-Semmi...megcsinálom.-felálltam az ágyról majd fájdalmak közepette próbáltam a dolgokat a helyükre pakolni.
-Megörültél? Ülj le.
-Nem, megcsinálom.-mosolyogtam majd tovább pakoltam.
-Majd én megcsinálom.-kivette a kezemből a fa darabot Rebekah.
És innen már semmire sem emlékszem..csak annyira hogy teljesen fitten feküdtem az ágyban fájdalmak nélkül a gyermekemmel a kezemben. Annyira gyönyörű hogy szavakat sem találok rá.
-Olyan gyönyörű mint te.-végig simította a karom Rebekah.
-Az biztos.-mosolygott Elijah.
-És mi lesz a neve?-vigyorgott Rebekah.
-Valami ami klappol a Kolra.-lépett közénk Kol.
-Hahah nem...Nikolina.-mosolyogtam.
-Nik..-próbálta értelmezi a nevet Elijah.
-Igen Niklaus..Nikolina.-megrántottam a vállam majd csak Nikolinát néztem.
Ez a nap csak Nikkel lehetett volna tökéletes.
-Nem sokára jövök.-kacagott Rebekah majd eltűnt a házból.
-Mit tervez megint?-kérdezte Kol Elijahtól.
-Szerinted tudom?
-Bocs hogy megkérdeztem.-védekezően feltette a kezeit.
Rá 10percre Rebekah tejesen vidáman tért vissza a házba Klaus társaságában. Mikor megláttam teljesen lezsibbadtam, átjárt a mennyire szeretem érzés.
-Szia.-mosolyogtam mire csak biccentett.
-Na Eli, mutasd meg nekik is.
-Mit mutasson meg?-kérdezte félve Kol.
-Igen..mit mutasson meg?-kérdezte Elijah is.
-Csak nézz rám.-feleltem Elijahnak majd ránéztem Nikolinára és rá Elijahra.
-Igazad volt végig..-suttogta.
-Igen igazam és senki sem hitt nekem.-rá néztem Klausra.
-Mit mutatott?-kérdezte aggódva Kol.
-Azt hogy megint hazudtál és ebbe bele vontad Kait is.
-Mutasd meg nekem is!-szólt Kol mire megmutattam neki hogy ki is az apa.
-Ez nem igaz..-leült a kanapéra.
-És is láthatom?-kérdezte Klaus mire bólintottam és megmutattam neki.
-És most hogy mindenki megbizonyosodott arról hogy nem vagyok céda..felmennék.-Nikolinával a kezemben felmentem a szobába. Örülök hogy itt van Nik és tudja az igazat de valami akkor sem volt rendben köztünk, nem ő és nem én vagyok a hibás ebben az ügyben.
-Sajnálom.-lépett be Klaus az ajtón.
-Semmit sem kell senkinek sajnálni.
-De mert nem hittem neked.-leült mellém.
-Nem tudok ezért senkit sem okolni csak Kolt..ha nem kell megigézned nem történik meg ami megtörtént..de Nik, az nem én voltam..-lehajtottam a fejem.
-Tudom...tudom.-sóhajtott.
-Na Hope lett?-vigyorgott.
-Nem.-suttogtam.
-Akkor?-teljesen megijedt.
-Nikolina.-mosolyogtam.
-Nikolina?-kérdezett vissza egy halovány félmosollyal.
-Még sem lehetett Niklaus..-nevetettem.
-Ezért lett a nevem lány megfelelője..-mosolygott.
-Ezért.
-Szeretlek.-megfogta a kezem.
-Szeretlek.-mosolyogtam mire Nikolina kacagni kezdett.
-Kis hercegnőm.-felkapta Nik a kacagó kislányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése