-Ezt a fürdőben találtam.-lépett be a szobámba Tyler.
-Égen földön kerestem már. Köszi.-elvettem tőle az elhagyottnak hitt lapot, ügyelve arra hogy ne érjenek össze a kezeink és hogy elkerüljem mámorító pillantását. Vissza fordultam tanulni mikor is bársonyos kezét éreztem vállamon, lopva a kezére pillantottam majd fel ő rá.
-Ne érezd magad rosszul a tegnap történtek miatt.-Miért kell fel hoznia, újra és újra?
-Nem teszem!
-Hallom hogy ezen kattogsz, tudod jól hogy milyen képességekkel ruháztak fel. Hallom mindenki gondolatát.
-Hát kapcsolt ki.
-Nem tudok megnyomni semmilyen gombot, nem tudom leállítani. Megtanultam kizárni őket, de kikapcsolni sosem sikerült.
-Lehet ez a vámpírhallásod ami felerősödött.-mondtam amire először gondoltam.
-Nem, ez teljesen más. A vámpírhallás csak a kimondott szavakat, mondatokat erősíti fel így ha távol állsz és azokra koncentrálsz akik éppen beszélgetnek, hallod. Ez más. Én azt hallom ami az emberek fejében jár, az álmaikat, kudarcaikat, vágyaikat..-elmosolyodott.-és azt hogy Tyler mennyire szexy lehet ruha nélkül.-Hülye gondolatok!
-Ne élj vissza a helyzettel.-szóltam elpirulva.
-Most sem a megfelelő dologra gondolsz.-elnevette magát.-De hogy ne agyalj annyit ezen..-sóhajtva felállt de a mosolyt le nem törölte volna az arcáról.-Piszkosul jó vagyok az ágyban.-adott választ a fejemben felmerülő kérdésre. Kacagott majd elhagyta a szobámat.
-Utállak!-kiabáltam utána.
-A gondolataid mást mondanak!-haloványan elmosolyodtam, összerendeztem a papírjaimat és megint beleestem a tanulásba. Próbáltam kizárni Tylert a fejemből mert nem akartam a róla szóló gondolataimat az ő szájából hallani. Talán sikerül is.
Kezdtem már kívülről fújni az anyagot..-gondoltam magamban mire összepakoltam, a fiókom aljára suvasztottam hogy biztos helyen legyen majd átmentem Tylerhez.
-El kellene mennünk vadászni.-szóltam rá nyitva Tylerre. A fiú éppen háttal állt nekem s pólóját vette épp át. Izmos háta azonnal felkeltette az érdeklődésem és beindította a gondolatimat.
-Van még vértasak a frigóban..-mosolyogva fordult felém.
-Akkor..izé, jó. Köszi.-szélsebesen elhagytam a szobát hogy le tudjak nyugodni. Kikaptam egy hideg tasakot a hűtőből majd lehuppantam a kanapéra. Csak Tyler járt a fejemben, valamiért nem akartak abba maradni a róla alkotott érzéki csalódás. Vadul megráztam a fejem hogy elhesegessem az illúziókat. Feltéptem a tasakot majd kiszívtam belőle a mézédes, cseppeket.
Rég gyilkoltam!-ugrott be a vérivása közben. Rég ontott kezem, fogam életet. Hiányzik ez az érzés. Hirtelen képek jelentek meg előttem. A vérfürdőben állok én és...talán egy férfi..nem látom az arcát..csak az összefonódott kezeinkre tudok pillantani...kisétálunk egy erdőből...
-Elizabeth!-valaki rázza vállam s a nevemen szólít. Lassan kinyitottam a szemem, Tyler volt az.
-Láttam valamit.-nyögtem.-vagy valakit.
-Tudom..-leült mellém majd kezei közé vette arcom.-Ez csak a stressz miatt van. Sokat tanulsz. Itt a vizsga és félsz hogy mi lesz ha nem sikerül.
-Igen..lehet.-helyeseltem.-ölnőm kell.
-Hogy mi? Nem!
-Meg kell ölnőm valamit..keresek egy állatott vagy mit tudom én.-felugrottam de Tyler elkapta a csuklóm.-légy óvatos.-nem akart megállítani, de komolyan? Legyek óvatos? A természetfelettiek legerősebbike vagyok és azt kéri vigyázzak? Vállat vontam majd elindultam a nem messzi fekvő erdőnek nevezett helyre. Észrevétlenül felmásztam egy fára és vártam. Tökéletes prédára fájt a fogam. Pár perc múlva egy szarvas bukott elő a fák közül. Támadásra készen álltam, már ugrani készültem mikor megcsapta az orrom az emberi vérszaga. Elvette az eszem, csak a vérre tudtam összpontosítani. Oldalra kaptam a fejem hogy lássam kinek van ilyen ínycsiklandozóan jó szaga. Egy húszon öt év körüli férfi feküdt a fa alatt. Megtámadta őt valami. Beindultak az ösztöneim s a férfi irányába ugrottam. A mellkasából dőlt a vér, ő pedig ordított, vagy ha épp nem fájt annyira valamit pusmogott. Hangosan nyögtem fel, és morogtam. A csuklómba haraptam majd megitattam a véremmel.
-Megtámadott egy szabadon futkározó kutya. Megharapott, de szerencséd volt.-mondtam mélyen a szemébe nézve.-Menj haza a családodhoz.-a fiú mintha mi se történt volna felpattant majd elindult. Sosem gondoltam hogy képes leszek ennyire eltekinteni a vértől. A friss emberi vértől. De mikor meghallottam hogy a felesége és a gyermekei nevét sóhajtozza, tudtam hogy nem tehetem meg. Családja van. Gyermekei akiket fel kell nevelnie. Órákig csak ültem a földön mikor is egy őz lépkedett felém kecsesen. Gyönyörű teremtés volt, és olyan ártatlan. A szemeiből nem sugárzott félelem, nyugodtan baktatott felém.
-Szia.-suttogtam mire az állat rám kapta tekintettét s bólintott csukott szemmel.-Érted amit mondok?-szóltam újra mire az őz lefeküdt mellém és prüszkölt egyet.-Miért nem félsz tőlem?-kérdeztem, majd a csoda szép állat fejére koncentráltam..hallom amit gondol!-Mert láttam ahogy segítettél a bajba jutott embernek, tartottad magad a vértől és ez igen becses dolog. Te más vagy mint a többi vérszívó. Neked van lelked.
-Ezért nem félsz?
-Igen, valahogy úgy érzetem nem bántanál.
-Hogy hívnak?
-Az én nevem Firenze.
-Én Elizabeth vagyok.-mosolyogtam majd rátettem a kezem az állat fejére s lassan simogatni kezdtem. Olyan szelíd volt és aranyos. Ott maradtam vele. A fának dőltem ő pedig mellém feküdt és hagyta hogy tovább dögönyözzem. Lassan mindketten elaludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése