-Igen Kol, életemben nem voltam még ilyen boldog!-megráztam a fejem.
-Ez költői kérdés volt.-kacagott majd leült mellém az ágyra, sóhajtottam majd rá kérdeztem mit is szeretne pontosan.
-Nem jöhetek be és nézhetem meg hogy hogy van a kedvenc testvérem?-mosolygott.
-Mit csináltál?
-Honnan veszed hogy csináltam valamit?-vonogatta a vállát.
-Mert még az eszem a helyén van? Kol, mit csináltál?
-Hát nem úgy mondanám hogy engedtem..de nem bírtam maradásra..-gondolkozott.
-Kit s miért?
-Szóval Nikolina elment valahova de nyugi! Stefan már utána ment.
-És még is hova ment?-egyre jobban éreztem a bennem lévő dühöt.
-Azt sajnos nem tudom, de ha rám hallgatsz nem hiszem hogy a játszótérre.-vigyorgott.
-Még ilyenkor is ezzel kell jönnöd?-próbáltam nem nevetni az előbbi megjegyzésén.
-Valld be jó volt.-mondta majd felvonta a szemöldökét.
-Nem volt rossz, maradjunk annyiban.
-KLAUS!-ordított Damon? lentről.
-Ez meg?
-Na őt nem én hívtam.-védekezően feltettem a kezem majd elindultam a társalgó felé.
-Damon Salvatore, miben segíthetek?-mosolyogtam.
-Szerintem hatalmas baj van készülőben.
-Kivel kapcsolatban?
-Nikolinával.
-Tudod hol van most?-kérdeztem.
-Van egy megérzésem..csak gyere mert ha Stefan vele van, az tragédia.-felelte majd hirtelen megfordult s már úton is voltunk. Kétes érzések voltak bennem, nem tudtam mire számítsak ha oda érünk, próbáltam nem a legrosszabbra gondolni de iszonyat nehéz volt.
-Damon, miért megyünk a tiltott felé?-kérdeztem résnyire nyitott szemmel.
-Arra gyanakszom hogy Kolina a Salemiek segítségét kérni hogy halandó legyen s így majd biztos vissza kaphasd a szerelmedet.
-És ehhez Stefannak mi köze van?
-Szerinted Stefan akarna élni az igazi nélkül?-kérdezte halovány mosollyal az arcán.
-Ott vannak.-suttogtam.
-Fel készültél?-kérdezte de mire választ adhattam volna, be rontott a szent helyre.
-A legmenőbb boszik a világon! Hello.-vigyorgott.
-Damon te mit keres itt?-kérdezte Stefan.
-A kémia könyvem...szerinted?-forgatta a szemét.
-Apa..-nyögte fájdalmasan Kolina.
-Kicsim, ne csinálj hülyeséget, erre semmi szükség sincs!
-De van..-mosolygott.
-Niklaus Mikaelson.-szólított az egyik boszorkány majd oda húzott magához.
-Claudia..-feleltem unottan.
-Kicsit jobban is örülhetnél nekem.
-Tönkre tetted az életemet..újra s még én örüljek neked? Ne nevettess.
-Még csak félig tettem tönkre.-vigyorgott.
-Ezzel most mire akarsz kilyukadni?
-Mint tudjuk a te drága Elizabetheted halott addig ameddig a lányod él, szemétség nem igaz?
-Mivel nem tudtál akkor a választásodról azért újra választhatsz, de csak mert ilyen jó vagyok hozzád.-mosolygott a vörös hajú ördög.
-Válassz Niklaus, a lányod vagy a szerelmed örökké?
-Ez gusztustalan dolog Claudia.
-Tudom.-vállat vont.-de mint vársz egy Salemitől? Válassz vagy én választok!
-Na várj, időközben három lehetőséged lett..hát nem szupi? 1.Vagy is hagyjuk az egészet és a szerelmed egy örökkévalóságig halott marad. 2.A szerelmed vissza hozod de akkor a te szép kezeiddel kell megölnöd a lányodat.-vigyorgott. És a ráadás, 3.A lányodból haladott csinálok s majd egyszer ő természetesebb úton meghal, a szerelmed pedig mint Csipkerózsika feléled.
-Apa, az utolsót válaszd kérlek!-sipította Kolina.
-Ja és még valami, ha az utolsó választod akkor hát Stefanból is haladót csinálok.-kacagott majd Damonre nézett aki furcsán kezdett méregetni.
-Claudia, az elsőt választom! Minden így marad ahogy van.-mosolyogtam.
-Többet ér a lányod mint a szerelmed?
-Most elmegyünk.-feleltem majd magamhoz öleltem Kolinát.
-Gyáva vagy!
-A fene.-feleltem mintha érdekelne.
-Apa nem ezt kellett volna választanod!-mondta Kolina amint haza értünk.
-Mit vártál? Hogy hagyjam hogy vissza változtasson és veszítselek el?
-Igen, ezt kellett volna tenned.
-Sajnálom Nikolina hogy nincs kedvem végig nézni azt ahogy haldokolsz, hisz aki halandó az haldoklik. Mindennap egyre s egyre közelebb kerül a véghez...és nekem nincs jókedvem ahhoz hogy végig nézzem ahogy eltűnsz az életemből az életünkből. Önző lennék ezzel?-megráztam a fejem majd elindultam az emeltre.-Ja és lennétek olyan kedvesek úgy öt perc múlva Rebekaht, Enzot, Kolt, Elijaht, Tylert, Hayleyt és Damont összehívni? Persze ti is legyetek itt!? És Noel is jöhet ha már jól kigyúrta magát.-kacagtam.
-Minek Klaus?-kérdezte félve Stefan.
-Vagy egy tervem!-szóltam vissza.
-Klaus itt van mindenki!-kiáltott Nikolina. Mikor kiléptem a szobából akkor éreztem csak igazán a család szó jelentését. Egy szavamra itt termet mindenki hogy segítsenek, ez csodálatos.
-Kösz hogy itt vagytok mindnyájan.-bele kezdtem a mondandómba.
-Szívesen de miért is kell itt lennünk?-kérdezte Hayley.
-Előre szeretném leszögezi hogy nem kötelessége senkinek sem végig csinálni és segíteni nekem.
-Akkor én megyek is.-mosolygott Hayley.
-Igen Hayley már megszoktuk.-felelte Tyler.-Mindig megfutamodsz ha a családodról van szó, mert ez már a te családod is!
-Jó csak, áhhjj miben kell a segítség Niklaus?
-Valaki tudja valaki nem, szóval a Salemiek újra itt vannak és egy eléggé gonosz varázslatot kántáltak el, amivel összekötötték Elizabeth és Nikolina életét.
-De hát mindkettőjük halhatatlan..-gondolkozott Enzo.
-Igen ezt tudjuk, és ezért kell megtörnünk a varázsigét.-feleltem.
-De hát azt csak úgy lehet ha..-agyalt Rebekah.
-Ha megöljük őket.-mosolyogtam, teljesen lazán.
-Az lehetetlen.-mondták a Salvatore testvérek egyszerre.
-Amint neki esnénk biztos marad egy aki elkántál valami igét és már is térdre rogyva ordít mindenki a fájdalomtól.-felelte Damon.
-Kockáztatunk, vagy ha esetleg ti meghátrálnátok hát kockáztatok én!-elindultam az ajtó felé mire Elijah a vállamra tette a kezét.
-Veled megyünk!-felelte mire mosolyogva bólintottam.
Lehet épp most készültem megöletni a családomat de minden áron vissza akarom kapni őt, így már bármibe bele mentem volna amivel halovány esélye is van annak, hogy vissza szerezzem és magam mellett tudhassam őt. Ha pedig úgy adódna hogy vesztésre állunk akkor megadom a bosziknak azt amire vágynak, megölhetnek.
Némán ballagtunk az erdő felé, senki egy szót sem szólt a másikhoz pedig annyi mindent meg kellett volna beszélnünk mielőtt a talán halálunkba sétálunk.
-Srácok!-megálltam boszorkányok hivatalossá vált lakóhelye előtt.
-Veletek szemben sosem voltam ennyire nyálas, de már vállalom hogy ez lettem..szóval-vettem egy mély levegőt.-Szeretlek titeket.
-Always and forever.-mosolygott Bekah.
-Csináljuk!-kacsintott Damon majd besétáltunk a boszorkány övezetbe. Tornádó szerűen zúgtak el mellettem az emberek akiket magammal hoztam ők minden erejüket beleadva tépkedték ki a boszorkányok szívét.
-NIKLAUS!-ordított az egyetlen élve maradt boszorkány.
-A hangod mindig is fájt a fülemnek, Claudia.
-Megölted a családomat!
-Majd szerezel másikat, nem igaz? Hisz úgy sem vér rokonaid csak egy szedett vetett társaság amit az utad során össze kapargattál hegyekből, völgyekből, tópartokról, erdőkről, mezőkről...ahova a kezed elért.
-Mit akarsz tőlem?-kérdezte könnyes szemmel.
-Vissza akarom kapni az IGAZI családomat.
-Csak hogy az rajtam áll.-vigyorgott.-A testemen keresztül.-elnevette magát mire megvontam vállam s kitéptem a szívét. Újra véres lett a kezem, de most talán jó cél érdekében?..áhh csak haza akarok menni és átölelni Elizabethet.
-Ez költői kérdés volt.-kacagott majd leült mellém az ágyra, sóhajtottam majd rá kérdeztem mit is szeretne pontosan.
-Nem jöhetek be és nézhetem meg hogy hogy van a kedvenc testvérem?-mosolygott.
-Mit csináltál?
-Honnan veszed hogy csináltam valamit?-vonogatta a vállát.
-Mert még az eszem a helyén van? Kol, mit csináltál?
-Hát nem úgy mondanám hogy engedtem..de nem bírtam maradásra..-gondolkozott.
-Kit s miért?
-Szóval Nikolina elment valahova de nyugi! Stefan már utána ment.
-És még is hova ment?-egyre jobban éreztem a bennem lévő dühöt.
-Azt sajnos nem tudom, de ha rám hallgatsz nem hiszem hogy a játszótérre.-vigyorgott.
-Még ilyenkor is ezzel kell jönnöd?-próbáltam nem nevetni az előbbi megjegyzésén.
-Valld be jó volt.-mondta majd felvonta a szemöldökét.
-Nem volt rossz, maradjunk annyiban.
-KLAUS!-ordított Damon? lentről.
-Ez meg?
-Na őt nem én hívtam.-védekezően feltettem a kezem majd elindultam a társalgó felé.
-Damon Salvatore, miben segíthetek?-mosolyogtam.
-Szerintem hatalmas baj van készülőben.
-Kivel kapcsolatban?
-Nikolinával.
-Tudod hol van most?-kérdeztem.
-Van egy megérzésem..csak gyere mert ha Stefan vele van, az tragédia.-felelte majd hirtelen megfordult s már úton is voltunk. Kétes érzések voltak bennem, nem tudtam mire számítsak ha oda érünk, próbáltam nem a legrosszabbra gondolni de iszonyat nehéz volt.
-Damon, miért megyünk a tiltott felé?-kérdeztem résnyire nyitott szemmel.
-Arra gyanakszom hogy Kolina a Salemiek segítségét kérni hogy halandó legyen s így majd biztos vissza kaphasd a szerelmedet.
-És ehhez Stefannak mi köze van?
-Szerinted Stefan akarna élni az igazi nélkül?-kérdezte halovány mosollyal az arcán.
-Ott vannak.-suttogtam.
-Fel készültél?-kérdezte de mire választ adhattam volna, be rontott a szent helyre.
-A legmenőbb boszik a világon! Hello.-vigyorgott.
-Damon te mit keres itt?-kérdezte Stefan.
-A kémia könyvem...szerinted?-forgatta a szemét.
-Apa..-nyögte fájdalmasan Kolina.
-Kicsim, ne csinálj hülyeséget, erre semmi szükség sincs!
-De van..-mosolygott.
-Niklaus Mikaelson.-szólított az egyik boszorkány majd oda húzott magához.
-Claudia..-feleltem unottan.
-Kicsit jobban is örülhetnél nekem.
-Tönkre tetted az életemet..újra s még én örüljek neked? Ne nevettess.
-Még csak félig tettem tönkre.-vigyorgott.
-Ezzel most mire akarsz kilyukadni?
-Mint tudjuk a te drága Elizabetheted halott addig ameddig a lányod él, szemétség nem igaz?
-Mivel nem tudtál akkor a választásodról azért újra választhatsz, de csak mert ilyen jó vagyok hozzád.-mosolygott a vörös hajú ördög.
-Válassz Niklaus, a lányod vagy a szerelmed örökké?
-Ez gusztustalan dolog Claudia.
-Tudom.-vállat vont.-de mint vársz egy Salemitől? Válassz vagy én választok!
-Na várj, időközben három lehetőséged lett..hát nem szupi? 1.Vagy is hagyjuk az egészet és a szerelmed egy örökkévalóságig halott marad. 2.A szerelmed vissza hozod de akkor a te szép kezeiddel kell megölnöd a lányodat.-vigyorgott. És a ráadás, 3.A lányodból haladott csinálok s majd egyszer ő természetesebb úton meghal, a szerelmed pedig mint Csipkerózsika feléled.
-Apa, az utolsót válaszd kérlek!-sipította Kolina.
-Ja és még valami, ha az utolsó választod akkor hát Stefanból is haladót csinálok.-kacagott majd Damonre nézett aki furcsán kezdett méregetni.
-Claudia, az elsőt választom! Minden így marad ahogy van.-mosolyogtam.
-Többet ér a lányod mint a szerelmed?
-Most elmegyünk.-feleltem majd magamhoz öleltem Kolinát.
-Gyáva vagy!
-A fene.-feleltem mintha érdekelne.
-Apa nem ezt kellett volna választanod!-mondta Kolina amint haza értünk.
-Mit vártál? Hogy hagyjam hogy vissza változtasson és veszítselek el?
-Igen, ezt kellett volna tenned.
-Sajnálom Nikolina hogy nincs kedvem végig nézni azt ahogy haldokolsz, hisz aki halandó az haldoklik. Mindennap egyre s egyre közelebb kerül a véghez...és nekem nincs jókedvem ahhoz hogy végig nézzem ahogy eltűnsz az életemből az életünkből. Önző lennék ezzel?-megráztam a fejem majd elindultam az emeltre.-Ja és lennétek olyan kedvesek úgy öt perc múlva Rebekaht, Enzot, Kolt, Elijaht, Tylert, Hayleyt és Damont összehívni? Persze ti is legyetek itt!? És Noel is jöhet ha már jól kigyúrta magát.-kacagtam.
-Minek Klaus?-kérdezte félve Stefan.
-Vagy egy tervem!-szóltam vissza.
-Klaus itt van mindenki!-kiáltott Nikolina. Mikor kiléptem a szobából akkor éreztem csak igazán a család szó jelentését. Egy szavamra itt termet mindenki hogy segítsenek, ez csodálatos.
-Kösz hogy itt vagytok mindnyájan.-bele kezdtem a mondandómba.
-Szívesen de miért is kell itt lennünk?-kérdezte Hayley.
-Előre szeretném leszögezi hogy nem kötelessége senkinek sem végig csinálni és segíteni nekem.
-Akkor én megyek is.-mosolygott Hayley.
-Igen Hayley már megszoktuk.-felelte Tyler.-Mindig megfutamodsz ha a családodról van szó, mert ez már a te családod is!
-Jó csak, áhhjj miben kell a segítség Niklaus?
-Valaki tudja valaki nem, szóval a Salemiek újra itt vannak és egy eléggé gonosz varázslatot kántáltak el, amivel összekötötték Elizabeth és Nikolina életét.
-De hát mindkettőjük halhatatlan..-gondolkozott Enzo.
-Igen ezt tudjuk, és ezért kell megtörnünk a varázsigét.-feleltem.
-De hát azt csak úgy lehet ha..-agyalt Rebekah.
-Ha megöljük őket.-mosolyogtam, teljesen lazán.
-Amint neki esnénk biztos marad egy aki elkántál valami igét és már is térdre rogyva ordít mindenki a fájdalomtól.-felelte Damon.
-Kockáztatunk, vagy ha esetleg ti meghátrálnátok hát kockáztatok én!-elindultam az ajtó felé mire Elijah a vállamra tette a kezét.
-Veled megyünk!-felelte mire mosolyogva bólintottam.
Lehet épp most készültem megöletni a családomat de minden áron vissza akarom kapni őt, így már bármibe bele mentem volna amivel halovány esélye is van annak, hogy vissza szerezzem és magam mellett tudhassam őt. Ha pedig úgy adódna hogy vesztésre állunk akkor megadom a bosziknak azt amire vágynak, megölhetnek.
Némán ballagtunk az erdő felé, senki egy szót sem szólt a másikhoz pedig annyi mindent meg kellett volna beszélnünk mielőtt a talán halálunkba sétálunk.
-Srácok!-megálltam boszorkányok hivatalossá vált lakóhelye előtt.
-Veletek szemben sosem voltam ennyire nyálas, de már vállalom hogy ez lettem..szóval-vettem egy mély levegőt.-Szeretlek titeket.
-Always and forever.-mosolygott Bekah.
-Csináljuk!-kacsintott Damon majd besétáltunk a boszorkány övezetbe. Tornádó szerűen zúgtak el mellettem az emberek akiket magammal hoztam ők minden erejüket beleadva tépkedték ki a boszorkányok szívét.
-NIKLAUS!-ordított az egyetlen élve maradt boszorkány.
-A hangod mindig is fájt a fülemnek, Claudia.
-Megölted a családomat!
-Majd szerezel másikat, nem igaz? Hisz úgy sem vér rokonaid csak egy szedett vetett társaság amit az utad során össze kapargattál hegyekből, völgyekből, tópartokról, erdőkről, mezőkről...ahova a kezed elért.
-Mit akarsz tőlem?-kérdezte könnyes szemmel.
-Vissza akarom kapni az IGAZI családomat.
-Csak hogy az rajtam áll.-vigyorgott.-A testemen keresztül.-elnevette magát mire megvontam vállam s kitéptem a szívét. Újra véres lett a kezem, de most talán jó cél érdekében?..áhh csak haza akarok menni és átölelni Elizabethet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése