-Ohh valamiért már annyira várom!-Klausra fordultam.
-Hát persze hogy várod! Nem mindenkinek lesz ilyen korrekt partnere!
-Mitől lennél te korrekt partner?-nevettem.
-Hát azért drágám, mert én valahol a tökéletes és a hibátlan között mozgok.
-Valamiért nem győztél meg.
-Meggyőzlek én pillanatok alatt.-már is fölém kerekedett. Nevettem majd kiöltöttem rá a nyelvem amivel ő játszadozni kezdett. Egy darabig elszórakozott ami aztán átváltott egy vad, szenvedélyes csókba.-Többször is meggyőzhetnél dolgokról.-kacagtam.
-Én győzködhetnélek de bizonyos esetekben ez nem elég hisz makacs vagy akár az öszvér.
-Akkor győz meg mással.-krákogtam egyet s kikeltem az ágyból.
-Rossz vagy.
-Legyek jó ma?
-Abban a csomagban mi van?-kérdezte mosolyogva.
-Ölelés, kézfogás, maximum csak szájra puszi és talán táncolhatsz velem pár percig, de a hátam közepétől lefelé tabu!
-Ezt a csomagot lendületből dobjuk el, maradjunk a rossznál.-kacsintott.
-Óhajod számomra parancs.
-Tusolni igyekszel?-kérdezte mire én csak mosolyogva bólintottam.
-Időt kell spórolnunk.
-De hisz van még két óránk oda érni.-nem érettem ezt az egészet.
-Általában a szervező egyének egy órával a kezdés előtt már ott toporzékolnak.
-Akkor gyere, spóroljunk időt.-mosolyogtam majd gyorsan letusoltunk együtt. Sokszor csináljuk ezt, valamiért így sokkal élvezetesebb ez az egész. Nem mintha a fürdés buliból lenne de mégis van benne valami plusz. Valami csodálatos plusz!
-INDULNUNK KÉNE!-kiáltotta Rebekah.
-Nik..nekem van egy kis dolgom szóval utánatok megyek nem sokára...úgy sem vagyok az alapítók között..nem hiányol senki, de nem ajánlom hogy mindenféle szedett vetett lánnyal enyelegj!
-Siess azért.-egy csókot nyomot az arcomra majd futott is a frissen vasalt öltönyében...tisztára olyan mint Elijah...édesebb hanggal, szebb szemmel, tökéletesebb ajkakkal.
-A bálon.-
Minden tökéletes volt, a vendégek is kezdtek be szédelegni a nagy helyiségbe ami így kezdett szűkülni.
-Elizabeth?-fordult Klaus felé Bekah.
-Valamit elintéz és jön.
-Ajánlom neki.
-Én is.-kacagott.
-Úgy látom lassan mindenki itt van..-nézett körbe.-megnyitom az estét.-mosolyogva a mikrofon után kapott.-Köszöntök mindenkit a 241-dik Jótékonysági Bálon! A mulatság innentől kezdve a jókedv végéig...vagy is az italok kifogyásáig tart.-viccelődött amin mindenki nevetett.-Érezzék jól magukat.-kedvesen mosolygott majd lelépett a színpadról.
-Valaki nagyon kitett magáért..-zárta karjaiba Enzo Bekaht.
-Tudom istennő vagyok.-kacagott majd félre mentek hogy igyanak egy pohár kedvhozót.
Klaus unottan de izgatottan ült le a bárpulthoz. Nem tudta mit kezdjen magával hisz már a hatodik lányt pattintotta le magáról. Mind csinos volt és látszólag okos...de egyikük sem volt egy Elizabeth Daisy Wayne! Valaki belépett az emberektől nyüzsgő terembe..kíváncsian kapta oldalra a fejét. Mikor meglátta szerelmét szája tátva maradt, szemét pedig vadul legeltette a lányon.
-Elizabeth szemszögbe vissza:D-
-Tökéletes és hibátlan között?-szólítottam meg a Klaus aki szemével szinte levetkőztetett.
-Istenem de gyönyörű vagy.
-Igazán kedves.-bólintottam majd megcsókoltam.
-Megint bebizonyítottad hogy én vagyok a legszerencsésebb a földön.-bókolt ismét.
-És te is maradsz hisz mindig a tied maradok.-mosolyogtam.
-Örökké.-suttogta a fülembe lassan amitől kirázott a hideg. Az ajkamba haraptam hogy fékezzen magam talán a szemem is lehunytam mert Klaus felkacagott és újra suttogni kezdett.
-Várd meg míg haza érünk!-a nyakába borultam ő pedig kézen fogott és az italok felé húzott. El nevettem magam majd el vettem egy kisebb mennyiséget, Nik jófiú módján követett így együtt ittunk a tömeget bámulva. Rengetegen voltak, mindenki békésen iszogatott vagy épp nevetve társalgott a többiekkel de akadtak olyanok akik észt veszve ropták a táncparketten. Hunyorítva bámultam a táncoló német majd elnevettem magam. Rebekah pörögve táncikált Enzo körül aki csak állt ott mint egy rakás szerencsétlenség. Bekah elszomorodott mire a testvérem beadta derekát és végül mozogni kezdett.
-Olyan szerencsétlen.-kacagtam a testvéremen.
-Mintha te jobban táncolnál..-oltott le a szerelmem.
-Nem láttál még táncolni!
-Félek is tőle.-pimasz mosolyt ejtett felém. A gyors zene hirtelen lelassított. Én elmosolyodtam majd megragadtam Klaus kezét és a terem közepére húztam. Haloványan elmosolyodott majd vettem egy mély levegőt és táncolni kezdtem. A régen tanult lépésekkel kezdtem amiket sikerült maximálisan elsajátítanom.
Forogtunk mint a kocsikerék. Minden tekintett ránk szegeződött és nézték amit mi egymást bámulva ide oda tekergünk.
-Ez olyan gyönyörű.-egy gúnyos hang hallatszott majd tapsolt párat. Megdöbbenve álltuk meg.
-Peter te mit keres itt? Stefan meg..megölt téged.-ráncoltam homlokom.
-Nem Peter vagyok kicsim.
-Anya ő mit keres itt?-lépett felém félve Nikolina aki szinte remegett. Klaus magához ölelte.
-Peter ez kegyetlenül nem vicces!
-Hercegnőm, nem Peter vagyok.-itt tört rám a fájó felismerés. Tényleg nem Peter állt előttem.
-Lehetetlen.-nyögtem.
-Nem, nem lehetetlen. Ígérem mindent elmondok töviről hegyire..de mond már is édesanya lettél?-mosolygott Kolinára.
-Szóval ő most?-nyögdécselt a lányom.
-Nem Peter ne aggódj. De mond mit keres itt ennyi év után? Hogy kerültél ide?
-Csak hallottam a jövőben lévő esküvődről..amit ezzel akarsz megkötni.-mutatott Klausra.
-Mi az hogy ezzel?
-Hát ezzel a pokolba való féreggel.
-Hogy képzeled??-kezdett túltengni bennem a düh.
-Szóval a te drága Niklaus Mikaelsonod nem mesélte el a teljesen történetét?-gonosz vigyort ejtett majd elnevette magát. Nagyon kínos volt ez az egész. A teremben csend uralkodott és mindenki minket bámult.
-Miféle teljes történetet?-a szemem vérben forgott.
-Szinte gondoltam! Engedd édes drága kislányom hogy elmondjam neked ki is valójában a szerelmed. Tudod én meg anyád kiskorodban eltűntünk..
-Igen tudok róla.-feleltem flegmán.-És eltitkoltátok hogy van egy testvérem!
-Lorenzo..
-Mivan fater?-lépett mellém a bátyám.
-Én azt hittem hogy te..-dadogta.
-Hagyjuk a családegyesítést! Mond tovább.
-Ahogy szeretnéd, de erre Lorenzo vissza térünk. Mi nem egyszerűen eltűntünk, édesanyádat elrabolták, minden felé kerestem több országot jártam be utána míg egy nap nem jött egy hívás, azt mondta benne a hangocska hogy sose térjek vissza hozzád különben megölik édesanyádat...le kellett rólad mondanom.-vett egy mély levegőt.-elmondták hol találo Amyt...és ott is volt...átharapott torokkal, kitépett szívvel.
-Rég volt! De mond miféle teljesen történet és mi köze van ehhez a Mikaelson névnek?
-Édesanyád mellkasára volt vésve hogy Klaus! Ő ölte meg Amyt!-bíztam Klausban, ő sosem tenne ilyet. Ez is csak egy szakítópróba. Hátra sandítottam. Nik lehajtott fejjel állt.
-És azt várod hogy ezt elhiggyem?
-Jobban tennéd ha elhinni az igazságot! Ő a pokol legsötétebb bugyraiba való, nem melléd.
-Klaus nem tett ilyet..igaz Klaus!?-felé fordultam de ő még mindig lehajtott fejjel állt.-Klaus!
-Régen történt.-nyögte halkan.
-Tessék??
-Rég volt. Az aki ezt tette nem én voltam.
-Másodjára sikerült szétcseszned mindent.-a könnyeim utat törtek maguknak majd félre léptem tőle. El akartam futni és soha többet vissza se nézni.
-Hallgass már meg! Ha már igazság akkor hallgasd meg a teljeset!
-Ez a teljes, Niklaus.-förmedt rá Edward.
-Nem fér a fejembe hogy ezt hogy tehetted meg velem...gyűlöllek.-zokogtam majd elindultam haza fele. Millió kérdés kavargott a fejemben amik vetekedtek az általam adott válaszokkal. Minden bizalmam hamuvá vált. Bárcsak az érzéseimről is ezt mondhatnám. Bármennyire csalódtam most, szeretem és talán azért még jobban fáj. Haza értem, vissza öltöttem a hétköznapibb ruhát, kiengedtem a hajam és zokogtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése