2016. április 2., szombat

114.Minho, Tate és Tyler.

Nem tartottam jó ötletnek azt amit már a fejembe vettem, de kitörölhetetlenül az agyamba égett. Talán nem jó elgondolás de már nem fordultam vissza, félúton járhattam mikor újra azt a bizonyos hangot hallottam.-Miért jöttél vissza? Nem válaszoltam, csak egyre gyorsabb és nagyobb lépésekkel siettem az erdő mélyébe.-Miért vagy itt? Szólt ismét de mikor válaszra nyitottam volna a számát Minho rohant felém s karjával körül zárta testem.
-Szia Minho.-feleltem levegő után kapkodva.
-Játszani jöttél?
-Mi másért?-elmosolyodtam mire a fiú nevetett majd futásnak eredt.
-El kell menned innen!-közölte fennhangon, próbáltam nem figyelni rá és a bajjósló szavaira. Elmosolyodtam majd Minho után eredtem, a fiú már jobban vette az akadályokat amiket a természet a lába alá vagy feje fölé helyezett.
-Foglak!-kaptam a fiú után akinek ha nem rántom vissza a karját, leesik a sziklás oldalán.
-Köszönöm..-hálálkodott könnyes szemmel, mire mosolyogva legyintettem. Nem kisértettük tovább a sorsot így inkább beszélgetve sétáltunk vissza a kiinduló pontra.
-Lehet egy kérdésem?-fordultam Minho felé aki kérdő tekintettel bámult rám.
-Mi történt veled?
-Az arcomra gondolsz?-mosolygott mire bólintottam.-Sosem voltam az a jófiú sehol sem éppen ezért rengeteg ellenséget gyűjtöttem magamnak akik egy nap összefogtak ellenem lekötöztek, leöntöttek egy kanna benzinnel majd a nevetésük közepette meggyújtottak egy gyufát és, rám dobták. Meghalhattam volna, de Tate megmentett engem.-újra mosoly ült az arcán.-A következő kérdésed pedig így hangzik, 'Ki az a Tate?'-utánozta a hangom.
-Nem hasonlít a hangomra!-kacagtam.-De tényleg ez lett volna a kérdésem.
-Tate a mostoha testvérem, az ő anyja összeszűrte a levet az én apámmal..természetes nem lett jó vége, de megismertem Tatet és ez minden esetben jónak titulálható.
-Hány éves vagy?-kérdeztem ismét.
-Tizenöt..elég fiatal a boszorkánysághoz?-fordult felém.
-Az attól függ.-nevettem.-Na és te hány éves vagy?-kérdezte Minho.
-Húszon-egy..és annyi is maradok örökre.
-Vámpír.-morogta.
-Majdnem.
-Vérfarkas!
-Majdnem.-kacagtam.
-Hibrid?
-Közel jársz.
-Eretnek?
-Nem.-mosolyogva ráztam a fejem.
-Dampyr.-szólt közbe a hang.
-Hát igaza van Tatenek? Dampyr vagy?
-Igen, dampyr.-mosolyogtam.-Miért nem látom soha?-kérdeztem Minhot.
-Néha én sem látom..fen ül egy fán és láthatatlanná teszi magát. És hogy miért? Így védekezik minden és mindenki ellen..vagy is főképp a szerelem ellen.-lehajtotta a fejét.
-Miért a szerelem ellen?
-Mert mindig rossz emberbe szeret bele és általában tragédia lesz a vége.
-De azért egyszer szeretném látni.-vigyorogtam.
-Egyszer.-felelte Tate.
-Most?
-Egyszer.-felelte ismét.
-Akaratos fiú.-feleltem Minhonak.-De nekem most mennem kell, már biztos keresnek.
-Holnap is jössz?-vigyorgott a fiú majd újra magához ölelt.
-Nem tudom biztosra mondani, meglátjuk.

Miután kiszakadtam Minho öleléséből, megfontolt lépésekkel siettem hazafelé..próbáltam követni a jó utat nem mintha ez nehéz feladat lenne de kicsit összekavarodtam. Minden lépésemnél jobban meggyőződtem arról hogy nem ez a jó irány de csak mentem és mentem.
A régi házunk?-kérdeztem magamtól, annál a háznál kötöttem ki ahol még Tylerrel éltem. Jó érzéseket keltett bennem, csak néztem a porosodó gerendákat és mosolyogtam..hirtelen eszembe se jutott a rossz csak a jó, a sok jó amit átéltünk, együtt. Miután minden leforgott a szemem előtt, kezdtem belátni hogy ez nem a sors keze volt, véletlen pont itt lyukadok ki?
-Szia.-szólalt meg mögöttem egy hang..tudhattam volna.
-Szia.-feleltem hűvösen.
-Beszélnünk kell.
-Nem akarok beszélgetni Tyler.
-De miért? Miért neheztelsz rám ennyire?-közelebb lépett.
-Miért? Ezt még megkérdezed?
-Tettem nem tiszteletreméltó dolgokat de nem érdemlem meg az öröké tartó haragod.
-Gyűlöllek Tyler,  nincs kedvem tovább pazarolni rád akár egy percet is.
-Szóval engem gyűlölsz, de az emlékeinket, a közös múltunkat nem?
-És kimondta hogy én nem utálom a múltunkat?-a szemem könnyekbe állt, így nem fordultam felé, nem akartam hogy lássa. Kezdtem megőrölni.
-Senki sem mondta, láttam..ha gyűlölöm a múltam akkor nem mosolygok a házra ahol éltem.
-Csak haza akarok menni.-mély levegőt vettem.-És neked is menned kéne, mit fog szólni a szerelmed?
-Nekem egy szerelmem van de őt szerintem ez nem érdekli.
-Miért nem hagyod hogy elfelejtselek végre?-ingerülten felé fordultam.
-Lett volna rá számtalan időt, még sem sikerült.
-Mert mindig ott van bennem egy kép ami ilyenkor a semmiből a szemem elé ugrik!-védekeztem.-De jó beszélgessünk. Szerettél te valaha?
-Ne használj múltidőt, még most is szeretlek, mindennél jobban de ha a múltra gondolsz, emlékszel arra a napra amikor felhívtam Klaus, hogy jöjjön mert kell a vére?-szótlanul bólintottam.-Az nap mikor megcsókoltál..a szerelemed rabjává váltam.-A könnyeim útnak eredtek az arcomon amiket idegesen töröltem le onnan.-És remélem erre is emlékszel még!-mosolygott Tyler kinek szemeiben csillogtak a könnyek. Lassan a kabátjába nyúlt majd elővett belőle egy gyűrűt. Ezzel a gyűrűvel kérte meg a kezem. Itt tört el az a bizonyos mécses. Az emlékek és az érzelmek amiket eddig azt hittem végleg elzártam a fejemben és a szívemben, utat törtek..zokogtam. A könnyek súlya a földre taszított, Tyler elkapott majd az ölébe húzott.
-Nem akartalak megsiratni.-suttogta a fülembe majd a gyűrűt amit eddig szorongatott az ujjamra csúsztatta.-Szeretlek.-suttogta ismét majd egy puszit nyomott a hajamba.
-Nem hiszek neked!-zokogtam tovább.
-Mivel bizonyíthatnám be?-gondolkozott.-Akkor emlékszel arra az első csókra amiről már beszéltünk!? Ott már tele voltam az irántad érzett szerelemmel, abban a csókban benne volt minden amit éreztem.-maga felé fordított.-Emlékezz arra a csókra..és hasonlítsd ehhez.-mosolygott majd egy könnycsepp csordult végig arcán ami egyre közelebb került hozzám, majd ajkát enyémre nyomta s gyengéden csókolni kezdett. A csók közben, próbálta elő idézni azt a bizonyos első csókot..a gyengédség megvolt, ahogy az is ahogy a nyelvével az én nyelvemet masszírozta..régen miután kifogytunk a szuszból s eltávolodunk volna egy puszit nyomot ajkamra amit most sem felejtett el....ekkor tudatosult bennem. Tyler szeret engem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése