Amióta Tyler felbukkant az életemben egyre jobban érzem magam, annak ellenére hogy Oliver összetört és hogy mindennap erősödik bennem egy érzés. Egy érzés aminek a jelentését, nevét és következményeit nem ismerem. Ez az érzés teljesen idegen. Megrémít hogy ezt érzem.
-Iskolába kéne menned.-egy hideg kéz ér a hátamhoz, amitől libabőrös lettem.
-Kéne.-nyöszörögtem.
-Azért jöttél vissza nem? A suli miatt.
-De ezért, csak nem akarok találkozni vele.-éreztem ahogy a szemeben felgyülemlenek a könnyek. Már megszokott érzés volt.
-Elhiszem, de ilyenkor kell felállni és megmutatni neki hogy nem nyert, hogy te erősebb vagy mint ahogy azt ő gondolja, mert igen Elizabeth. Erősebb vagy.
-De te akkor sem tudod milyen érzés mikor valakit nagyon szeretsz, de ő ezt félvállról veszi és talál magának mást.-ezt már mélyen a szemébe nézve mondtam.
-Hidd el tudom milyen érzés.-helyeselt majd mellém ült.-Én tudod mit csináltam ebben a helyzetben? Jó igaz ott én voltam a ludas, de mikor a lány akit kegyetlenül szeretek tovább lépett és talált magának egy számára jobbat.-nyelt egy hatalmasat.-nagy nehezen összeszedtem magam és örültem a boldogságának, hisz ha nem ott van helye hanem nálad vissza talál hozzád.
-Ő vissza talált hozzád?-mosolyogtam Tylerre.
-Nem.-elmosolyodott.-És az esély erre napról napra egyre kevesebb.
-Miért?
-Mert elveszítettem.
-És nem beszélsz vele?-vetettem fel az új ötletem.
-Ő már szerintem elfelejtett. Végleg.-láttam rajta hogy tényleg fáj neki és nem is akartam tovább feszegetni de egy kérdés piszkosul égette az agyam.
-Mit vétkeztél ellene?-tettem fel a kérdésem mire Tyler hatalmasat sóhajtott.
-Szégyellem de az elején kihasználásnak indult. És ne értsd félre nem éppen csak szex, sőt. Akkor az elején kezdem.-a kezembe vettem a kezét hátha így könnyebb lesz beszélnie az éréseiről.-Nekem régen volt egy barátnőm, nem voltam szerelmes mert csak szerettem, úgy elvoltunk ám egyik nap jött valami, mint egy erős szembe szél és úgy éreztem hogy én halálosan szerelmes vagyok...mint kiderült csak egy igézés volt. Családot akartunk. Próbálkoztunk de nem jött össze, sehogy sem..így a barátnőm összebeszélt az egyik rokonommal akik kitalálták hogy akkor én menjek és ejtsek teherbe egy másik lányt akit aztán megigézünk és semmire sem fog emlékezni..nagy nehezen belementem de volt egy kikötésem. Ne egy rendes, tökéletes lány legyen a 'béranya' mert nem szeretném tönkre tenni az életét és igazából szerelembe se szeretnék esni.-sóhajtott.-De aztán meg ismertem és itt ütött be a krack.
-Beleszerettél.-nyögtem fájdalmasan.
-Reménytelenül.-lehajtotta fejét.
-És tényleg túl tette magát ezen az egészen?
-Mielőtt elment háromszor csókolóztunk és azt mondta bármikor meglát visszajönnek az érzései, de nem tud bennem megbízni és ott vagyok és leszek is a szívében..-elcsuklott a hangja.
-Szerintem vissza tudod szerezni!
-Úgy gondolod?-felém fordult könnytől áztatott arcával.
-Teljes mértékben!
-Köszönöm.-suttogta majd magához ölelt.-De iskolába kell menned.
-Tyler szemszög.-
-Tudom..tudom!-feltápászkodott majd bezárkózott a fürdőbe ahonnan a vízcsobogását és a halknak hitt dudorászását lehetett ki hallani. Hosszú percekig csak ültem és meredtem magam elé. Jól esett kibeszélni magamból azokat a dolgokat amiket nem mondtam el Elizabethnek, hiába lenne talán, enyhítő körülmény az hogy megigéztek. Fel kell fognom és fel kell dolgoznom azt hogy elveszítettem őt.
-Kész vagyok!-csukódott össze a fürdő harmonika ajtaja.-Nyoma sem volt annak a lánynak aki belépett oda úgy tíz perccel ez előtt. Szőke, göndör tincsei lágyan omlottak gyönyörű vállaira, az amúgy hibátlan arcát semmilyen szembetűnő smink nem takarta el. Mivel még nem hozta át ide a cuccait, ruháit így a tegnap általam levett farmerét kapta magára, s az egyik pólóm ami azonnal szíven ütött. Nem mintha ez oly akkora dolog lenne..csak mikor még együtt voltunk mindig ezt a pólót vette magára. Szép emlékeket keltett bennem.
-Az én legjobb barátom.-elmosolyodtam.
-Tyler illata van.-szagolgatta a felsőt magát.
-Elviszlek suliba!-tereltem a témát.
-Elsétálok, aludj csak úgy is egész éjjel őrt álltál az ágyam mellett. Igaz?-mosolyogva vonta fel egyik szemöldökét.
-Igen őrt álltam és fogok is. Nem hagyom hogy bántsanak téged.
-Szeretlek.-a nyakamba ugrott. Itt kívántam azt hogy bárcsak másképp történt volna.
-Én is...szeretlek.-felkaptam majd betettem a ház előtt parkoló autóba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése