2016. március 26., szombat

109.Átlagos nap..igaz?

-Klaus szemszög.-

Tudom hogy nem fogom megtalálni a megoldást erre a helyzetre de ha nem próbálkoznék, úgy érezném magam mintha feladnám, mintha át segíteném Elizabethet a halál oldalára. Amint kilépek a házból a nyakamba zúdul minden, keresem a dolgok megfejtését és rohadtul szeretném feleségül venni de ezen felül szeretném vele tölteni minden percem.

-Eközben Tyleréknél.-

-Mi bajod van megint?-fordult az ideges Hayley Tyler felé.
-Mi lenne Hay? 
-Már megint Elizabeth? Meg hal, nagy ügy!-megvonta vállát.
-Valóban nem nagy ügy, csak az a tudtad hogy úgy fog meghalni hogy gyűlöl engem, elég fájó és annak a gondolata hogy Klaus elveszti borzalmas.
-Mit aggódsz ezen? Klausnak nem mindegy?
-Neked mi a fene bajod van? 
-Az hogy többet törődsz vele mint velem!-nyavalygott.
-Jó Hayley én ezt itt és most adom fel veled.
-Mi? Nem. Tyler, sajnálom.
-Szünetet akarok.-suttogta a fiú majd összeszedte magát s útnak eredt.
-Hayley! Apa hova ment?-lépett a szobába Noel.
-Menj utána, gondolom a Mikaelson birtokra ment! Menj hisz úgy is vannak dolgok amiket meg kell tudnod végre.
-Baj van?
-Menj már Noel!-A fiú dünnyögött valamit majd apja után rohant.-Mit kell meg tudnom.-kérdezte miután utolérte édesapját.
-Anyád nem tudja tartani a száját.-felelte.
-Nem az anyám.
-Igen! Tudom, sajnálom.-mosolygott.
-Miért sietünk ennyire a birtokra?
-Mindjárt megtudod.
-NOEL!-kiáltotta Nikolina mikor meglátta testvérét.
-Húgi.-nevetett majd felkapta a lányt s magához szorította.

-Klaus szemszög.-

Nem akartuk elmondani ezt az egészet Noelnek és Kolinának de még is csak az édesanyjuk, joguk van tudni róla és hagyni kell őket is gyászolni, így talán mikor eljön az a nap nem fog annyira fájni nekik.
-Ty!-mosolyogtam a fiamra mikor megérkezett Stefannal és a gyerekekkel karöltve.
-Szia apa!
-Üljetek le kérlek.-mosolyogtam Noelékre akik kérdő tekintettel égették bőröm de végül szót fogadtak és leültek.

-Szerelmem.
-Igen?-mosolygott Elizabeth.
-Tudom hogy nem akarod hogy nem akarod hogy megtudják, de már itt vannak és ennyivel tartozol nekik.
-Vigyél le.-láttam a fájdalmat és a szenvedést az arcán. Óvatosan a karomba emeltem majd elindultam a társalgó felé ahol szép lassan összegyűlt az egész család, mindenki a srácok mellett akart lenni, hogy megtudják őket nyugtatni. Noelen és Kolinán kívül mindenki lehajtott fejjel ült, mikor leértem a lépcső aljára Elizabeth kezdett megint ájuldozni.
-A fenébe.-szitkozódtam majd újra a csuklómba mélyesztettem a fogaim.
-Most meg mit csinálsz?-kérdezte Noel enyhén idegesen, a fiú felállt de Kol vissza rántotta maga mellé.-Nyugodj le öcsi.
-Köszi.-felelte nevetve Elizabeth.
-Ne köszönd meg soha többé!
-Értettem.-mosolygott. Óvatosan leültem a kanapéra, ölemben Elizabethel.
-Mi ez az egész, anya?-kérdezte halkan Nikolina.
-Hát ez úgy történt hogy..-gondolkozni kezdett.-szóval úgy történt mint földrengés. Egyik percről a másikra beüt a gikszer.-elmosolyodott.
-De mi történik veled?-
-És miért itat a vérével?-értetlenkedett Noel.
-Úgy néz ki halandó lettem, Klaus vére pedig.-megfogta a kezem.-húzza a napjaimat, így talán pár nappal tovább maradok.
-Miért hova mész?-faggatózott tovább Nikol immáron könnyes szemmel. Erre Elizabeth csak vadul rázni kezdte a fejét.
-Nem..-suttogta zokogva majd Stefanhoz bújt.
-Mit szólnátok ha kivételesen mindenki itt maradna és egyszer viták nélkül elbeszélgetnénk mint egy igazi család?-mosolygott az ölemben fekvő lány.-De azt akarom hogy Damon és Hayley is itt legyen.
-Hívom Hayt..-mosolygott Tyler majd telefonálni kezdett Stefannal együtt aki Damont hívta.
-Akkor én..-állt fel Sarah Elijah mellől.-most haza megyek.
-Miért mennél?-kérdezte Rebekah.
-Mert családi kis beszélgetés lesz?-kacagott.
-Azért nem mész el! Mert családi, már Elijahhoz tartozol.
-Mennem kell.-felelte de Elijah vissza rántotta.
-Maradj.

Tényleg úgy viselkedtünk mint egy igazi család, egy igazi boldog család..egészen addig ameddig Damon be nem nyitott a házba.
-Sarah!?-az arcán kétségbeesés, aggódás és düh érzések kavalkádja tükröződött. 
Itt tudatosult bennem hogy most kezdődnek a bonyodalmak! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése