-Elizabeth szemszög.-
Ahogy néztem Kol egyre jobban távoldó hátát azon gondolkoztam, vajon mit kéne tennem?
Hiába a megannyi lehetőség a szemem előtt kellett tartanom azt hogy Kol a leendő férjem öccse így a sok alternatíva egy igen jelentős része ugrott, aszerint kell ténykednem hogy Klaus félre értene valamit és hogy Kol szívének épségére, úgy vigyázzak mint a szemem fényére.
-Elizabeth!-zökkentett ki a gondolatmenetemből Klaus rekedt, britakcentusú hangja.-Elijah be szeretné neked is mutatni élete újdonsült életét.-vigyorgott majd felém nyújtotta kezét mire elmosolyodtam. Mikor a kezeink összefonódtak Klaus felrántott az ágyról s karjába emelt.
-Sarah Nikolas vagyok.-mosolygott az Elijah kezét szorongató lány.
-Elizabeth Wayne.-haloványan azért az én arcom is mosolyra húzódott. Sarah egy igazi energiabomba, pörög ahogy kell az életkedve az eget harcolja és amúgy is, tökéletesen illik Elijahhoz. A kék szeme, barnásvöröses haja és gyönyörű arcvonásai passzoltak Elijah tökéletesnek tűnő kiálláshoz.
-Kolnak is szeretném bemutatni Saraht de úgy látszik Kol tartózkodik ettől.-felelte Elijah.-De hátha most lesz kedve hozzá! Hol találom Kolt?-kérdezte összehúzott szemmel.
-Én is kerestem már, de nem tudom.-felelte Niklaus.
-Nekem van egy tippem.-sóhajtottam.-Mindjárt ide hozom.-kacagtam mintha minden rendben lenne és elindultam a kertre nyitható ajtó felé. Ahogy sejtettem, Kol a kert végében ült egy fának támaszkodva, azonfelül ha kedve úgy tartotta meghúzta a kezében lévő üveget.
-Mit akarsz?-kérdezte rám sem nézve.
-Hiába gyűlölsz most engem Kol, a testvéreidtől nem fordulhatsz el!
-Miért is?
-Mert a testvéreid, és most felkelsz innen besétálsz azon az ajtón hogy Elijah bemutathassa Saraht, és igen, jó képet fogsz vágni hozzá.
-Minek akarnék egy újabb boldog párt látni kedves Elizabeth?
-Most ne a többséget nézd, hanem hogy a testvéredről van szó!
-És a testvéreim maradnak bármit csinálok.
-De a kapcsolat megromolhat.
-Az meg már szerintem nem a te problémád.-kinevetett majd újra ivásra nyitotta száját.
-Nem fogom hagyni hogy.-kivettem a kezéből az üveget.-hogy tönkre tedd magad.
-Szóval az édesanyám szeretnél lenni?
-Megtennéd hogy egyszer az életben komolyan vennél?-egyre idegesebb voltam.-Úgy viselkedsz mint egy hisztis kölyök.
-És most jön a fejmosás?
-Tudod mit Kol, szenvedj, fájjon és maradj egyedül hisz ezt akarod nem? Egyedül élni mint egy erős srác aki amúgy darabokra van esve, de nem engedi hogy segítsenek rajta mert ahhoz túl nagy az egoja és a büszkesége.-csak a dühöt éreztem, ahogy emeltem a hangszintemen úgy szorítottam az üveget a kezemben..-Nehéz kérés lenne hogy ne öld meg magad a magánnyal? A fenébe is!-az üveg szétrobbant, apró szilánkokra tört. Gyorsan ökölbe szorítottam a kezem, iszonyatosan lüktetett, éreztem a szilánk darabokat a tenyeremben és éreztem ahogy a vér lassan kicsordogál a sebekből.
-Te ölsz meg engem nem pedig a magány.-suttogta.
-És ha egyszer tennék valamit ami lesújtja rád a végső csapást? El tudnál felejteni?-kérdeztem mire lehajtotta fejét és vadul rázni kezdte.-Nem.-felelte.
-Szóval bármennyi és bármilyen fájdalmat okozok szeretni fogsz?
-Attól tartok igen.
-És az esküvő? Arról mi a véleményed?
-Az hogy bármikor is lesz engem nem fogsz ott látni.
-Félsz hogy így talán még is elfejtenél?-kérdeztem sóhajtva.
-Nem.-felszegezte állát.-a fájdalomtól félek!
-Akkor egy utolsó ötletem van!-feleltem mire Kol kérdőn bámulni kezdett.
-Megigézlek!
-Felejtsd el.-felugrott a földről majd farkas szemet néztünk.
-Ez az egyetlen épeszű megoldás.
-Nem érdekel mi milyen megoldás, ha elfelejtem amit irántad érzek az önszántamból és magamtól akarom tenni, nem holmi igézés miatt. Ezt marha gyorsan verd ki a fejedből.
-Erősebb vagyok nálad Kol!-megindultam felé majd egy fához nyomtam.
-Kihasználod a helyzetet bébi.-felvonta egyik szemöldökét.
-Engedd hogy elfelejtessem az érzéseidet.-közelebb hajoltam hozzá majd mélyen a szemébe néztem, tudom nem szép dolog ezzel a bizalmába férkőzni de meg kellett tennem.
-Te fizikailag csak erősebb vagy kis dampyr, de lelkileg megedzettél rendesen így a naivságot megidéző szerep nem az én reszortom.-felelte majd kitért a szorításomból.-És ha most nem haragszol beköszönök Elijah barátnőjének.-kacsintott majd otthagyott a fánál. A kezem még mindig ökölben volt és még mindig lüktetett..óvatosan szétnyitottam amivel csak újra felszakítottam a sebeket amit a már megalvadt vér tartott, az üvegszilánkjai kitüremkedtek a bőrömből.
-Kol szemszög.-
Mikor Elizabeth közelebb hajolt hozzám a szívem olyan hatalmasat dobbant hogy féltem talán meghallotta, hatással van rám mint másokra a tudatmódosító szerek.
-Szóval..-beléptem a társalgóba.
-Kol..-mosolygott Elijah.-Szeretném neked is bemutatni..
-A barátnődet.-szakítottam félbe.-Kol Mikaelson.-biccentettem a kis csaj fele.
-Sarah Nikolas.-kacagott.
-Mi jut eszedbe Elijahról?-kérdeztem komolyan a lányt.
-Öltöny.-felelte mosolyogva.-Családban marad.-feleltem majd lepacsiztam Sarahval.
-Klaus!-szólította Elijah arra várva hogy majd Klaus megmondja hogy nem az öltöny az a szó.
-Bocsi tesó.-Klaus vállat vont majd Elijahval egyszerre elnevették magukat.
-Két hétig sem fogod ebben a diliházban bírni.-suttogtam Sarahnak.
-Egy és fél?
-Egy.-feleltem mire mindketten nevetni kezdtünk.
-Elizabeth?-fordult felém Klaus.
-Kint van a kertben..vagy is volt.-feleltem majd belépett a házba a MÉG MINDIG vérző kezű lány s azt suttogta.-Nem gyógyulok.-
Na az a gondolat ami átfutott a fejemben..az az igazi végső csapás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése