118.'D-W'

Nem tudom miért nem vittem véghez azt amit akartam. Le akartam tenni a pszichológusi diplomát, hisz ez volt a legrégebb óta dédelgetett álmom. Pszichológus akarok lenni, olyan ember aki segít azokon akik segítségre szorulnak. Kevés reménnyel de annál több ambícióval léptem be a rég nem látott iskolámba, pechemre pont szünet volt így minden kíváncsi tekintett rám szegeződött. Úgy vonultam végig a hosszú folyóson mint egy modell a kifutón.

-Miben segíthetek?-fordult felém az igazgatónő asszisztense.

-Az igazgatónőhöz jöttem.-mosolyt erőltettem az arcomra mire a nő aki fogadott intett hogy menjek csak nyugodtan, illedelmesen bekopogtam majd a kiszűrődő hang beinvitált.

-Jó napot.-vigyorogtam.

-Elizabeth!-sikkantott.

-Szeretném letenni a pszichológusit.

-Tudod jól hogy ezt nem engedhetem, te nem tartozol a mi világunkba.

-Higgye el hogy meg fogja engedni.-vigyorogtam.

-Nem, nem fogom. És ha most megbocsájtasz dolgom van.-fepattant én pedig kapva az alkalmon elé ugrottam.-Ide fogok járni és le teszem a pszichológusi diplomát.-mondtam mélyen a szemébe nézve.-Persze maradj.-mosolygott.-A régi osztálya már várja.-megint csak mosolygott mire nevetve ott hagytam az irodát. Diadalmasan léptem a folyosó koptatott járólapjaira. Minden lány irigykedve és minden fiú piszkos gondolatokkal meredt rám.

-Elizabeth.-csengett fel egy igen ismerős hang.

-Oliver.

-Vissza jöttél!?

-Amint látod, igen.

-Azt hittem végleg eltűntél Lukekkal.-mosolygott.

-Kivel tűntem én el? Ki a fene az a Luke?

-Hát én.-lépett mellém egy szőke, kék szemű srác.

-Ezt most nem nagyon értem.-kínomban elmosolyodtam.

-Én a volt barátod vagyok.-szólt Oliver.-Én pedig a volt volt.-felelte Luke.

-Mi szakítottunk?-fordultam Oliver felé.

-Sajnos.

-Eltűnt a kisfiús arcod.-nevettem.

-Te pedig ugyan olyan gyönyörű vagy, mint voltál.-éreztem ahogy pír önti el az arcom, fogalmam sincs arról hogy mi miatt szakítottunk de bárcsak ne tettük volna. Olyan gyönyörűen izzó kék szemei vannak hogy rád néz vele és érzed ahogy felmegy a lázad, hogy a testhőd az egekbe szökik.

-Miért nem Klaussal vagy?-rántott maga felé Luke.

-Kivel miért nem vagyok?

-Ne rágasd!-förmedt rá Oliver.

-Klaussal, a vőlegényeddel.

-Nekem nincs vőlegényem.-nevettem.-Akkor az a gyűrű?-szólt újra.

-Még csak nem is a gyűrűsujján van.-kacagott Oliver.

-Kiderítem mi történik Elizabeth.

-Sok sikert.-mosolygott Oliver majd kézen fogott és kivonszolt maga után az iskola udvarára.

-Hiányzol.-jelentette kertelés nélkül.

-Nekem is hiányzik a veled töltött idő, bármi miatt is lett vége.

-Akkor ezt vehetném úgy hogy?-kérdezte mire válaszul megcsókoltam.

-Vehetném.-mosolygott. Mikor megfogta a kezem, szabályosan éreztem hogy beleremegett a lábam, a szívem pedig ki akart ugrani a mellkasomból.

-Elizabeth!-szólított meg egy nem éppen kedves hang.

-Azt hittem legalább te nem leszel itt.

-Meg kérdezhetem mit akarsz te a szerelmemtől?

-Nem vagyok a szerelmed.-nevetett Oliver.-Az övé vagyok.-mosolygott majd jobban szorította a kezem. Mindig is gyűlöltem Zoet, egy nárcisztikus, hisztis kislány.

-Még választhatsz Donovan!

-Ez a választás annyira magától értetődik mint az hogy irgalmatlanul buta vagy.-mosolygott majd ott hagytuk őket.

-Donovan.-az ajkamba haraptam.

-Wayne.-megnyálazta ajkait majd újra megcsókolt. A csók után kéz a kézben sétáltunk az udvar leghátsó részébe ahol a sok fa között egy kopott pad árváskodik. Oliver lehuppant majd az ölébe ültetett. Mikor megláttam Zoet eszembe jutott miért szakítottunk.-feleltem.

-De még is itt vagy most.-mosolygott.

-Hol máshol lennék?-nevettem.

Óvatosan előhúztam a körmöm s a padba véstem..'D-W'..Olivér elmosolyodott majd ismét csak a csókjával szédített.