-Miről?-kérdeztem csukott szemmel.
-Hayleyről és a kapcsolatról ami hozzá fűz.
-Mond.-felültem.
-Tyler édesanyukája nem halt meg..-suttogta.
-Ugye nem azt akarod mondani amire gondolok.
-Ha arra gondolsz hogy Hayley Tyler édesanyja akkor, de azt akarom mondani.
-Ne viccelj ezzel Nik, nem jó vicc.-feleltem.
-Nem viccelek. Egyik nap még az 1700as években Hayley beállított hozzám hogy ő itt a fiam.
-És ezt ő tudja?-kérdeztem majd ledobtam magamról a takarót.
-Nem, és el kell neki mondanom de nem tudom hogy.
-Oda mész és elmondod, már ha igaz.
-Nem tudom mennyi az igazság alapja. Lehet kiderül hogy nem fűz semmiféle vérvonal Tylerhez de én neveltem fel, akkor is a szeretni fogom és a fiamként tekintek majd rá.-felelte.
-Gyere menjünk át, MOST.
-Ahjj rendben.-kimászott az ágyból..mire én is felálltam nagy nehezen.
-Nem akarom látni a reakcióját.-suttogta miközben levetette a pólóját majd egy újat vett fel.
-Pedig muszáj lesz.-feleltem majd én is átöltöztem.
-Menjünk.-kézen fogtam majd elindultunk Tylerékhez.
-Hohóó ti meg hova mentek?-mosolygott Elijah, de ez nem az a tényleg érdeklődő kedves mosolygás volt hanem az a kínozlak a látványommal de nem csókolhatsz meg mosolyféle.
-Tylerékhez.-mosolyogtam vissza kihívóan.
-Menjetek.-mosolygott tovább.
-Vagy maradjunk..-próbált marasztalni.
-Nem, Nik. Megyünk.-mögé fordultam majd kitoltam az ajtón.
-Szia Elijah.-küldtem egy puszit majd becsuktam az ajtót.
Hamar a házhoz értünk, ahonnan Niklaus szíve szerint elmenekült volna de nem, ezt meg kell beszélniük még ha ezzel el is ront mindent.
-Sziasztok!-szokásosan berúgtam az ajtót.
-Gyere már.-berángattam a házba Niklaust.
-Ha legközelebb erre jártok hozatok magatokkal szerelőt.-mosolygott Tyler.
-Mivan Tyler fiú, nem tudsz megszeretni egy ajtót?-nevettem.
-Mondjátok miért jöttetek.-szólt ránk Hayley.
-Gyere Tyler kérlek.-kértem majd leültünk négyesben.
-És most?-kérdezte Tyler.
-Most szellemet fogunk idézni.
-Jó nem, valamit meg kell beszélnünk.-kezdett bele Niklaus kisebb bátorsággal.
-Na mond.-szólt hozzá Hayley amolyan legyünk túl rajta stílusban.
-Nem mondtad még el neki ugye?-kérdezte Niklaus.
-Nem, miért mondtam volna el?-vigyorgott.
-Mert ő a..-majd nem kicsúszott a száján az a szó, de visszanyelte.
-Mi vagyok én?-kérdezte teljes döbbenettel és kíváncsisággal.
-Mondjátok már el neki könyörgöm!!-miért szenvednek ennyit?
-Én nem fogom kimondani.-emelte fel a kezét tiltakozóan Niklaus.
-Én se.-csatlakozott az én bátor barátomhoz.
-Oké akkor elmondom én, Niklaus..meg van ki ő ugye?
-Persze.-felelte lassan.
-Na ő az apád.
-Igen ezt eddig is tudtuk.-dőlt hátra megkönnyebbülve.
-És azt is hogy Hayley az anyád?-mosolyogtam.
-MIVAN?-olyan hirtelen ugrott fel a székről hogy szinte nem is láttam.
-Ez nem így van.-suttogta Hayley.
-Ne idegesít Hay..vagy hívjalak mostantól anyának?
-Ne.-kacagni kezdett.
-És szerinted ez vicces?-elkapta a lány torkát.
-Woohh, bármennyire is szeretném hogy megtedd de ne..most.-oda álltam Tyler mellé mire elengedte a lányt.
-Akkor most elmondom ez hogy volt. Klaus tényleg az apád, és Lucy Lockwood volt az anyád...Lucy a legjobb barátnőm volt..és mikor ő meghalt adott át nekem téged hogy mindenképp vigyelek el Klaushoz..ez volt az utolsó kérése..és meghalt. Azért mondtam hogy az anyja vagyok Klaus mert akkor tényleg szerettelek de most már csak Tylerért élek.-fejezte be kisebb monológját Hayley.
-Ezt már nem tudom felfogni.-leült magának.
-Sajnálom.-suttogta a lány.
-Fiam..csak hogy tudd bármi derült volna ki ugyan úgy a fiamat látom benned..még ha nem is vagy annyira rossz ember mint én. Ha kiderül esetlen az hogy semmi közünk egymáshoz akkor is fiamként szerettelek volna továbbra is.-próbált a bizalmába férkőzni Niklaus.
-Igen apa, tudom.-suttogta lehajtott fejjel Tyler.
-Hát még is az apádként nézel rám?-mosolygott Nik.
-Bármit teszel ellenem az apám vagy.-nevetett.
-Most lehet hogy túl nyálasan fog hangzani de szeretlek fiam.
-Én is apa.-mosolygott majd megölelte Niket.
-És velem mi lesz?-kérdezte Hayley.
-Intézem!-kiabáltam majd elő kényszerítettem a karmaim.
-Ne! Nem kell.-vigyorgott Tyler.
-Nem vagy az anyám.-mosolygott a lányra.
-Én most haza megyek, meghagyom ezt a háromszöget nektek.-megpusziltam Klaust majd haza iszkoltam. Örültem hogy kibékültek. Mosolyogva léptem be a házba.
-Sziia.-vigyorgott Elijah majd megcsókolt.
-Bolond vagy? És ha lebukunk?-kicsit eltoltam magamtól.
-Enzo és Rebekah eltűntek, Kol 'alszik', Klaus pedig..?
-Tyleréknél.-vigyorogtam majd megcsókoltam.
-Borzalmas ez a titkolózás.-mondta két csók között.
-De megéri..-nevettem.
-És ha lebukunk? Mondjuk Enzoék előtt?
-Megigézem.-mosolyogtam majd megcsókoltam a nyakát, megbolondított az illata így harapdálni kezdtem majd kiszívtam a nyakát.
-Áhh ez ott fog maradni.-nevettem.
-És most mit fogok mondani?-mosolygott.
-'Hát voltam ANNÁL a csajnál...'-megcsókoltam majd felmentem a szobába mert már hallottam hogy Nik az ajtó felé közeledik.
-Szia Elijah.
-Niklaus.-biccentett Elijah majd bement a szobájába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése