverésed..-lehunytam a szemem és csak hallgattam.
-És ha nem dobbanna meg többé?-játszott a gondolattal.
-Valószínűleg az enyém sem.
-Én is utánad akartam menni, de Rebekah nem engedte..
-Mert Rebekah már akkor eltervezte hogy vissza hoz minket.
-Rókalelkű Rebekah.-vigyorgott.
-Igen az.-mosolyogtam mire egy gyönyörű barna hajú, szemű nő nyitott be a szobába.
-Ismerjük egymást?-kérdezte Nik kicsit gyanús tekintettel.
-Igen, ismerjük egymást.-nevetni kezdett majd beljebb jött és maga után csukta az ajtót.
-Igen én se ismernék magamra ha a helyetekben lennék, épp ezért jöttem, megkérdezni ez mi?-mosolygott a nő.
-De ki is vagy te?-kérdeztem teljesen össze zavarodva.
-Ne, ez nem lehet.-mintha Nik tudja valamit.
-De ez lehet mert ez van, de hogyan, apa?
-APA?...Nikolina?-a szám elé kaptam a kezem.
-Igen én vagyok..-lehajtotta a fejét.
-Istenem de gyönyörű vagy.-suttogtam majd megöleltem.
-HÍVOM DAMONÉKET!-Niklaus felugrott az ágyról majd féktelenül telefonálni kezdett.
-Ez hogy lehet..-gondolkoztam.
-Nem tudom, anya.-suttogta mosolyogva.
-Gyertek le, itt vannak. Gyorsak ezek az eretnekek..-jegyezte meg Nik majd lement.
-Eretnek?-kérdezett a lány.
-Mágiával rendelkező vámpírok.-feleltem majd elindultunk le a lépcsőn.
-Hát ő meg ki?-kérdezte Kol némi döbbenettel némi örömmel a hangjában.
-A teljesen tabu számodra.-mosolygott Nik.
-Hát most miééért?-nyavalygott.
-Végül is családban marad.-kacagtam a lány mellett állva aki szint úgy nevetni kezdett.
-Na most komolyan ki ő?-kérdezte Elijah.
-Ő Nikolina.-mikor Nik kimondta ki is a mellettem álló lány mindenki ledöbbent, nem tudta most nevessen vagy sírjon, meglepte őket a hír.
-Ez nem lehet..-gondolkozott Rebekah.
-Ami azt illeti lehet.-vágott közbe Stefan.
-A túl oldalon is élt, csak nem nőt mivel félig halott volt, vissza jött és most rúgta ki magát az a kor ameddig a másik oldalon volt. Ez teljesen normális.-mosolygott Stefan.
-Szóval minden rendben van vele!?-kérdezte Niklaus.
-A legnagyobb rendben.-mosolygott tovább Stefan.
-Na gyere Stef.-mosolygott Damon majd eltűntek.
-De várj ha Nikolina ennyire más lett akkor..-gondolkoztam mikor belépett Tyler az ajtón mögötte pedig Hayley..és még egy Tyler???????
-Noel?-mosolygott Nikolina.
-Nikolina?-elnevette magát a fiú majd megölelte a húgát.
-Jé ti felismertétek egymást? Nekem hirtelen gőzöm sem volt ki Noel és ki Tyler..-szólalt meg Rebekah.
-Megnyugodtam hogy nem csak Noel lett ilyen..-lépett oda Niklaushoz Tyler.
Nem tudom mennyi ideig voltak itt Noelék hisz csak ültem ott és hallgattam Niklaus szívverését, annyira megnyugtatott, ez lett a drogom. Mikor elmentek kézen fogtam Niket majd felhúztam magam után a szobánkba.
-Baj van?-kérdezte majd megcsuktam az ajtót és neki estem.
-Ohh már értem.-vigyorgott majd az ágyra dobott s vad csókcsata vette kezdetét.
***
Olyan aranyosan aludt nem volt szívem felébreszteni így csak a mellkasára hajtottam a fejem és vártam, közben az arcát fürkésztem, hallottam a szívverését a szuszogását, éreztem ahogy levegőt vesz ahogy áramlik a vér az ereidben. Végre minden olyan volt mint régen.
-Miért nézel így?-kérdezte a rekedt hangján.
-Mert ámulatba ejtő az arcod látványa.-mosolyogtam magamban.
-Hogy szakadatlan ilyen édes szövegeket tudsz mondani.-nevetett.
-Zavarba jöttél?-a szemtelen vigyor letörölhetetlen volt az arcomról.
-Nehezen hozol már zavarba!-nevetett majd megpuszilta az arcom.
-Ezért még megy..-mosolyogtam majd Elijah lépett be az ajtón.
-Bocs hogy megzavarom ezt a valamit de Nikolina szokásához híven eltűnt.
-Ezt nem hiszem el!-kicsit nevetve mondta Nik majd levette a pólóját.
-Na gyertek le, és segítsetek meg keresni.-utasított Elijah majd elment.
-Ez a gyerek.-mosolygott Nik majd hátat fordított majd kotorászni kezdett, póló ügyben.
-Ki ne találd hogy nincs egy felsőd se..-felálltam az ágyról.
-Hát pedig nincs...
-Azokkal foglak felkötni amik ott vannak..-suttogtam majd oda sétáltam mellé.
-Na látsz itt egyet is?
-Igen látok..-kivettem kapásból négyet.
-Jó na.-nevetett majd felvette.
-Jajj nekem sincs felsőm, segítesz keresni?-mosolyogtam mire a pólóim közül válogatni kezdett én addig pedig levettem azt ami épp rajtam volt, ott álltam előtte fehérneműben.
-Ez jó..*felém fordult*..lesz.-sóhajtott.
-Ez jó...lesz?-'gúnyoltam' a fiút.
-Teeee..-nevetett majd megpuszilt és elindultunk a nappali fele. Út közben vettem fel csak a pólóm, mosolyogva.
-Na, fejlemény?-kérdezte Niklaus mikor leértünk.
-Nincs, eltűnt...kerestük mindenhol.-tájékoztatta Kol.
-Vagy kinyitjátok az ajtót vagy berúgom!-hallottuk meg kintről a dallamos fiú hangot.
-Rúgd csak be.-kiáltott Rebekah mire inkább oda mentem és kinyitottam.
-Stefan..-kérdeztem hogy még is mit jelentsen ez. Stefan állt az ajtóban az alvó Nikolinával a karjaimban.
-Hajnalban megjelent a birtokon indokolatlanul, mondtam neki hogy jöjjön haza hozom de azt mondta most itt jó és inkább lefeküdt aludni.-felelte Stefan.
-Ohh, értem..és köszönöm hogy haza hoztad.-mosolygott Niklaus.
-Felviszem.-mosolygott Kol majd kivette Stefan kezéből a lányt és felvitte.
-Tényleg köszönöm Stefan.-mosolygott Nik mire Stefan csak vissza mosolygott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése