2016. április 23., szombat

128.Bálozás?

-Mi lesz most..ezek után?-cirógatta a kezem Klaus.
-Mit szeretnél, mi legyen?-szem lehunyva válaszoltam hisz annyira érzéki volt ahogy az ujjai végig siklottak az alkaromon.
-Hogy mit szeretnék? Veled maradni ahogy azt terveztük, örökkön örökké..én sosem mondtam és sosem fogok lemondani erről.-lassabban, őrjítően cirógatott tovább.-Nem akarlak soha többé elveszíteni veled akarok lefeküdni és veled is akarok felkelni.-elmosolyodtam.
-Megkapom a gyűrűm?
-Beledobtam a tengerbe.-a szemeim kipattantak majd fölé kerekedtem.-vagy talán még sem.-győzedelmien vigyorgott majd kihúzta az éjjeliszekrénye fiókját s elő vette belőle a káprázatos ékszert.-De ha most vissza húzom az ujjadra, be kell tartanod azt amit már számtalanszor mondtál!
-Mi lenne az?
-Hogy nem hagysz itt soha.-mondta mélyen a szemembe nézve majd felhúzta a gyűrűt.
-Ezt megígérhetem.-mosolyogtam majd megcsókoltam, Klaus kezei a pólóm alá csúsztak a derekamnál majd fürgén váltott helyzetünkön.
-Imádom ezeket..-méregette a nyakam min a tegnap estére utaló jelek díszelegtek. Végig húzta rajta ujját majd lejjebb csúszott a csípőmről s a nyakamra vette magát és neki kezdett újabb nyomokat készíteni. Hátra vettettem a fejem amit ő örömmel nyugtázott hisz így bejárhatta a nyakam minden területét.-Függő leszek.-kacagott.
-Én jövök.-váltottam vele egy mély pillantást és már fölötte is voltam. Mosolyogva megráztam a fejem majd apró puszit nyomtam az ajkára amit megnyaltam. Egy apró vércsepp vörösítette ajkát ugyan is néha kedvére belém harapott.-Így bárhova mész tudni fogják hogy már valakié vagy.-nevettem majd elkényelmesedtem izmos testét és már is a nyakát meg a kulcscsontját csókoltam, szívtam, haraptam...ez lesz a mi kis játékunk.
-Szeretlek.-suttogtam a fülébe majd vággyal telien beleharaptam.
-Én is téged.-morogta s a fenekembe markolt ahogy ereje bírta.
-Nem vadulunk...-néztem mélyen a szemébe mire perverz mosolyt ejtett.
-Ohh kérlek vaduljunk.-újra belém markolt.-Szeretem mikor vad vagy.-suttogta.
-Szereted?-kuncogtam.
-Szeretem.
-Szóval lehet inkább a vadságomat szereted és nem engem!?
-Hülyeség. A vadság veled jár.-nevetett.-Ohh de várj mi előtt elfelejtem, a szüleim régen a befolyásos családok közé tartozott...mikor még apa normális volt.-egyezte meg nevetve.-minden évben részt vettek egy bálon ahol természetesen segédkeztek mindennel amivel csak tudtak, mikor apa elráncigálta anyát magával megkérte Rebekaht hogy helyette tartsa fent tovább a bálokat így a Mikaelson név mai napig az úgy mond alapítók között van.-legyintett.
-Alapítói bál?-vontam fel a szemöldököm.
-Annak indultak de ez át fordult egy jótékonysági bálra, igazából mindkettő lényegessége egyenlő a nullával de általában jól szoktak sikerülni. Arra gondoltam hogy segíthetnél Rebekahnak az előkészületekben aztán pedig jutalmul együtt érkezhetünk-e nemes mulatságra!
-Oké rendben, még sosem volt részem hasonlóban.-tapsikoltam akár egy óvodás.
-Hát és az iskola bálok?
-Sosem mentem el.-nevettem.-Régen nem igen voltam társasági ember és ez más, itt csak a bálkirálynősség a lényeg nem pedig a jó hangulat.
-Talán valaki attól félt hogy senki sem választja királynőnek?
-Talán.-sütöttem le a szemem.
-De már célba értél! Az én királynőm vagy nem pedig holmi gólyák rendezte sulibálon.
-Erre vágytam.-hozzá bújtam s hallgattam ütemes szívverését ami értem dobogott. Csak értem.

Miután igen sok küszködés után sikerült kibomlanom Klaus erős karjai közül kézen fogva, kacagva lépkedtünk lefelé ahol is el kellett gondolkoznom.  Vajon ilyen késő van már vagy pedig itt ültek végig és várták hogy mi lesz velünk?
-Levágtátok egymás fejét majd vissza varrtátok?-pirította ránk Kol az első édes megjegyzését, ami eszébe jutott.
-Csak sok volt a stressz és szanaszét szedték a szobájukat.-helyeselt Elijah.
-Vagy épp egymást szedték szanaszét..-kacagott Rebekah.
-De az is lehet hogy..-kezdett bele Enzo.
-Ne is folytasd.-kacagtam.


-Jó, jó..-nevetett majd megpuszilta Rebekah arcát.
-Bekah, Klaus mesélt nekem arról a jótékonys..
-KOMOLYAN SEGÍTESZ?-örömködött.
-Még be se fejeztem.-elnevettem magam mire mindenki csatlakozott.-De igen segítek, szívesen. mire Klaus az ölébe rántott s vadul rámosolyogtam itt ugrott fel Kol majd vihar szerűen tombolt és eltűnt.
-Mi baja van megint?-kérdeztem a fejem fogva. Mindenki olyan 'tudod te jól' fejjel nézett rám.
-Ahj..-sóhajtottam.-Nem tudok mindenki kedvére tenni.
-Ne is okold magad, majd lenyugszik és elfogadja a dolgokat.-biztatóan rám mosolygott Elijah.
-Miért nem tudja úgy felfogni mint Tyler?-néztem körbe de mindenki Klaus pásztázta aki engedett a kezemen így épp hogy csak összeértek a mancsaink. Megint rosszat mondtam igaz?
-Jó hanyagoljuk! Szóval a bál..-vigyorogtam Bekahra aki újra bezsongott és mindenféle díszekről meg italokról kezdett el szavakat hányni. Fel sem fogtam néhány szavát hisz leragadtam pár ital néven...terekini és mikaella? Ezek valami általuk készített mix? mikaella..ez valamiért Klausra vall.
-Min gondolkoztál így el?-kérdezte félve Rebekah.
-Terekini, mikaella?
-Az egyik Elijah a másik Nik specialitása, véletlenszerűen lettek verhetetlenek a vendégek körében.-mosolygott.
-Miért gondolom azt hogy a mikaella Klaus műve?
-Mert ismersz.-motyogta a fülembe.
-Biztos?-fordultam felé felvont szemöldökkel.
-Egészen.-nevetett.
-Akkor mit szóltnál ha eljönnél velem beszerezni a mixhez valókat és a díszeket?-felpattant barátja öléből.
-Mehetünk.-egy visszafogottabb búcsúcsókot adtam szívem őrzőjének majd kecsesen kiszálltam kényelmes helyemről. Nevetve indultunk el a nem messze lévő üzletbe. Nem időztünk, minden gyorsan összeszedtünk majd haza indultunk..persze néhány ruha boltba akartunk ellenére benéztünk és kikérjük magunknak a ruhák hívtak be minket hisz meghívást ne mondj vissza!
-Ez csodálatos.-álltam meg egy ruha előtt mi rabul ejtett.
-Szinte ordítja hogy vedd meg!
-Te is hallod?-mosolyogva leakasztottam a helyéről majd tovább nézelődtünk.
-BEKAH!-sipítoztam mikor megláttam a barátnőmre varrott ruhadarabot.
-Mit csinálnék én nélküled!-megölelt majd ő is leemelte a mértéhez megfelelőt s haza indultunk!
-A ruhák meglepik.-nézett mélyen a szemebe.-nincs semmiféle divatbemutató Klausnak!-rázta előttem mutatóujját.
-Érettem főnök.-elvettem a kezéből a ruhákat tartalmazó szatyrokat majd felugrottam a ház tetejére hogy bemászhassak az ablakon és eldughassam a zacskókat úgy hogy senki se tudjon róla.
-Hát Elizabethet hol hagytad?
-Jön is csak..
-..csak itt járt Firenze és beszélgettem vele.-mosolyogva beléptem a bejárati ajtón.
-Ki az a Firenze?-kérdezték a fiúk egyszerre persze Klaus kivételével.
-Egy őz.
-Egy őz?-kérdeztek vissza nevetést visszafojtva.
-Egy őz!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése