A reggelhez hűen komásan emeltem a tekintettem a mellettem békésen alvó férfire ki kezével még mindig a kezem fogja aminek láttán hatalmasat dobbant a szívem. Az arcát kezdtem pásztázni. A szempillái rebegtek, az ajka néha-néha megmozdult s olykor a kezemre szorított. Elmosolyodtam és tovább néztem őt hisz olyan megnyugtató érzés volt magam mellett tudni.
-Kérlek..-motyogta álmában majd újra a kezemre markolt.-Ne!-tiltakozott tovább.
-Shh..nyugi..-végig simítottam hibátlan, borostás arcát. Mikor sikerült vissza esnie édes álmába kimásztam az ágyból s lesiettem a társalgóba.
-Rebekah..-suttogtam az ajtja előtt állva.-Bekah!
-Baj van?-lépett ki a szobából aggodalommal teli arccal.
-Nem nincs, de szeretnék kérdezni valamit.-a kanapéhoz vezetett majd felvette a bölcs hallgatlak arckifejezést.-Szóval, Klaus..mikor nem voltam itt, nem csinált semmi hülyeséget?
-Akart.-sóhajtotta.-Ki akarta kapcsolni számtalanszor, és egyszer tervezett elmenni de nem úgy ahogy szokott, hogy át ugrik a másik városban..el akart menni Santiagoba hogy megkérje a boszorkányokat valamire.-lehajtotta fejét.
-Mégis mire?-a lány csak megrázta a fejét.-Rebekah, mire?!
-Tudod régen Santiago boszorkány város volt de ahogy teltek az évek sokan elmentek vagy épp meghaltak, alig maradtak páran, de a lényeg hogy maradtak. Az hír járta úgy az 1760-as években hogy ezek a boszorkányok...szóval hogy ők képesek megfosztani minket a halhatatlanságtól. Először ez csak egy mendemonda volt, de aztán kiderül hogy már nem egy halhatatlanságot megunó természetfeletti vetette el az erejét.
-Ember akart lenni?-kérdeztem meglepődve.
-Igen, hogy elmehessen a világ másik végére..nevet akart változtatni hogy ne találjuk meg..-mondta majd lecsöppent egy könnycsepp az arcán.-El akart menni és mint egy remete egyedül élni majd meghalni.
-És mind ezt azért..
-Mert nem bír nélküled meg lenni..inkább egyedül lenne mint bárki mással.-sóhajtotta.
-Köszönöm.-bólintottam majd megöleltem.
-Ne lökd el magadtól.-suttogta a fülembe.
-Nem fogom..-kiszakadtam a jól eső ölelésből majd feltrappoltam az emeletre. Klaus még mindig édesen aludt. Elmosolyodtam majd török ülésben az ágyra ültem. A kezét a kezembe vettem majd lassan simogatni kezdtem a tenyerét és az alkarját.
-Egymáshoz tartozunk, egyek vagyunk és ugyan azok..mindketten rohadtul meggondolatlanok vagyunk és vadul szerelmesek egymásba..fogalmam sincs mi lenne velem nélküled.-összekulcsoltam a kezeinket.-Te színezed át a fekete-fehér napjaimat a mosolyoddal a hangoddal a szemeiddel, az illatoddal az öleléseiddel a csókjaiddal amiknél a mennyországban érzem magam...minden szín egy külön történet...a mi történetünk! A zöldről a remény jut eszembe hisz sokszor reménykedtem bennünk, a rózsaszín a szerelem, a piros a vágyak, a kék a boldogság amiben volt részünk..a lila a borúsabb napjaink mikor egyszer sem értünk egymáshoz..a sárga egyértelműen a féltékenység mert valljuk be mindketten voltunk már azok...mond már le mit tennék én nélküled? Ha nem találsz rám azon a kopott, rozoga padon? Ha nem tárod ki elém a szíved és hozol ide..-körbe néztem a szobában.-Nem akarlak elveszíteni.-lehajtottam a fejem. Klaus ébredezni kezdett így gyorsan elengedtem a kezét és lefeküdtem neki háttal.
-Fent vagy?-kérdezte meggyötört hangon.
-Igen, már fent.
-Olyan édeset álmodtam..-dörzsölte a szemét.
-Na mit álmodtál?
-Kegyetlen aranyos dolgokról hadováltál nekem..a színekről és arról hogy nélkülem nem lenne ugyan az semmi..-elmosolyodott.-Kár hogy csak álom volt.-felpattant majd besétált a fürdőbe.
A levegőbe bokszoltam majd levettem a pólóm és a nadrágom. Óvatosan benyitottam hozzá, épp a pólóját vette le s dobta a földre.
-Santiago?-kérdeztem felvont szemöldökkel a falnak támaszkodva. Klaus szeme megakadt rajtam, a lélegzete megszakadt.-Valahogy sejtettem.-elmosolyodtam majd felé indultam ő pedig hátrálni kezdett még mindig engem bámulva.-Nem álom volt. A színek emlékszel...benned most tombol a piros.-kacagtam mire Klaus végleg megállt meg a fal nem engedte őt tovább.
-Hiányzom?-a mutató ujjammal apró köröket írtam le a mellkasán. Hatalmasat nyelt mire a kezéért nyúltam s a derekamra tettem.-Nem?-lebiggyesztettem alsó ajkam.-Akkor megyek felöltözök..-megfordultam majd lassan, kecsesen elindultam kifele mire vissza rántott.
-Tudod hogy piszkosul szexy vagy és húzod az agyam..-dörmögte a szerelemem.
-Szerinted ez így van?-megnyálaztam az ajkam.
-Rohadtul így van!-felkapott majd a falnak nyomott s ajkamnak esett. Néha erőteljesen megmarkolt amin én haloványan fel-fel nyögtem. Itt már a nyakam és a mellem környékét lehelte be apró puszikkal. Újra csókolózni kezdünk, de ez már nem az a lágy csók volt hanem vad de még is érzéki és szenvedéllyel teli. Néha beleharapott az ajkamba vagy épp a nyelvem hegyére amit durván viszonoztam. Egyre forróbb volt a levegő a helyiségben, a hideg csempe aminek a hátam támaszkodott tűz égette meleg volt mikor Klaus újra neki esett a melleimnek amiről már rég lekerült a fehérnemű. Klaus férfiassága kidudorodott az alsógatyájából. Nagyon ki van mér éhezve és az igazat megvallva én sem állok ellent egy jó légyottnak főleg ha a partner Niklaus Mikaelson! Dobott egyet rajtam majd kivitt a szobánkba és az ágyra dobott. Villámgyorsan magunkra zárta az ajtót majd fölém kerekedett. Elmosolyodott és jött is a vad Klaus aki harapdálni és szívni kezdte a nyakam. A fejem hátra vetettem majd apró sóhajok hagyták el a számat. Ez sem hagyhattam kölcsön nélkül, egy markáns mozdulattal fordítottam a helyzetünkön, nem időzve a nyakára és az íves kulcscsontjára vetettem magam. Éljen a véraláfutás és a vér! Klaus visszafordított majd letépte rólam az utolsó rajtam levő fehérneműt.
Perverz mosolyt ejtett mire én felvont szemöldökkel ajándékoztam meg őt. Lehúztam róla az alsógatyáját, így meztelenül feküdtünk egymáson vadul csókolózva. A szívem választotta férfi hirtelen belém döfte férfiasságát. Éreztem azt a rég nem érzett vágyakozó érzést.
-Klaus..-nyögtem mire ő egyre gyorsabban és ütemesen kezdett mozogni. A lábaim a csípőjére raktam s így folytattuk tovább-e csodát. Niklaus hátát karmoltam és a nyakát csókoltam, szívtam, haraptam amíg ő el nem ért odáig hogy kicsit lelassulva lökött tovább az ágyon. Ere közelebb éreztem magam A ponthoz..Klaus férfiasan felmordult majd egy hatalmas sóhajt hallatott...időközben engem is elöntött a gyönyör. A fiú zihálva hajolt rám én a kezeimmel át karoltam a nyakát s így lihegtünk egymás fülénél ami csak fokozta a hangulatot.
-Kimondhatatlanul szeretlek.-zihálta tovább.
-Kegyetlenül.-társultam az alkalmi nyáladzáshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése