63.Nik nélkül.

-Nyugodj már meg!-Rebekah szorítására és kiabálására ébredtem.
-Eressz már, mivan?-felültem.
-Amióta nincs itt Nik egyfolytában az ő nevét kántálod és eléggé idegesítő.
-Mi? tényleg..sajnálom..
-Hiányzik?
-Nagyon.-lehajtottam a fejem.
-Ki az apja?-kérdezte félve.
-KLAUS! Miért kételkedsz bennem? NIKLAUS AZ.
-Jó nyugi..azért megértheted, Kolal is voltál..hiába voltál megigézve együtt voltatok.
-Akkor mutatok valamit rendben?
-Jó mutasd..-kérdőn nézett rám.
A kisbabára gondoltam majd Rebekahra. Nem tudom miféle mágia ez de minden megtudok amit csak szeretnék, csak koncentrálnom kell.
-Tényleg Klaus az apja...-suttogta.
-Látod és Klaus kételkedik bennem.
-Kai amúgy sem az az őszinte típus, de minden helyre lehet hozni.
-Hogyan?-kérdeztem mosolyogva.
-Megoldjuk valahogy de most mennem kell, találkozom van.
-Kivel?
-Maradjunk annyiban ugyan az a vér folyik az ereitekben.-kacsintott.
-ENZO?-nevettem de a lány már rég eltűnt mire eldőltem az ágyon. A fal pásztázása közben ismét csak rám rontottak.
-Sziia.-mosolyogva mellém feküdt.
-Mit akarsz?-felültem mire ő is.
-Össze kéne hangolódnunk, nem?
-Nem. Miért kéne?
-Hát hogy akarod felnevelni a gyermekünket?
-Álj meg egy kicsit...nincs olyan hogy gyermekünk..ez a csöppség Klausé és az enyém, ebbe nem szerepelsz Kol.
-Kai is megmondta és én is tudom hogy ÉN vagyok az apja.-felelte.
-Tévhitben élsz.-mosolyogtam.
-És ha nem is én vagyok az apja, Klaus elhagyott...Klausnak már nem kelessz.
-Hogy mondhatsz ilyet?-felálltam.
-Úgy hogy te is nagyon jól tudod hogy szükséged van rám!
-Már miért lenne?-kérdeztem mire ő is felállt és elindult felém.
-Miért tagadod? Valld be, kellek neked.
-Én..NEM. Kol, én nem érzek semmit irántad.-egyre jobban hátráltam.
-Magadnak is hazudsz?-mosolygott.
-Nem hazudok senkinek semmiben!-a fal megállított, nem tudtam tovább távolodni.
-De, becsapod magad és az érzéseidet.
-Akkor most utoljára..sosem szerettelek és sosem foglak. Niklaust szeretem és őt fogom mindig...ezen SEMMI sem tud változtatni.
-De a gyerek az enyém.
-Nem, nem a tied..és amint Nik vissza jön meg mutatom neki ahogy Rebekahának is hogy bizony Nik az apja.
-Kaival van még pár tervünk..és Nik sosem fogja megbocsájtani hogy tőlem van az a gyerek bármi is legyen az igazság.
-Menj ki innen!
-Klaus sosem fog vissza jönni hozzád!-nevetett majd magamra hagyott.
-Nem fog.-suttogtam majd hirtelen felindulásból szét vertem a szobát.