-Segítek..-szét nyitottam Firenze száját, a csuklómba haraptam majd a szájába folyattam gyógyító véremet.-Jobban leszel.-a szemem könnyes lett.
-Köszönöm.-egy hang csapta meg a fülem. A hang hirtelen jött így összerezzentem, elfelejtettem hogy valamiért tudok kommunikálni az állatokkal.
-Mi történt?
-Nem láttam ki volt, de arról szerintem te is meggyőződtél hogy egy vérszívó.
-Ígérem kiderítem és ellátom a baját.-rá mosolyogtam az új barátomra.
-Köszönöm, Elizabeth!-szólt újra majd felpattant és hozzá illően, kecsesen elszökkent.
Feltápászkodtam a földről majd kérdőn néztem a távolba. Körbe néztem majd bólintottam és elindultam a haza fele vezető irányba. Éhező sóhajok hagytál el a számat, hisz tegnap amióta eljöttem otthonról egy csöpp vért sem nyeltem le, ami nagy kihatással van az energiámra a memóriámra s minden egyébre ami amúgy létszükséges. Farkaséhes tekintettel léptem be a házba ahol Tyler szinte le támadott.-MÉG IS HOL A FRANCBAN VOLTÁL? TUDOD HOGY AGGÓDTAM MIATTAD? ELTŰNSZ ÚGY HOGY MEGKÉRLEK HOGY VIGYÁZZ MAGADRA, DE TE MIT CSINÁLSZ? MÁSHOL ALSZOL! HOL ALUDTÁL?-kiabált majd hozzám dobott egy tasak vért amit én hatalmas slunggal bontottam fel s ittam ki az utolsó kortyig.-Az erdőben voltam, állatra akartam vadászni mikor egy férfit megtámadott egy vámpír...azt hittem megfogom ölni, de tartottam magam, mikor a családjáról motyogott tudtam hogy nem ölhetem meg. Mi lenne a gyerekekkel? A feleségével? Megitattam a véremmel és megigéztem hogy egy kutya támadta meg.-feleltem alig halva.
-De még mindig nem értem hol aludtál?-a hangjából folyt az aggodalom.
-Az erődben oda támolygott mellém egy őz. Firenze. Elaludt az ölemben és én is álomba merültem. Talán a sok ébren töltött éjszaka miatt.-bólintottam.-Ne aggódj miattam, nincs miért, még ha történne is velem valami.
-Hogy kérheted azt hogy ne aggódjak miattad? És honnan tudod hogy Firenze a neve?
-Úgy kérhetem hogy barátok vagyunk, és tudod kommunikálni az állatokkal.-vigyorogtam.
-Nem változtat az aggodalmon, a barátok is aggódnak egymásért!
-De nem így, nem ennyire.
-Jó hagyjuk a lényeg hogy épségben haza értél.-megnyugodva leült a kanapéra.-Várj, azt mondtad vámpír támadta meg azt a csávót..-gondolkozni kezdett.
-És mikor fel keltem, Firenze nyakán is egy harapás folyatta vérét.
-Azt akarod mondani hogy egy vámpír ólálkodik a környéken?
-Igen, és mielőtt Lukera tippelnél, nem. Nem Luke volt, az ő szagát megismerném, ez egy másik vámpír klán, tagja lehet.
-Majd körbe kérdezek, hátha valaki látott valamit vagy valakit.-biztatóan rám mosolygott, próbáltam vissza mosolyogni de inkább elkaptam a tekintettem.
-Már rám sem nézel?
-Nem szeretnék újra olyan kellemetlen helyzetbe kerülni.-nyögtem ki nagy nehezen.
-Miért akarnál újra megcsókolni?
-Mert..-hatalmas levegőt vettem, a szívem ezerrel vert, a hangom remegett.-szeretlek!-megfagyott a levegő, Tyler köpni nyelni nem tudott, csak nézett előre és tátogott akár egy hal.
-Most arra gondoltam hogy rád vetem magam, és letépem rólad ezt a kis pólót de nem tehetem és ez nem a te hibád. Ha levizsgáztál és még úgy érzed megcsókolnál, örömmel állok elébe. De kérlek, ne okold még magad ez miatt...nekem is kegyetlen nehéz tartanom magam.
-Megértem Tyler.-elmosolyodtam.-fel megyek tanulni.-lehajtottam a fejem majd felmásztam a szobámba. Rá ugrottam az ágyra, ki vettem a fiókból a jegyzeteimet s bele merültem a tanulásba. Megint csak a sorokat faltam de az értelmét és a jelentését nem fogtam fel, olvastam és olvastam. Csak a városba érkezett vámpírra vagy vámpírokra tudtam gondolni és a millió velük kapcsolatos kérdésekre. Miért jött/jöttek pont ide? Mit akar/akarnak itt? Miért bántotta/bántottak egy ártatlan embert és egy jámbor állatot? Ki/kik lehetnek azok?
-Utálom.-mondtam talán nem is magamban majd lesöpörtem a padlóra az előttem heverő lapokat. Néztem ahogy a földre érnek majd a fejem a párnám alá dugtam. Holnap vizsga és tudom hogy tudom az anyagot de még is félek hogy talán nem fogok megfelelni és megbukok. Mi ez a negatív gondolkodás, Elizabeth? kérdezte barátságosan a belsőm. Meg tudod csinálni, én bízok benned. -Hagyj most!-válaszoltam hidegen, s a mondatok megszűntek. Csak én maradtam és a szobámban uralkodó fájó csend.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése