65.Együtt.

-És mi lesz most ezek után? Velünk?-kérdeztem félve.
-Míg távol voltam rájöttem hogy fölöslegesen szenvedünk egymásért..nekünk együtt kell lennünk mert nélküled nehezebb mint hittem. 
-De ez így közel sem olyan könnyű...Már nem úgy nézel rám mint régen.
-Igen mert bármikor meglátlak..Kol jut eszembe és az ami volt.-le tette Nikolinát az ágyra.
-És hogy tudnék ezen segíteni?
-Sehogy..vagy is, de tudsz.-vissza ült mellém.
-Hogyan?
-Igézz meg.-felelte.
-Mi? Nem, nem foglak és nem is tudnálak!
-Miért is ne tudnál? Mert én eredeti vagyok te pedig dampyr? Erősebb vagy.
-Nem akarok hazugságban élni Klaus.
-Ez nem hazugság szívem, így nem kell tudom arról hogy életem szerelme lefeküdt az öcsémmel. Sokkal szebb lenne minden és tényleg..igézz meg!-mosolygott.
-Ha ezt akarod..-lehajtottam a fejem.
-Csináld.
-Klaus..-suttogtam.
-Csak csináld Elizabeth.
-Ahjj rendben!! Azt akarom hogy felejtsd el azt amit tudsz rólam és a Kolról. Nem volt köztünk semmi, barátok vagyunk..és nagyon szeretlek.-mondtam mélyen a szemébe nézve.
-Miért nézel így?-mosolygott Klaus az igézés után.
-Semmi..
-Szeretlek.-mosolygott majd az ölébe húzott.
-Én is téged.-mosolyogtam viszont mire megcsókolt.
Annyira fura így hogy tudom hogy ő nem tudja amit eddig tudod, most úgy érzem mintha titkolóznék előtte pedig soha sem tenném meg, de bele kényszerültem. Lehet hogy szebb lesz majd minden..de ott van az a rohadt majd. Gondoltam magára hagyom kicsit Klaust Nikolinával így felálltam egy puszit nyomtam az arcára majd kimentem a szobából.
Olyan fura volt megint változni és változtatni. Nyolc hónapja élek így..halhatatlanként, voltak jó, jobb és kegyetlen rossz élményeim ami ehhez köthetőek. Ösztönösen Rebekah szobájába indultam a gondolataim közepetette, gondoltam meg köszönöm hogy vissza hozta nekem ezt az önfejű bolondot. Kopogás nélkül lépett be a szobába amit kár volt de már megtörtént.
-Rebekah..-beléptem az ajtón majd csak az ágyon elterült Rebekahát és Enzot láttam csókolózni.
-MINDEGY! MAJD VISSZA JÖVÖK!-kiabáltam majd kisiettem a szobából.
-Ne, gyere csak.-nevetett Rebekah mire vissza mentem.
-Bocsi hogy így berontottam.-nevettem.
-Nem fontos..de baj van?-kérdezte aggodalommal teli hanggal.
-Hát ami azt illeti van.-lehajtottam a fejem.
-Na mondjad, húgi meghallgatunk.-felelte Enzo majd magához húzta Rebekahát.
-Hát..első sorban azért jöttem hogy megköszönjem hogy haza hoztad Klaust aztán pedig..hát meg igéztem.-feleltem.
-Mit csináltál?-kérdezték szinte egyszerre.
-Azt kérte igézzem meg...hogy felejtessem el vele ezt a Kol és én dolgot..és megtettem.
-Ha ő kérte akkor biztos így lesz majd jó.-mosolygott Bekah.
-Igen majd biztos de most olyan mintha titkolóznék.
-És most hol van Klaus?-kérdezte Enzo.
-Fent van Nikolal.
-Figyelj, idővel minden olyan lesz mint régen volt ebbe biztos lehetsz.-mosolygott Bekah majd megölelt.
-Remélem.-mosolyogtam majd ott hagytam őket.
-Na hogy van a hős szerelmes aki nem céda?-sétált ki a szobájából Kol.
-Közel sincs kedvem hozzád.-leültem a kanapéra.
-Hát cicám ez ellen nem tehetek semmit.-leült mellém.
-De miért is kell itt lenned?
-Hát ha tetszik ha nem egyházban élünk.
-Igen feltűnt.-karba tettem a kezem.
-Ezek a szőke fürtök.-elkezdte birizgálni a hajam.
-Ha lehet ezt hagyd abba.-szóltam még szépen.
-És mit teszel ha nem?-folytatta a hajam basztatását.
-Rossz dolgok fognak veled történni.-mosolyogtam a szemfogaim villantása közben.
-Féljek, dampyr?-provokált tovább.
-Ideje lenne.-kacsintottam majd mély levegő vétel közben az arcát pásztáztam mire a fiú ordításban tört ki amire mindenki a szobába eredt.
-Itt meg mi folyik megint?-kérdezte Elijah.
-Minden rendben van nem, Kol?-kérdeztem mosolyogva.
-Hagyd abba, kérlek.-suttogta a fájdalomtól elgyengült hangon mire inkább abba hagytam amit csináltam.
-Ezt még is miért csináltad?-kérdezte ledöbbenve Klaus.
-Ha emlékeznél tudnád.
-Mire emlékeznék?-MI EZ A SOK KÉRDÉS.
-Semmire, gyere.-mosolyogva kézen fogtam és felvonszoltam magam után a szobába.
-Mi volt ez az egész Kolal?-kérdezte értetlenül.
-Hagyjuk most Kolt.-mosolyogtam majd az ágyra löktem.
-Hmm..hagyjuk Kolt.-felelte majd megcsókolt. Természetesen vissza csókoltam és rá másztam. Láttam az a tipikus 'élvezem' arckifejezését így folytattam, nem elkapókódosra véve a figurát szép lassan levetkőztettük egymást. Mint ahogy ez lenni szokott a szépen kidolgozott teste az őrületbe kergetett aztán elkezdtük azt ami már nagyon rég óta nem történt meg kettőnk között, már itt volt az ideje. Amellett hogy vad volt és durva nagyon kellemes is.
Nagyon élveztük végre azt hogy csak egymásra figyeltünk, talán egy kicsit elragadtattam magam ugyan is úgy karmoltam a hátát mintha az életemért küzdenék, a karmolások át mentek egy olyan fázisba mintha késsel vájtak volna csíkokat Nik hátára.
-Szeretlek.-suttogta a fülembe amire egy csókkal feleltem.