Teljesen depressziós hangulatban keltem fel a nagy alvásomból, ami jó ha volt két óra. Mikor kiestem az ágyból szép lassan lesétáltam a nappaliba ahol már a kis család lent ült és beszélgettek.
-Niklaus!-szólított meg Elijah mire biccentettem.
-Jól vagy?-mosolygott Rebekah.
-Tökéletesen..-feleltem 'enyhe' iróniával.
-A körülményekhez képest..jól vagy?-egészítette ki a kérdését felém.
-Nem.-mondtam őszintén majd leültem a kis körbe.
-Leültél most akkor te is játszol.-mosolygott Bekah.
-Mit csinálok?-kérdeztem az összes életkedvemmel ami még volt.
-Egy kis búcsúztató..vagy nem tudom mi is ez...elmondod a legszebb élményed ami Elizabethez köt...kezdem én.-mosolygott az örült szőke lány.
-Nagyon megszerettem akkor mikor elbeszélgettünk olyan komolyan míg te nem voltál itt Nik. Megnyílt előttem és ez nagyon jól esett, na meg ahogy beszélt rólad mindig..a világmegváltó Niklaus..nagyon aranyos lány..volt.-mosolygott maga elé.
-Fuhh..hát nem is tudom mit mondjak..mikor megtudtam hogy van egy húgom..egy egyetlen húgom nagyon megörültem..aztán pedig újra elszomorodtam mert nem tudtam merre is keressem őt..bejártam hegyet, völgyet utána míg meg nem találtam őt...mikor először átöleltem fuh még most is kiráz a hideg. Legszebb élmény? Talán amikor elment Mystic Fallsból, én voltam vele borzalmasan jó érzés volt kettesben lenni és mint egy testvér pár össze kovácsolódni..de nem ez a lényeg hanem az amit haza fele csinált..a nem tudom mennyi idő alatt míg távol voltunk szomorú volt...de mikor beültünk a kocsiba hogy haza jövünk kivirult és csak azt hajtogatta végre haza jövünk és láthat téged..Klaus.-mondta Enzo.
-Úgy mi nem beszélgettünk még mint két jó barát..de nagyon tetszett benne az ahogy védett téged Niklaus..úgy láttam rajta hogy bármikor képes lenne eléd állni bárki ellen..és ezt nagyon becsültem benne.-mosolygott Elijah.
-Nem tudok semmit sem kiemelni a rengetek jóból...az első találkozásünk az első ölelésünk az első csókunk..az első éjjelünk együtt..minden annyira tökéletes volt vele...aztán jött Nikolina..és most ő sincs...belehalok.-csak jöttek a szavak..miközben csak magam elé bámultam.
-Megtudhatnám miért zártatok bele abba a rohadt koporsóba?-jött a hang a hátunk mögül.
-ELIZABETH?-hátra kaptam a tekintettem és ott állt ő, a tökéletes megjelenésével, a hibátlán arcával..újra beleszerettem.
-Niklaus?-kérdezett vissza mosolyogva.
-Azt hittem hogy...-teljesen össze zavarodtam de mint egy őrült elé ugrottam és megöleltem.
-Elpusztíthatatlan vagyok!-suttogta.
-És még félholtan is gyönyörű.-suttogtam vissza.
-Ezt nem hiszem el..-lépett oda Enzo majd megszorongatta szeretett húgát.
-Hidd csak el..-mosolyogtam.
-Tudtam hogy nem vagy te gyenge.-nevetett Elijah majd megölelte.
-Szőke.-szólította meg Rebekah.
-Szőke.-nevetett Elizabeth majd egymás nyakába ugrottak.
-Hogy most elrontsam mindenki kedvét..próbáltam megmenteni..vissza hozni de nem tudtam.-sóhajtott Elizabeth.
-Sajnos a csöppség hivatalosan is a másik oldalra költözött.-mosolygott Elijah.
-Pedig még lett volna itt dolga.-mosolygott Elizabeth.
-Valahogy túl éljük ezt is..-lehajtottam a fejem.
-Valahogy..-mosolygott Enzo.
-Vissza Elizabeth szemszögébe.-
Mikor kinyitottam a szemem egy sötét dobozban feküdtem..teljesen zavaros volt hogy miért vagyok ott, de szép lassan eszembe jutott minden, miközben vissza idéztem minden sérelmet amit Kol okozott elég adrenalin tört elő belőlem és kitörtem a lezárt koporsóból.
Megláttam a kislányom apró testét mozdulatlanul feküdni egy nyitott koporsóban..hát szabályosan rosszul lettem egy perc alatt de oda álltam és próbáltam őt vissza hozni...de nem tudtam..pedig Hayleynél és Stellánál sikerült. Mikor elkönyveltem hogy nem fog sikerülni gyorsan elindultam fel az emeletre majd meghallottam hogy fent a többiek rólam beszélgetnek. Mosolyogva hallgattam a kis történeteket amiket meséltek és eléggé elérzékenyültem rajtuk.
-Nik..feljönnél kicsit valamit meg kellene beszélnünk..-feleltem de meg sem várva a válaszát magam után húztam.
-Miről szeretnél beszélni?-mosolygott majd megállt előttem.
-Csak arról hogy hiányzol.-feleltem majd kigomboltam a felsőm első gombját.
-Igen..
-És nagyon szeretlek.-mondtam tovább majd a második gombot is kigomboltam.
-Ha most ezzel akarsz kikészíteni..hát sikerült..-felelte majd széttépte a pólómat.
-Hát ezen már nincs több gomb..-megrántotta a vállát.
-Máshol van.-mosolyogtam majd a nadrágom gombját is szét szedtem mire ő az ajkába harapott és az ágyra dobott. Gyors és határozott mozdulatokkal szabadítottuk meg egymást a zavaró tényezőktől. Mosolyogva fölé kerekedtem majd megcsókoltam mire ő egy célratörő mozdulattal fordított a helyzeten és rögvest Niklaus alatt találtam magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése