-Anyaaa..-sipákoltam a szobámból, kicsattanó örömmel.
-Jövök..jövök!!-hallottam kintről a hangját majd benyitott.
-Na mi történt?-lehuppant mellém.
-Tegnap mikor eljött Stefan, annyira jól elvoltunk mint két jó barát, csak nevettünk és nevettünk aztán mondtam egy hülyeséget ami így vissza gondolva nem is volt hülyeség.
-Mit mondtál?-kuncogott.
-Azt hogy olyanok vagy mint a legjobb barátok, vagy mint egy testvérek..erre ő kiugrott az ablakon én pedig utána mentem.
-Utána ugrottál az ablakon?-kérdezte anya a hangjában pedig nevetés hangozott.
-Igen. Szóval utána mentem...kicsit 'vitáztunk' aztán..-vettem egy mély levegőt-megcsókolt!
-Micsoda? Ez nagyon jó..-mosolygott teljesen beleélve magát.
-És most..együtt?
-Igen.-mosolyogtam könnyes szemmel.
-De édes vagy..-megölelt.
-Apa mit fog ehhez szólni?
-Mihez mit fogok szólni?-lépett be apa az ajtón.
-Hát ő..semmihez!!
-Na én nem így hallottam.-vigyorgott.
-Nikolina szerelmes.-mosolygott anya.
-És ki a szerencsés?
-Stefan.-feleltem büszkén.
-Hát áldásom rátok, de ha legközelebb Stefannal vagy, mond el neki eggggész nyugodtan hogy egy rossz cselekedet és a szíve megszűnik dobogni!-mosolygott apa majd megölelt.
-Átadom neki-e kedves üzenetet.-nevettem apa válla fölött nézve anyát.
-Remélem.
-Ohhh és egy kérdés..itt aludhat ma?-rebegtettem a szempilláim.
-Nem tudom..-gondolkozott apa.
-Naa kérlek..
-Jó, felőlem.-adta be végül a derekát.
Mosolyogva kiugrottam az ablakon mire anya utánam kiabált.
-VAN AJTÓNK IS!-kiabált majd elnevette magát.
Annyira boldog voltam, mosolyogva sétáltam végig az utat, a Salvatore házig ahol nem más mint Damon nyitott ajtót.
-Szia.-mosolyogtam a kócos hajú fiúra.
-Hát te?-kérdezte majd az üveg wiskeyébe kortyolt.
-Stefanhoz jöttem.-mosolyogtam.
-A szobájába, gondolom nem kell oda vezesselek!-mondta lassan majd arrébb csoszogott.
-Hát Damon nincs valami jó passzban.-nyitottam be Stefanhoz.
-Kit érdekel most Damon?-kérdezte felvont szemöldökkel majd megcsókolt.
-Apa azt üzeni hogy..idézem 'Hát áldásom rátok, de ha legközelebb Stefannal vagy, mond el neki hogy egy rossz cselekedet és a szíve megszűnik dobogni.'-utánoztam apa hangját.
-Mond meg neki hogy értettem.-nevetett.
-Mond meg neki te. Megkérdeztem nálunk alhatsz-e és azt mondta igen..-mosolyogtam.
-Ohh ez pompás.-mosolygott majd kézen fogott és elindultunk.
-Rosszul látok vagy tényleg kézen fogva vagytok?-dörzsölte meg Damon a szemeit.
-Mindent jól látsz tesókám.
-És hova mentek így nagy szerelmesen?
-Hozzánk.-mosolyogtam Damonre.
-Klaus papához?-nevetgélt a magas alkohol tartamú italtól.
-Ne velünk foglalkozz. Foglalkozz azzal hogy cirka fél óra és itt van Stella..-kacsintott Stefan mire Damon hatalmas lendülettel felrohant az emeltre.
***
-Sziasztok.-léptünk be az ajtón.
-Hello.-mosolygott mindenki aki a szobában volt.
-Hát ez meg?-döbbent le Elijah mikor meglátta hogy egymás kezét fogjuk.
-Láttad, szép volt, dolgozd fel.-védet apa mire egy puszit nyomtam az arcára és felmentünk.
-Niklaus szépen hárít.-gondolkozott.
-Igen tudom, egy vadállat.-nevettem majd leültem az ágyra.
-Hálát adok hogy végre megtehetem ezt, amikor csak akarom.-mondta miközben felém sétált.
-Mit?
-Hát ezt!-rám feküdt majd megcsókolt.
-Bármikor.-mosolyogtam. A nap nagy része azzal telt hogy beszélgettünk, nevettünk és csókolóztunk..a nap vége felé már nem az ölében ülve mosolyogtam rá, hanem betakarózva, hozzábújva. Egy olyan érzés járt át ekkor amit sosem éreztem még...lehet ez a 'rohadtul szerelmes vagyok' érzés? Áhh kit érdekel, ameddig velem van, nem számít! Belélegezve az illatát, hallgatva a szívverését, valahogy álomba kényszerültem.
***
Reggel óvatosan kinyitottam a szemem remélve azt hogy nem álmodtam azt hogy Stefannal töltöttem a tegnapi napom. A megkönnyebbülés lavinaként távozott belőlem, mikor megláttam a tökéletes arcát. Egy idegig néztem mire megérezte és rám nézett majd eltakarta az arcát.
Egy tökéletes reggel.♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése