Eddig minden reggelem attól volt szép hogy Nik mellett ébredhettem, ám a mai reggel ettől eltért. Nik nem volt mellettem. Gyanakvóan keltem ki az ágyból és lesétáltam a többiekhez.
A legnagyobb meglepetésemre mindenki ott volt, és a mindenkibe Tyler és a földön fekvő Hayley is bele tartozik.
-itt meg megint mi folyik?-lépetem le az utolsó lépcsőfokról.
-Segítened kell...-próbálkozott Elijah.
-Vissza kell hoznod.-felelte Tyler.
-Miért? Ki ő nekem?-lassan oda sétáltam a testhez.
-Neked? Senkid, nekem viszont a barátnőm.-mondta Tyler.
-Hozd vissza!-szólt rám Klaus parancsolóan.
-Hű de tudjuk melyik oldalra álljunk.-mosolyogtam.
-Csak hozd vissza..-mondta ismét.
-Nem!-feleltem tiltakozva, majd leültem a kanapéra.
-Makacs.-mosolygott Enzo.
-Ez van.-mosolyogva elindultam fel a szobámba.
-Kérlek.-megfogta a csuklóm.
-Tyler, azt hiszed mert így nézel rám és mert annyira akarod visszahozom? Hát ez átkozottul nem így megy. Egyszer vissza hoztam miszerint megérdemel még egy esélyt..de elbaltázta, nincs több bebizonyítani valója arra hogy megéri őt vissza hozni, sajnálom.-feleltem majd kirántottam a kezem a szorításából.
-Elizabeth...-szólt Nik.
-Nem, nem érdekel, menj temesd el Tyler, vagy zárd a kriptába mert elég elnyűtt látvány.-mosolyogtam majd ismét a kanapéra ültem.
-Hozd vissza és mutasd meg hogy te egy jobb 'ember' vagy mint ami ő lesz valaha.-leült mellém Bekah.
-Nem érdemli meg hogy az erőmből áldozzak rá!
-Segíts! Ha nem is Hayleyért..Tylerért.-suttogta.
-Nincs semmi közöm Tylerhez.
-Akkor azért tedd meg ami régen volt köztettek.
-CSINÁLD MÁR AZ ISTEN ÁLDJON MEG!-kiabált rám Klaus.
Nem tudom miért szeretné ennyire vissza hozni Hayleyt de legyen vissza hozom és egy éltere végeztem a mágiával. Mikor Klaus kiabálni kezdett velem Hayley miatt, valami összetört bennem, valami olyan fura érzés fogott el akkor. De nem érdekelt AKKOR, felálltam majd a már kétszer sikeresen megtörtént 'visszahozást' újra elvégeztem.
-Most már boldogok vagytok?-kérdeztem a lány mellett térdelve.
-Igen.-mosolygott Tyler.
-Igen.-felelte Klaus.
-Micsoda, Niklaus? Nem hallottam!
-Igen, boldog vagyok!-mondta ismét.
-Kiabálj, úgy megértem.-mosolyogtam majd felmentem és bezárkóztam a fürdőbe.
Nem akarok többet szenvedni a mágiával, nem akarok dampyr lenni...ott ültem a földön a gondolataimmal mire bekopogtak.
-Igen?-kérdeztem keserves hangon.
-Bejöhetek?-kérdezte a kellemes férfi hang.
-Persze, gyere.-mosolyogtam magamban.
-Sajnálom Niklaus hirtelen kiindulását, nem tudod mi ütött belé.-leguggolt mellém.
-Áhh nem történt semmi az imént.-mosolyogtam.
-De történt, és ez nem volt éppen szép Niklaustól. Valami van Hayleyvel ami fontos Niklausnak.-gondolkozni kezdett.
-Érzelmek.-mosolyogtam enyhén könnyes szemmel.
-Ezt hogy érted?-leült mellém.
-Tegnap tudod Hayleyék átjöttek és hát..igen.-mosolyogtam.
-Ja igen..igen tudom.
-Szóval gondolom valamit csak érezhet Hayley íránt.-mosolyogtam sírva.
-Felháborít hogy még akkor is gyönyörű vagy mikor sírsz.
-Kedves.-mosolyogtam.
-Nem bírom.-lehajtotta a fejét.
-Mit, Elijah?-kérdeztem felé fordulva.
-Ha már bánni fogok valamit, ez legyen az.-felelte majd megcsókolt. Nem tudom mi vezérelt arra hogy visszacsókoljak de megtettem. Meghitt volt és ami még furább hogy jó volt akkor vele lenni, de tudtam hogy ezt nem szabad. A csók végén kérdőn rá néztem.
-Ezt nem lehet.-suttogtam.
-Tudom, de nem bírom tovább távol tartani magam tőled.
-Muszáj lesz.
-De nem bírlak tovább így látni, nézni a lélegzetelállító arcod, a ragyogó szemed a tökéletes ajkait amiket nem csókolhatok..-lehajtotta a fejlt.
-Ezzel mit szeretnél?
-Semmit, de nem tudom tovább ezt csinálni. Mosolyogni rád úgy hogy te nem érzed át, rád nézni anélkül hogy beléd szeretnék, megvédeni téged és amit főleg nem tudok a testvérem barátnőjeként tekintetni rád. Feladom.-hangoztatta Elijah majd felállt és otthagyott.
Miután kiment hiányozni kezdett a hangja...NEM! NINCS ELIJAH!...áhh kit is álltatok, van.
Felálltam majd a szobájába igyekeztem.
-Elijah?
-Tessék?-felém fordult.
-Igazából én magam sem tudom miért jöttem utánad..
-Jó hogy megtetted, elszeretnék köszönni.
-Még is hova mész?
-Elmegyek párnapra.-mosolygott.
-Ne.-csak álltam ott mint egy rakás szerencsétlenség.
-De muszáj, te mondtad, el kell felejtselek téged.
-Ne hagy itt.-suttogtam.
-Viszlát Elizabeth.-elsétált mellettem mire vissza rántottam és megcsókoltam.
-Vigyázz magadra, kérlek.-suttogta
-Megpróbálok.-mosolyogtam majd ott hagyott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése