122.A gyűl-ölet, a szer-etet.

Itt a vizsga időszak és én rettenetesen félek. Tudom hogy simán átmehetnék csak egy mély szemkontaktus kellene de nem! Ezt most mindenféle erő nélkül fogom megcsinálni. Saját magamtól! Napok óta magolom az anyagot, mint egy kisiskolás..lassan már halandónak érzem magam, bár nem mintha nem lenne jó néha nem természetfeletti lénynek lenni.

-Tanulunk, tanulunk?-zökkentett ki a gondolataimból Tyler rekedt hangja.

-Én tanulok, de téged még sosem láttalak könyvek vagy jegyzettel a kezedben!

-Nekem elég amit órán megjegyzek. Jó a memóriám.-nevetve mellém ugrott.

-Felvágós.-jegyeztem meg halkan.

-Nem vagyok felvágós, Daisy!-épp 'ütni készültem' mire Tyler lefogta a kezem. Azt hitted kifogsz rajtam? A másik kezemet indítottam útjára a fiú felé mire rám fordult és a fejem mellé szorította immáron mint két kezem. A kezeimet bámultam amik lassan összeforrtak Tyler kezeivel, óvatosan vissza fordítottam a fejem ahol szemeb találtam magam Tyler hibátlan arcával, boldogságot sugárzó mélybarna szemeivel és a vadítóan gyönyörű mosolyával. Csak bámultuk egymást míg végül elmosolyodtam.-Na ilyenkor mit csinálsz?-vigyorgott, én pedig kihívóan újra elmosolyodtam és sec perc alatt fordítottam a helyzetünkön.
-Na és te most mi csinálsz?-mosolyogtam majd félre túrtam a hajam.
-Tanulnod kéne..-suttogta, de hangjából tökéletesen kivehető volt hogy mást csinálna.
-Kéne..-valami istenverte okból közelebb és közelebb hajoltam hozzá. Meg akartam csókolni. Vágytam az érintése, az ajkaira. Meg volt a megfelelő közelség így lehunytam a szemem mikor is két kéz a vállamra került és kicsit hátrébb tolt.-Ne..-nyögte Tyler.
-Sajnálom..én csak..-hadartam.-Nem tudom mire számítottam. Sajnálom. Sajnálom.-elég kellemetlen volt, miért is hittem el hogy ő is akarja? Biztos van ezer jobb, szebb. Legördültem a fiúról majd újra a jegyzeteimet tanulmányoztam. El tudtam volna süllyedni a szégyenben. Most hogy fog rám ez után nézni?-a gondolataimtól nem is értettem amit a kényszerbetegségekről olvastam, csak a szemmel követtem a sorokat. Fölöslegesen!
-Most ne érzed magad kellemetlenül!-szólt fel újra a fiú hangja.
-Kényszergondolatok...függetlenek..-duruzsoltam magamban pár elcsípett szót a papírokból.
-Beszéltem az igazgatóval! Előre rakták a vizsgák idejét!
-Hogy mivan?-fordultam felé hatalmas indulattal.
-Azt akarom hogy minél előbb levizsgázhass hogy megtudd miért nem engedtem a csábításnak és nem hagytam hogy még is csak megtörténjen az a csók!
-Mikorra igéztetted át?-kérdezte felvont szemöldökkel, karba tett kézzel.
-Holnap utánra.-nyögte alig halhatóan.
-Két napom van bemagolni..-számolgatni kezdtem az előttem hanyagul heverő lapokat..-14 óra jegyzetét.-sóhajtottam.-Egyedül szeretnék lenni és tanulni.-vissza kerestem a kényszerbetegségekkel kapcsolatos papírt. Egy papíron természetesen több betegség szerepelt így könnyebb volt a papírok megtartása. Egyszerűbb volt. Tyler megcsókolta a homlokom majd kiment a szobámból, így csak a jegyzetekre koncentráltam.
Idegesnek kellene lennem hogy előbbre tette az iskola vizsgáit, de az hogy elmondja a majdnem csók okát valahogy jobban érdekelt mint bármi.

Szombaton és vasárnapon egész nap a szobámban gubbasztottam a könyveket, jegyzeteket olvasgatva hisz hétfőn itt a nagy nap. A vizsgám! Itt nem lehet hármast kapni, itt két jegy létezik ami két szóban érvényesül! Ha a papírodon egy apró egyest találsz rajta egy vörös pecséttel hogy 'Alkalmatlan' megbuktál, ha pedig egy kisméretű ötöst amin szint úgy a vörös stemplit találod az 'alkalmas' jelzővel, sikeres vizsgát tudhatsz a hátad mögött.
-Falási rohamokkal járó kényszerbetegség..-morogtam magamban.
-Nem szeretnék balhét, ezért talán jobban járnál ha elmennél!-hallottam Tyler erélyes hangját.
-Csinálj csak balhét, ahogy szeretnéd! De én most elfogom őt vinni.
-Mi folyik itt?-lépkedtem oda Tyler mellé hogy megnézzem kivel veszekszik. A küszöb másik végén Oliver állt. Már nem volt rám hatással a szökés haja vagy a tengerkék szeme. Gyűlölet vette át a szeretett helyét. Hisz a gyűl-ölet a szer-etet.
-Velem kell jönnöd.-megragadta a csuklóm.
-Valami indok?
-Szeretlek..-.szólt hadarva.
-Milyen romantikus.-kitéptem a karom szorításából.-Meg tennél nekem valamit?-kérdeztem játékosan majd a mutatóujjammal apró köröket rajzoltam mellkasára.
-Bármit.-csillant fel a szeme boldogan.
-Szűnj meg létezni!-ordítottam az arcába mire mindkét fiú kérdőn bámult rám.-Megteszed értem ugye?-mosolyogtam.-Köszi.-rá csaptam az ajtót majd vissza ballagtam a szobámba.
Dühöngve ugrottam az ágyra ahonnan a millió papírlap elszállt..próbáltam őket elkapni de az erőm hiánya miatt nem tudtam felállni..megrökönyödve bámultam a földön szanaszét heverő lapokat, sóhajtottam majd lehunytam szemem és hagytam hogy magával ragadjon egy szebb s jobb világ.