-Minden marad a régiben. Te továbbra is boldog maradsz Niklaussal én pedig majd imitálom azt hogy boldog vagyok.-mosolygott.
-Szerinted képes lennék ezt meg tenni ezek után?
-Muszáj lesz, Niklaus nem tudhat meg semmi ebből.-suttogta majd elindultunk egy házba ahol Elijah lakik..lakott.
-Lehet hogy nem tudhat semmiről de nem foglak így magadra hagyni..fontos vagy nekem Elijah. És nem tudok eltekintetni a dolgok mellett mert boldog vagyok ha veled vagyok és ...mikor Klaussal vagyok vannak bizonyos érzéseim..és mikor veled vagyok ugyan azt érzem. És lehet hogy most hasonlíthatok egy cédához..de nem tudok parancsolni az érzéseimnek!
-Sosem fog senki cédának titulálni, de ha igen kiharapom a nyakát.-mosolygott majd megfogta a kezem.
-Elijah..
-Igen?
-Tényleg szeretsz?-kérdeztem félve.
-Szívem minden rezdülésével.-felelte mire csak mosolyogtam. Kézen fogva felmentünk a házba.
-Itt voltál négy héten keresztül?-kérdeztem hunyorítva.
-Igen, miért?
-Mert vagy tizenkétszer jöttem el ez mellett a ház mellett.-nevetni kezdtem.
-Hát itt tengettem a mindennapjaimat..a hiányodban szenvedve.-leült az ágyra majd maga mellé húzott.
-Senki sem kért arra hogy hagyj ott.-suttogtam.
-De jobb hogy itt vagyunk mint otthon.-mosolygott.
-Miért jobb?-kérdeztem kicsit bepánikolva.
-Mert otthon nem tehetem meg ezt.-mosolygott ismét majd megcsókolt, de ez nem az a lassú 'kellesz nekem' csók volt..hanem a vad 'enyém vagy' csók..és mi tagadás jó volt.
Elijah szélsebesen maga alá 'kényszerített' majd levettem a pólóját. Fantasztikusan kidolgozott felső teste azonnal az ájulás határára sodort, nem bírtam magam tűrtőztetni és kicsit jobban akarva fordítottam a helyzetünkön majd a nyakát illetve a kulcscsontját hintettem be apró puszikkal amit ő örömmel fogadott. Nem törődtünk semmivel és senkivel..ez a kettőnk pillanata volt amit nem boríthatott fel Niklaus vagy bárki más. Történt ami történt..nem fogom letagadni hogy eszméletlenül jó volt. A légyott után mellé feküdtem majd hozzá bújtam.
-Ezt nem tudhatja meg senki, Elizabeth.-simogatta a hátam.
-Ezt a mit is?
-Teljesen olyan mint egy titkos viszony.-felelte majd halványan elnevette magát.
-Senki sem fogja megtudni a titkos viszonyt.-mosolyogtam majd a mellkasán nyugovóra tértem.
***
-Jó reggelt.-mosolygott Elijah.
-Jó reggelt.-nyújtozkodtam majd kérdőre vontam még is mit csinál.
-Haza megyünk.-mosolyogott.
-Rendben, de mit akarsz mondani?
-Csaj ügyem volt..rossz kedvem és utánam jöttél...ennyi.-mosolygott majd haza száguldtunk a vámpír sebességgel.
-NIK..ITT VANNAK!-kiabált Rebekah.
-Sziasztok.-mosolyogtam.
-Hol voltatok?-kérdezte Nik.
-Elijahnak..gondjai voltak és..én elmentem érte mert nagyon rossz kedve volt.
-NÉGY HÉTEN ÁT?-kérdezte Nik ismét.
-Igen Niklaus, négy héten át.-feleltem majd leültem az asztalhoz ahol szépen megterítve készültek az reggelizésre.
-Oké és mit csináltatok eddig?-kérdezte Klaus.
-Hát rá találtam, felmentünk a házba ahol lakott aludtunk és haza is jöttünk.
-És mi volt?-kérdezte félve Rebekah.
-Már mint mivel?-kérdezte Elijah.
-Már mint köztettek...-suttogta ismét csak Bekah.
-Semmi sem volt köztünk Rebekah, barátok vagyunk.-mosolyogtam mire Elijah elég szokatlan arckifejezéssel díjazta a hazugságomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése