71.Hallgass a szívedre.

Nem tudom mit kéne tennem. Elijah teljesen össze zavart. Ez a kis szerelmi vallomás és a csókok...áhh minden érzelmem felborult minden és mindenki felé. Leültem Elijah szobájába és elgondolkoztam a dolgokon. Niklaust menthetetlenül szeretem..Elijah pedig...valamit érzek de én magam sem tudom mit...bár azt tudom hogy hiányzik hangja, az állandó férfias öltönye..az illata, mindene. Ott ültem a szobájában a teljesen szürreális gondolataimmal és ostoroztam magam Elijmah eltávozása miatt. Minden olyan érzelem elő tört belőlem amit eddig elfojtottam. Mikor egymás szemébe néztünk mindig éreztem valamit de nem foglalkoztam vele hisz a Nik iránt érzet érzelmeim sokkal erősebbek voltak és vannak most is.
Teljesen össze vagyok zavarodva, Elijah és Niklaus teljesen más világ, teljesen más természet.
Az érzéseim minden felé húznak, de döntésképtelenül, Nikhez húz a szívem, de ott motoszkál Elijah akinek a puszta jelenléte is boldoggá tesz...Elijah után kell mennem. Vettem egy mély levegőt majd eltűntem a házból, hiába tettem azt amit a szívem diktált, tudtam Niklaus 'haragja' rosszabb lesz mint bármi más! Összevesztünk és ott hagyom, de most nem törődhetek Klaussal. Nem tudom merre kellene keresni egy szomorú hibridet...minden felé jártam először még Mystic Falls-ban kerestem, aztán már át kellett lépnem azt a bizonyos határt. Teljesen egyedül kerestem a világ legel rejtettem zugaiban is de sehol sem találtam, míg cirka négy hét után egy szórakozóhely mögött kötöttem ki ahol meglepő dologra lettem figyelmes, egy fiatal SZŐKE lány először kétségbe esett sikoly zajával, borította fel a csendes, egyhangú sötét zsákutcát.
-Ne sikíts, kérlek.-igézte meg a rekedt hangú férfi.
-Mivan itt?-oda léptem majd megpillantottam a fiút.
-Elijah! Ereszd el, kérlek.
-Neeeeeeeeeem.-felelte majd a lány nyakába mélyesztette a szemfogait.

 -Elijah!!-kiabáltam mire elengedte a lányt.
-Menj kösd ezt be és felejtsd el azt ami most történt, eljöttél, jól érezted magad és enyhén ittas állapotban haza mentél.-igéztem meg az összezavarodott lányt aki az igézés után elfutott.
-Beléd meg mi ütött? Ember vért iszol? Észnél vagy?
-Ritka pillanataim egyike, de mi közöd van hozzá?-szólt minden megbánás nélkül.
-Mivan veled?
-Semmi de ha lenne is valami nem te lennél az akinek elmondanám.-nevetni kezdett.
-Kikapcsoltad mi? De nem érdekel, négy hétig utánad kutattam, ott hagytam mindent és mindenkit..miattad. Megfogtam és utánad jöttem annak reményében hogy lesz értelme, de nem volt sok..-feleltem majd megfordultam és elindultam könnyekbe fulladozó szemmel.
Megértem, kikapcsolta, de nem érdemlem ezt a bánásmódot..pont tőle.
-Várj..-kiabált utánam.
-Értelmetlen és időpocsékolás. Ezzel a két szóval jellemezném az előző négy hetemet.-mentem tovább mindenféle hátra tekintés nélkül.
-Sajnálom, de nem tudok mit tenni, nélküled. Ez hogy utánam jöttél csak újabb bonyodalmakat fog okozni.
-És szerinted érdekel mi lesz a következménye?-megfordultam majd ismét ott állt előttem.
-Nem tudom.
-Nem Elijah, nem érdekel! Ezért vagyok itt.-feleltem.
-Ne sírj, kérlek.-suttogta majd letörölte a miatta hullajtott könnycseppjeimet.
-Ezen nem nagyon tudok mást csinálni, Elijah.
-Én szívesebben csinálnék mást minthogy a könnyeidet törlőm le a magával ragadó arcodról.
-Mint például?-kérdeztem mire megcsókolt.
                         HIÁNYZOTT!
-Miért jöttél hát még is utánam?
-Mert hiányoztál..olyan üres nélküled minden.-feleltem.
-Mikor eljöttem úgy éreztem hülyeséget csinálok..de így vissza gondolva megérte.
-Teljesen össze zavartál.-suttogtam.
-Nem ez volt a szándékom.-mosolygott.
-Akkor mi?
-Azt hogy meg tud mit is érzek.
-És mit is érzel?
-Azt Elizabeth hogy....szeretlek.-felelte őszintén.
-Csókolj meg!-kértem mire ő eleget téve a kérésemnek megcsókolt.