-Miért hazudtál...megint?-lehunytam a szemem majd egy apró könny csepp folyt végig az arcomon.
-Sajnálom.-suttogta.
-És higgyem el a megbánásod?-kérdeztem félve.
-Igen hidd csak el mert tényleg sajnálom ezt az egészet..minden. Mikor azt mondtam hogy beléd szerettem..az teljes mértékben így gondolom...emlékszel mikor feláldoztad magad értem?
-Mindenre emlékszem.-suttogtam.
-És arra is hogy mennyire szeretlek?-kérdezte reményekkel teli tekintettel.
-Mit akarsz ezzel?
-Mikor rám nézel ugyan azt érzed-e mint akkor?-kérdezett ismét.
-AKKOR úgy éreztem te vagy az egyetlen olyan személy aki mellett érdemes élni. Mikor rád néztem csak a jó dolgok jutottak eszembe..az hogy melletted biztonságban vagyok hogy szeretsz és én szeretlek..a jövőnkre gondoltam akkor. De most? Mikor rád nézek hányingerem támad, kényszert érzek arra hogy kitépjem a szíved. Várom az a napot mikor látod hogy mennyire boldog vagyok nélküled..hogy végre fájdalmat okozhassak és megérezd azt amit én éreztem.
-Sosem leszel boldog. Szerencsétlen vagy. Nincs senkid sem, mert elviselhetetlen vagy.-mondta a szemembe nézve.
-Tyler!-szólt Kol dühvel teli hanggal.
-Nem Kol, ez az igazság.-felelte.
-Igaza van.-suttogtam majd elviharoztam a házból.
-Ez még is mire volt jó?-kérdezte Kol..majd utánam indult.
Elegem van. Miért kell ezt tennie velem? Meg untam ezt az egész helyzetet, teljesen. Ott álltam az erdőben egyesegyedül ahol csak a gondoltaim vízhangját hallhattam ami csak a 'Nincs senkid sem' és a 'szerencsétlen vagy'-t hangoztatta. Ott álltam abban a nyavalyás erdőben mikor eszembe jutott mit kell tennem így a helyre siettem.
-Na szia.-mosolyogva rúgtam be Hayleyék házának ajtaját.
-Mit akarsz megint?-kérdezte egy lépést hátrálva.
-Meg tenni azt amit már rég meg kellett volna.-mosolyogtam majd kieresztetem a karmaim.
-Ne csináld ezt..-tovább hátrált.
-Egy jó okot mondj.-mentem felé.
-Mert Tylernek ez fájni fog.-suttogta mikor a falhoz érkezett.
-Jó okot kértem.-mondtam majd meglendítettem a karom a nyakánál ami szét vágta azt. A vér fürdő látványa iszonyatosan jó volt. Minden olyan szép lett, a vérrel borított padlón Hayley teste feküdt mozdulatlanul.
-Mit csinálnál az anyukámmal?-futott felém Noel.
-Szia Noel.-mosolyogva tovább mentem.
-MIÉRT CSINÁLTAD EZT AZ ANYUKÁMMAL?-kiabált tovább.
-Tetszett? Veled is megtehetem.-mosolyogtam.
-Gonosz vagy...OLYAN VAGY MINT KLAUS!!-oda ment az 'anyukája' testéhez.
-Végre észre vette valaki.-nevettem majd vissza mentem az erdőbe.
-Mit csináltál?-kérdezte Kol a hátam mögül.
-Miért?-kérdeztem háttal.
-Mert nem fordulsz meg tudom hogy csurom véres vagy..tudod elég jellegzetes illata van.
-Megöltem.-mosolyogtam.
-Kit?
-Hayleyt..
-Egyre jobban tetszik ez az Elizabeth mint akit először megismertem.-mosolygott.
-Menjünk haza..-mosolyogtam.
-Én maradnék.-hozzá nyomott egy fához.
-Kol!?-kérdőn néztem rá.
-Ne beszélj.-megcsókolt de ellöktem.
-Mit csinálsz te idióta?? Én Klaust szeretem.
-Jó sajnálom..de nem tudok melletted nyugodt lenni..-suttogta majd elsuhant.
-Hibdridek.-muntam magamban majd haza mentem.
***
-Már megint mit csináltál?-kérdezte mosolyogva Bekah.
-Megöltem Hayleyt.-nevettem.
-Ügyes csajszi.-kacsintott.
-Megyek lefekszek.-mosolyogtam majd fel mentem a szobánkba Klaussal.
-ITT MEG MI FOLYIK?-kérdeztem ahogy beléptem az ajtón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése