-Nem tartalak fel ne aggódj, csak ezt tedd el.-hozzám dobott egy tasak vért.-segít a gondolkodásban és a szomjad is féken tarthatod vele.-mosolygott vidáman.
-Tudom nincs jogsim, de had ne keljen legyalogolnom!-'nyavalyogtam' mire Tyler hozzám vágta a kocsikulcsát azzal a kijelentéssel hogy meg ne húzzam. Ez még is mit jelent?
Felé léptem amire ő haloványan talán hátra lépett. Én közelebb léptem majd hozzá bújtam. Nem volt ellenére. Sőt! A kezeivel átkarolta a derekam majd lassan cirógatni kezdett.
-Szurkolj!-mosolyogtam mikor elváltam tőle.
-Fogok.-mosolygott majd megnyalta ajkát. Ez most direkt volt igaz?
-Köszönöm.-az ajkamba haraptam majd csavargatni kezdtem a hajam az ujjam körül s hirtelen megfordultam. Harc hát legyen harc. Tyler szapora lélegzet vétele azonnal halható volt.
Bepattantam a kocsiba majd mint egy gyakorlott vezető letolattam a felhajtóról s útnak indultam. Dudorászva, leeresztett ablakkal érkeztem meg az iskolám elé. Minden tekintett rám szegeződött, először talán kicsit zavarba hozott a sok ember de vállat vontam és úgy mint Firenze kecses léptekkel elindultam a bejárat felé.
-Elizabeth?-szólított meg Zoi.-Nem tudod miért ma lesznek a vizsgák?
-Nem, de ha tudnám sem mondanám el.-mosolyogtam majd tovább mentem de szokás szerint vissza rántottak. Oliverrel találtam szembe magam.
-Mit akarsz?
-Mi történt veled?
-Mostanság? Semmi.-kerültem ki a kérdését.
-Hol hagytad a szerelmed?
-Valahol a nem rád tartoziknál maradt.-mosolyogtam majd egy lépést léptem háttal s megfordultam. Győzedelmi vigyorral léptem be az iskola kopott festékes ajtaján. Érezhető volt a reggeli kihagyása így berontottam a lány mosdóba ahonnan kiküldtem minden elsőst és vadul inni kezdtem. Minden egyes cseppje maga volt a mennyország. Ahogy lenyeltem s bekerült a szervezetemben tisztára úgy éreztem magam mint egy igazi szuperhős, erős, bátor és precíz. Kár hogy nem mutatkoztam erősnek, hogy nem voltam bátor...a precizitás kérdéses volt, hogy az vagyok-e kiderül a vizsga után. Amint kiléptem a mosdóból szembe találtam magam Mrs.Hoochal.
-Elizabeth! Mi törétént magával?
-Semmi tanárnő, mi történt volna?-mosolyogtam.
-De hisz..véres a szája!-Ne már, az univerzum gyűlöl engem. Ez biztos!
-Ja, csak elharaptam a számat, véletlen.-legyintettem.
-Akkor megnyugodtam, jöjjön velem percek múlva kezdetét veszi a nagy vizsga.
-És ennek az eredményét még ma meg is tudjuk?-tudálékoskodtam.
-Igen, a mai napon fogjuk kitenni a bejárat melletti táblára a vizsgázók nevét s mellé hogy alkalmas-e vagy sem!
-Változtak a dolog.-mosolyogtam.
-Igen, mint ahogy sok mindent.-viszonozta a mosolyom. Hooch a legkedvencebb tanárom volt mikor még tényleg úgy jártam ide hogy ember voltam. Rengeteget segített nekem, hálás vagyok neki, ha ő nem lett volna akkor talán én nem lennék most.
-Gyerekek! Készen álltok?-mosolygott rosszallóan Peters, a világ leggonoszabb tanárja. Rajta és Hoochon kívül Profry tanárnő volt még a teremben, elég ügyetlen de a drámához ő ért a legjobban. Nagyon szerettem régen az óráin ülni és csodálni a tehetségét.
-Kezdhetik!-törte meg a gondolatmenetem Peters vakkantása. Mi már is?...ahj..
Kényszerbetegségek kezelése?
Pszichoterápia és gyógyszeres kezelés, a legjobb eredmény a kettő keresztezése.
Mi a nikotinfüggőség?
alkaloida
Mi az a mániás depresszió?
A két egymástól elkerülő állapot, a depresszió és a mánia egymás utáni jelentkezését bipoláris zavarnak hívják. A betegségre az 'érzelmi hullámvasút' a legjellemzőbb fogalom.
Mi a depresszió?
A hangulati és érzelmi élet zavara, a gondolkodás meglassulása és az aktivitás csökkenését jellemzi.-minden gondolatom Tyler körül forgott, volt hogy tízszer olvastam le egy egy kérdést, mert nem értettem igazán. Nem bírom tovább. A lapom sarkába véstem hogy alkalmatlan majd felálltam, talán hangosan szitkozódtam s kiviharoztam a teremből.
-Mi történt magával?-szólt Hooch hangja mögülem.
-Sajnálom tanárnő, nekem ez nem megy.-meg sem fordultam a válasznál.
-Jöjjön vissza és próbálkozzon.
-A pszichológia talán még sem az életem része.-haloványan elmosolyodtam, talán bánatomban.
-Sajnálom.-suttogta a tanár.
-Köszönök mindent.-sóhajtottam majd haza száguldtam Tyler kocsijával. Hiába sikerült volna a vizsgám, sosem alkalmazna senki sem egy sosem öregedő nőt. Én nem tartozom az emberek világába, az én helyem a halhatatlanoknál van. Egy hosszú, hosszú életen át.
-Szóval az ok?-léptem be a házba.
-Te mit keres itt? Ilyen gyorsan végeztél?
-Nem csináltam meg, de most nem is ez érdekel!
-Kibírhatatlan vagy.-megfogta a kezem majd a kanapéhoz húzott s leültetett magával szemben.
-Annyira félek hogy elveszítelek ez után..-nyögte fájdalmasan.
-Nem fogsz megígérem, bármi történik a legjobb barátom maradsz.-mosolyogtam a fiúra.
-Elizabeth! Azt akarom hogy emlékezz mindenre ami veled történt és mindenkire aki szerepelt az életedben.-mondta mélyen a szemembe nézve. Hirtelen annyi minden jutott eszembe, az emlékeim az érzéseim. Minden szerelemre és csalódásra, emlékszem a boldog és a bús perceimre egyaránt. Minden ott volt bennem. Teljes voltam.
-Most már érted.-elmosolyodott majd lehajtotta a fejét.-tudod úgy gondoltam ha talán akarod én csak veled tenném meg, már mint úgy veled hogy tudod mit tettem és nem azzal az Elizabethel aki a fél életéről mit sem tud.
-Köszönöm.-suttogtam.-Megcsókolhattál volna milliószor és talán mást is megtettem volna ha úgy van, de elutasítottál és igen, már meg értem miért. De ha nem lett volna ellenedre hogy nem vagyok önmagam, megtetted volna? Vissza csókoltál volna?-érdeklődve néztem rá, de ő csak vadul megrázta a fejét s fokozatosan emelte azt fel.
-Nem, és ennek két oka van. A lelkiismereted és Klaus. Tudom hogy téged szétmarna a bűntudat, Klaus pedig az apám. Nekem fontos az ő boldogsága is.-haloványan mosolygott.-és tudom meg látom is hogy ő megtudja adni amit talán én sose tudnék. Boldog vagy mellette, biztonságban érzed magad, mellette a helyed de meg kérlek valamire, azt hogy ő meg akart ütni, nézd el neki. Igen Klaus egy barom de mérhetetlenül szeret téged, anyámat nem szerette ennyire pedig ő volt az első szerelme és az igen meghatározó főleg ha gyermeket vállalnak.
-Haza megyek és megfogom vele beszélni, talán kicsit húzom majd az agyát de ne aggódj nem hagyom el. Én is nagyon szeretem őt.-vigyorogtam.-És Klaus feleségül vette az édesanyádat?
-Nem. Miután anya meghalt elmondta nekem hogy szerette őt de nem tudta volna hozzá kötni az életét mert Klausnál a házasság többet jelentett mindennél..nála a házasság jelenti azt hogy ő megtalálta azt akivel mindig mindenben.
-Eldobtam a gyűrűt.-nyögtem fájdalmasan.-Mikor eljöttem levettem és eldobtam, azzal a kijelentéssel hogy beleuntam.
-Nik, jobban szeret mint hogy ezért megváltozzanak a dolgok. Elfelejtitek és boldogak lesztek.
-Hogy bírod ezt kimondani ilyen lazán?
-Úgy hogy szeretlek és a legjobbat akarom neked.-mosolygott majd széttárta karjait.
-Legjobb barátok?-elvigyorodtam mire Tyler felnevetett.
-Legjobb barátok.-suttogta a fülembe miután már a kezei közé fogott.
-Haza kísérsz?
-Persze menjünk!-felpattant majd elindultunk vissza a rég látott Mystic Fallsba.
-Szóval az ok?-léptem be a házba.
-Te mit keres itt? Ilyen gyorsan végeztél?
-Nem csináltam meg, de most nem is ez érdekel!
-Kibírhatatlan vagy.-megfogta a kezem majd a kanapéhoz húzott s leültetett magával szemben.
-Annyira félek hogy elveszítelek ez után..-nyögte fájdalmasan.
-Nem fogsz megígérem, bármi történik a legjobb barátom maradsz.-mosolyogtam a fiúra.
-Elizabeth! Azt akarom hogy emlékezz mindenre ami veled történt és mindenkire aki szerepelt az életedben.-mondta mélyen a szemembe nézve. Hirtelen annyi minden jutott eszembe, az emlékeim az érzéseim. Minden szerelemre és csalódásra, emlékszem a boldog és a bús perceimre egyaránt. Minden ott volt bennem. Teljes voltam.
-Most már érted.-elmosolyodott majd lehajtotta a fejét.-tudod úgy gondoltam ha talán akarod én csak veled tenném meg, már mint úgy veled hogy tudod mit tettem és nem azzal az Elizabethel aki a fél életéről mit sem tud.
-Köszönöm.-suttogtam.-Megcsókolhattál volna milliószor és talán mást is megtettem volna ha úgy van, de elutasítottál és igen, már meg értem miért. De ha nem lett volna ellenedre hogy nem vagyok önmagam, megtetted volna? Vissza csókoltál volna?-érdeklődve néztem rá, de ő csak vadul megrázta a fejét s fokozatosan emelte azt fel.
-Nem, és ennek két oka van. A lelkiismereted és Klaus. Tudom hogy téged szétmarna a bűntudat, Klaus pedig az apám. Nekem fontos az ő boldogsága is.-haloványan mosolygott.-és tudom meg látom is hogy ő megtudja adni amit talán én sose tudnék. Boldog vagy mellette, biztonságban érzed magad, mellette a helyed de meg kérlek valamire, azt hogy ő meg akart ütni, nézd el neki. Igen Klaus egy barom de mérhetetlenül szeret téged, anyámat nem szerette ennyire pedig ő volt az első szerelme és az igen meghatározó főleg ha gyermeket vállalnak.
-Haza megyek és megfogom vele beszélni, talán kicsit húzom majd az agyát de ne aggódj nem hagyom el. Én is nagyon szeretem őt.-vigyorogtam.-És Klaus feleségül vette az édesanyádat?
-Nem. Miután anya meghalt elmondta nekem hogy szerette őt de nem tudta volna hozzá kötni az életét mert Klausnál a házasság többet jelentett mindennél..nála a házasság jelenti azt hogy ő megtalálta azt akivel mindig mindenben.
-Eldobtam a gyűrűt.-nyögtem fájdalmasan.-Mikor eljöttem levettem és eldobtam, azzal a kijelentéssel hogy beleuntam.
-Nik, jobban szeret mint hogy ezért megváltozzanak a dolgok. Elfelejtitek és boldogak lesztek.
-Hogy bírod ezt kimondani ilyen lazán?
-Úgy hogy szeretlek és a legjobbat akarom neked.-mosolygott majd széttárta karjait.
-Legjobb barátok?-elvigyorodtam mire Tyler felnevetett.
-Legjobb barátok.-suttogta a fülembe miután már a kezei közé fogott.
-Haza kísérsz?
-Persze menjünk!-felpattant majd elindultunk vissza a rég látott Mystic Fallsba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése