-Kik ezek?-kérdezte a kisebb csoportot pásztázva.
-A családom, vagy is valami olyasmi.-elmosolyodtam.
-És miért űztek el téged otthonról?
-Eljöttem pár órára és már is kitöri a káosz. Megtudom védeni magam.-feleltem sértődötten.
-És most mi fogsz kezdeni? Vissza mész a házatokba?
-Nem, nem megyek vissza..valahogy el leszek.-mosolyogtam.-Köszönöm hogy segítettél lerázni őket, hálás vagyok.-leugrottam a fáról ahol eddig pihentünk.
-Elizabeth! Ha esetleg nem sikerül 'el lenned'-utánozta a hangom.-itt megtalálsz minket.-szólt utánam Tate mire csak bólintottam.
Ez volt az egyetlen hely ahova jöhettem.-gondoltam magamban miután bemásztam a ház ablakán. Az egyetlen.-ismételtem a saját szavaimat. Már nem éreztem az emlékek súlyának nyomását de még mindig fájt ott lenni. Lassan lépkedtem fel az emeltre hogy ledőlhessek végre és kipihenhessem magam. Óvatosan benyitottam a szobába ahol már feküdt valaki.
Tyler édesen alvó arca tárult a szemem elé. Elmosolyodtam majd sarkon fordultam.
-Hova mész?-suttogta rekedt, komás hangon.
-Le megyek a kanapéra.-haloványan elnevettem magam.
-Maradj itt.-maga mellé csapott.
-Lehet még is csak jobb lenne lent..-szóltam mire megint maga mellé csapott. Mosolyogva forgattam a szemem majd mellé kucorodtam, tartva a tisztes távolságot.
-Miért nem Hayleyvel vagy?-kérdeztem őt bámulva.
-Szakítottunk.-felelte lazán.-Nem őt szeretem. De várj.-kipattantak a szemei.-te miért vagy itt?
-Én nem tudom hogy kit szeretek.-szánalmasan kinevettem magam.-Klaus megakart ütni.-suttogtam.
-Hogy mit akart csinálni??
-Hagyjuk ezt az egészet.
-Reggelig ezt hagyjuk. De azt hogy kell érteni hogy nem tudod kit szeretsz?
-Majd reggel.-mosolyogtam, majd lehunytam a szemem.
-Reggel.-ismételte türelmetlenül s inkább ő is álomba kényszerítette magát.
Nem is tudom miért hittem azt hogy úgy fogok felkelni ahogy elaludtam, Tylertől távol...közel sem. A fejem a mellkasán pihent, az ő keze pedig a derekamon kereste a nyugalmat a másik pedig szorosan fogta a kezem. Hirtelen fel sem fogtam..csak feküdtem ott..mikor is Tyler rám emelte tekintetét, és inkább elengedte a kezem.
-Jó reggelt..-hadartam, majd a fürdőbe siettem. Ennyi eltelt idő után újra egymás mellett...vagy összegabalyodva aludtunk. Nem volt ellenemre de tudom hogy ezt nem tehetem. Gyorsan letusoltam azután pedig a csapnál támaszkodtam a tükörképemet bámulva. Hányingerem támadt saját magamtól, láttam a tükörben engem bámuló lányt, de nem értettem őt.
Miért húzza a szíve most vissza Tylerhez? De miért ölelné át most Klaust úgy hogy sosem engedné el?-Gyűlöllek.-suttogtam a képmásomnak.
Mivel nem volt időm összepakolni így lekaptam egy pólót a szárítóról majd kiengedtem a felkötött hajam, utána kiléptem a fürdőből.
-Jó a pólód!-kacsintott Tyler utána pedig fejével biccentett hogy ideje lenne beszélni, a kezében pedig két vért tartalmazó poharat vitt. Sóhajtottam majd a fiú után igyekeztem.
-Szóval hogy is volt ez az egész?-kortyolt a poharába.
-Klaus gondolom égen-földön keresett..mintha minimum eltűntem volna, pedig alig pár óra tűntem el de mindegy.-legyintettem.-Miután haza kecmeregtem már vártak rám, Klaus eléggé ingerült volt..én pedig magamat védve talán picit túlzottan közönyös voltam és megunta.-megvontam a vállam.
-De ilyen nincs!
-Hát látod hogy van, ez minden jó családban megesik.-mosolyogva ittam bele a poharamba.
-Ne így fogd fel, Elizabeth...ez közel sem ennyire egyszerű.
-Lapozzunk, megtörtént, változtatni nem tudunk rajta.
-Jó akkor lapozzunk! Következő téma. Hogy érted azt hogy nem tudod kit szeretsz?-Pillanatnyi csend ült a házban, összeszedtem a gondolataimat, sóhajtottam.
-Mert ott van Klaus és itt vagy te..én nagyon össze zavarodtam, mindegyikőtök annyira kedves velem, és teljesen belekavarodtam a dolgokba.
-A természetfelettiek érzelmei többszörösen erősebbek mint a halandóké, ez normális.-biztatóan mosolygott.-És most mi lesz?-És itt ütött be az igazi zavar. Se szó se beszéd, rá másztam Tylerre majd megcsókoltam, a kezeinkben levő poharak, atomjaira törtek szét a padlón de mi mit sem törődve ezzel tovább faltuk egymást. Ha már valamit meg kell bánnom, ez legyen az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése