-Hova mész?-lihegett.
-Azt jómagam se tudom. Csak ki kell szellőztetni a fejem..
-Csak azt akartam hogy
-Sajnálod.-a szavába vágtam.
-Igen, és tudom hogy vigyáznom kellett volna rá, de nem számoltam azzal hogy ez megtörténhet.
-Nem biztos hogy ez a te hibád Stefan, és én kérek elnézést a tegnapiért, előbb beszéltem mint gondolkoztam volna.-halovány mosolyt ejtettem.
-Miért ki hibája volna?
-Az enyém.-sóhajtva leültem egy padra.
-Mi? Nem! Miért lenne a tiéd?
-Mert nem tudok belerázódni a gyermek nevelésbe, már nem megy nekem.
-Tylert felnevelted, nagyon jól.
-Más idők jártak akkor. New Orleansban éltünk ami már alapból teljesen más volt, és én sem vagyok a régi.
-Nem is kell hogy a régi légy sem az hogy Orleansban éljetek! Itt is ugyan olyan tökéletesen feltudod nevelni Nikolinát, sőt igazából nem is kell már őt nevelni, csak vigyázni kell rá!
-De nem tudok vigyázni senkire.-hevesen felálltam Stefan mellől.-olyan édesapja van aki több száz életet ontott ki, aki ha elveszti a fejét képes bárkinek ártani..kivéve ha Elizabeth ott van, ha őt látom lecsitulok.-feleltem halkabban majd vissza ültem a padra.
-Tudod mire gondolj olyankor mikor az jár a fejedben hogy nem vagy jó apuka?
-Arra gondolj hogy MÁR jobb vagy mint a te apukád volt. Hisz ő vert titeket..vagy is hát téged, és miért vert csak téged? Mert te oda álltál a testvéreid elé hogy meg védd őket a saját testeddel. Szerinted annyira rossz 'ember' lennél?
-Lehetnék jobb is..
-De így vagy jó Klaus, tudod ha nem öltél volna sorozatszám embereket, talán nem is hinném el hogy te vagy Niklaus Mikaelson.
-Látod itt a probléma, amin valaki meghallja a nevem rögtön a vér és a gyilkolás jut eszébe.
-Már nem tudod kijavítani. Az a sok vér a kezeden szárad és már nem tudod letörölni. Nem tudod vissza csinálni az egészet.
-Vannak napok amikor tényleg úgy érzem hogy elbasztam, hogy nem így kellett volna csinálni és arra vágyom hogy vissza mehessek az időbe és ne tegyem meg azt amiket megtettem, de vannak olyanok mikor egyszerűen úgy érzem mint jól csináltam, hogy igen is megérdemelték azok akik az én kezeim közt lelték a halál.-feleltem.
-Ne töprengj a múlton Klaus, hisz a legfontosabb a jelen, mert később ez lesz a múltad. Ahelyett hogy itt ülnél az erdő közepén, otthon lehetnél a lányoddal aki most ébredt fel a halálból és a menyasszonyoddal akivel valami nincs rendben.
-Hogy érted hogy valami nincs rendben?
-Fel kellett volna már kelnie, rég.-elhúzta a száját.
-Talán neki több idő kell..-idegesen felálltam majd elindultam.
-Most meg hova mész?-csörtetett utánam Stef.
-Szerinted Stefan még is hova megyek?
-Mondjuk végre leinni magad?
-Miért tenném?
-Mert rád fér?
-Ki mondja?
-Én?
-JÓ ELÉG, csak menjünk a birtokra.-még végig sem mondtam a mondatot de a vámpírsebességél már útnak is eredtem.
-Klaus..
-Hallgatlak.-feleltem unottan.
-Lehet azt hiszed ez az egész miattam van, hogy Kolina meghalt, de nem. Én próbáltam megvédeni de nem voltam elég.
-Miért Damon? A híres eretnek nem bírt el egy pár vámpírral?
-Nem vámpírok voltak.
-Hanem? Farkaskák?
-Salemi boszorkányok.
-Lehetetlen.-suttogtam.
-Damon!-vigyorgott Stefan majd lepacsizott a bátyával.
-Szóval azt akarod mondani hogy a Salemi boszorkányok..
-..újra Mystic Fallsban vannak.-fejezte be az elkezdett mondatomat.
-Meg kell keresnem Kolt..meg kell találnom..-suttogtam előre merengve.
-Klaus.-akkor lépett be az ajtón Kol, eléggé kimerülve. Csak a nevemet tudta kinyögni, utána a földre hullott.
-Kol...Kol..nyugodj meg!-letérdeltem mellé majd magamhoz húztam.
-Baj..baj..-ismételgette.
-Mi a baj?
-Baj..baj..
-Mély levegő és mond érthetően, kérlek.-aggódtam, rettenetesen.
-Baj van, nagy baj.-suttogta.
-Mivel?
-Kivel..-helyesbített.
-Jajj ne.-szólaltak meg egyszerre a Salvatore testvérek.
-Klaus hatalmas baj van..-lépett közénk Elijah, Rebekahval és Enzoval a háta mögött.
-Valaki elmondaná végre mi történt?-felálltam majd felhúztam Kolt a földről.
-Először ülj le..-suttogta Rebekah.
-Nem akarok leülni megakarom tudni mi az amiről én nem tudok!!
-Tartózkodom.-szólt rekedtes hangon Kol, majd a kezét védekezően felemelte.
-Volt választásod, csak te erről a választásról nem tudtál..-kezdett bele végül Elijah.-a Salemi boszik egy idióta és visszafordíthatatlan varázsigét kántáltak el és ezért halt meg Kolina..
-De miben is volt választásom??
-Hogy kivel maradsz míg a másik meghal.
-Kifejtenéd?-a sok idegességtől nem volt erőm gondolkodni s kibogozni a szálakat.
-Összekötötték az életüket.
-Ezt értsem úgy hogy addig nem fog élni Elizabeth amíg Kolina meg nem hal?..
-Igen Klaus.
-De Kolina halhatatlan!!
-Haragszanak rád a Salemiek így akarnak büntetni...nem lehetsz Elizabethhel.
-Nem, nem és nem! Kétszer bolondultam már ebbe bele, harmadjára nem fogok!
-Most meg..én..inkább..ahhj.-idegesen felloholtam az emeltre. A szobánk ajtaja előtt álltam, a kezem a kilincsen..vettem egy mély levegőt és benyitottam. Ott feküdt az ágyban, a bőre sápadt volt és hideg.
-Megint mi történik velünk..-leültem az ágyra majd a hideg kezét a kezembe tettem.-miért nem lehet hogy egyszer én halnék meg és te szenvednél miattam? Mert ez más sok..most kaptalak vissza és már is elvettek tőlem.-néztem a gyönyörű arcát.-Mi lesz azzal az örökké valósággal? Azt hittem együtt éljük le s nem külön, te a másik oldalon, én pedig itt...az emlékeddel gyötrődve. Annyira fáj az a tudat hogy nem kelsz fel mellettem reggelente, hogy mikor azt mondom szeretlek nem kapok választ..vagy az hogy nem csókolhatom többé az ajkad s nem ölelhetem a tested miközben érzem a szíved minden szapora dobbanását.-a szemem észrevétlenül könnyekbe burkolózott.-Megint elszakadtál tőlem, megint elszakadtunk egymástól. És még alig telt el idő, de már most belefeszülök a fájdalomba és a hiányodba...csak egy hét telne el úgy hogy nem halsz meg..és nem hagysz egyedül.-próbáltam vissza nyelni a könnyeim, de nem engedtek, kitörtek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése