59.Újdonság.

-És mi lesz most? Ezek után..-kérdeztem félve.
-Nem tudom Elizabeth. Nekem most kell egy kis idő..és igen tudom nem hibáztathatlak téged mert meg voltál igézve de valahogy ezt még nem tudom lenyelni. Te meg Kol..-gondolkozott.
-Ígérd meg hogy nem fogsz eltűnni megint.
-Megígérem.-mosolygott.
-Vendégeink vannak.-kiabált Rebekah lentről.
-Kik lehetnek azok?-kérdezte Klaus majd elindultunk lefele.
-Azt tudom te miért vagy itt..de te?-Klaus Tyler elé állt, Damont kihagyva.
-Meghalt.-csak ennyit mondott majd rám támadt. Senki sem segített rajtam, bár miért is tették volna? Nem tartoznak nekem semmivel. De az hogy Klaus sem mozdult..kicsit fájt.
-Tyler!-belenéztem a szemébe majd letérdelt és ordítani kezdett a fájdalomtól.
-Hagyd...abba..KÉRLEK!-kiabált tovább. Nem akartam megkínozni így abba hagytam.
-Miért tetted ezt?-kérdezte erőltetett hangon Tyler.
-Miért mit tett?-kérdezte Klaus.
-Megölte Hayleyt.-válaszolt Kol.
-Helyre tudom hozni!-védtem magam.
-Még is mivel? Ő már sosem fog élni.-szólalt meg Tyler.
-Vissza tudom hozni.-feleltem.
-Ami azt illeti tényleg vissza tudja hozni..-mondta Klaus.
-És akkor Stellát is?-kérdezte Damon.
-Mindenkit.-kacsintottam.
-És még is hogyan tudná őket vissza hozni?-kérdezte Rebekah Klaustól aki csak nézett és megrántotta a vállát.
-Passz. Ezt nem tudom.
-Ide kellene hozni Hayley és Stella testét.-szóltam majd rá két percre a két lány teste a szoba közepén feküdt.
-Wuhh rendben.-letérdeltem a két lány teste közé.
-Áhh ez jó mély.-nézegette Kol és Elijah a Hayley nyakán ejtett sebeket.
-Elég jól sikerült, tudom.-mosolyogtam majd hirtelen mozdulattal Stella szívért nyúltam, áthatoltam a bőrén és a húsán a puszta kezemmel majd kitéptem a szívét.
-EZ MOST..-kiabált Damon de Rebekah lefogta hogy 'ne.'
Sosem koncentráltam még így semmire mint erre a szívre..magam elé képzeltem a lányt és Damont kézen fogva..hogy mennyire élvezik egymás társaságát és mennyire szeretik egymást. 
Sóhajtottam majd csak arra koncentráltam hogy a szív amit a kezemben tartok újra dobogjon.
A koncentráció megtette a hatását és a szív újra dobogni  kezdett..óvatosan vissza tettem helyére. A seb amit az okozott hogy kivettem a szívét...nagyon lassan gyógyult így a csuklómba haraptam és megitattam a véremmel. A lány mintha mi sem történt volna felugrott a földről és körbe nézett.
-Damon.-sikított majd a fiú nyakába vetette magát.
-Ők kik?-kérdezte ránk célozva.
-Mikaleson család..és Elizabeth ő hozott vissza.-mosolygott Damon mire csak intettem.
-Tényleg..meghaltam..meddig voltam halott?-kérdezte félve.
-7 és fél évig.-mosolygott Damon immáron őszintén.
-Mindent köszönök.-nevetett Stella majd eltűntek.
-Ez hihetetlen.-nézett Elijah.
Gondolkoztam mit kellene tennem, de muszáj  vagyok visszahozni hogy Tyler végre megnyugodjon és békén hagyjon minket így megtettem azt amit Stellával. A lány mosolyogva állt fel a földről. A hegek amiket a karmaim ejtettek ott maradtak, kitudja miért de ott maradtak. 
-Hay..-mosolygott Tyler.
-Ty..-mosolygott vissza a lány majd kézen fogva eltűntek a házból.