-Gyere be és csukd be az ajtót.-felelte majd megtettem amit mondott.
-Klaus erősebb nálad.-suttogtam Kolnak.
-Ebben a helyzetben nem.-nevetett majd rátért arra amit akart.
-Két esetleges döntési lehetőségetek van. Első..vagy meg igéz azzal Klaus hogy felejtsd el és sose emlékezz semmire sem ami történt....vagy a másik lehetőség hogy ha nem igéz meg..megöllek.-mosolygott Kol önelégülten.
-Ölj csak meg.-mosolyogtam.
-Ez választanád?-kérdezte Kol kicsit meghátrálva.
-Úgy haljak meg hogy tudom szerettem Klaust vagy úgy hogy nem volt senkim? Igen ezt választom..ölj meg.
-Ha ezt akarod.-felém lépett.
-Csináld.-álltam előtte mire ő a mellkasomra tette a kezét mosolyogva.
-Ne!-kiáltott Klaus.
-Nyugi tesó.-Kol lefogta Klaust hátulról.
-Meg igézem!-szólt Klaus.
-Ne tedd ezt.-ráztam a fejem.
-Nem érdekel hogy nem emlékszel majd rám..csak lássalak mindennap.-mosolygott.
-Ne csináld..-kérleltem könnyekkel teli tekintettel.
-Szeretlek.-mosolygott Klaus.
-Én is szeretlek Niklaus.-feleltem majd Kol egy fecskendőt nyomott a nyakamba, legyengítésképp hogy hasson az igézés.
-Azt akarom hogy felejts el engem, hogy ne emlékezz arra mennyire szerettük egymást, hogy ne emlékezz az együtt töltött estéinkre, hogy ne emlékezz a több ezernyi csókra, hogy sose gondolj rám..azt akarom hogy végre megtalált azt aki mellett zökkenés mentes az életed. Felejts el és sose emlékezz...semmire.-mondta Klaus mélyen a szemembe nézve.
-Megkérdezhetem mit kerestek a szobámba?
-Már megyünk is.-köszörülte meg a torkát Klaus.
-Most.-mosolyogtam majd mikor kimentek rájuk csaptam az ajtót amin rá 2másodpercre kopogtak is.
-IGEN?-kiabáltam majd kinyitottam, Kol volt az.
-Szeretnék egy kérdést feltenni..szereted Klaust?-kérdezte félve.
-Nem..Klaus számomra egy idegen..sosem tudnám szeretni.-feleltem.
-Rendben.-mosolygott majd becsuktam az ajtót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése