-És most csak úgy oda akarsz állítani?-vonta kérdőre Saraht, aki egyszerűen bólintott.
-Akkor menjünk!
-Mivan ha most Elijah gyűlöl engem?
-Nem mivan ha, ez egész biztos! Úgy érzi hogy átverted őt hogy hazudtál neki. De ezt is helyre hozhatod, csak siessünk..-vigyorgott Dam.
-De ha ez rosszul sül el én..én kinyírlak Salvatore.
-Ne csicseregj annyit, menjünk.-Damon ajtót nyitott a lány előtt aki nevetve megköszönte s útnak indultak a Mikaelson uradalom felé.
-Elizabeth szemszög.-
Érezhető volt az hogy nem ittam Klaus véréből, a szemem leragadt a szívem alig dobbant a levegő vétel pedig nehéz volt. Úgy éreztem hogy itt vége lesz mindennek. Klaus az ölébe kapott majd levitt a társalgóba ahol a többiek békésen beszélgettek és nevettek, talán most megtörténik az a családi program. Kérdőn kapkodtam a fejem jobbra-balra mindenki itt van, kivéve Kol, még azóta se tért vissza, kezdek miatta nagyon aggódni.
-Srácok.-nyögtem fájdalmasan.
-Shh, csak élvezd a jó társaságot.-mosolygott Bekah, de a szemében kuporgó könnycseppek jól kivehetőek voltak.
-Kollal mivan?-kérdezte Stefan.
-Erre mindenki kíváncsi.-felelte Enzo, kezd elő bújni az aggódós természete. Élveztem azt a pár órát amíg még magamnál voltam, hisz az utóbbi pár percben a fejem akaratom ellenére oldalra bicsaklott, mikor a szemem lassan lecsukódott kívülről láttam mindent, ijesztő volt és felkavaró
-Elizabeth!-kiáltott Enzo majd oda futott Klaushoz kinek ölében a már félholt lány feküdt, mindenki szemében ülő kövér könnyek legördültek arcaikon.
-Ne sírjatok kérlek.-suttogtam mire Rebekah felkapta a fejét.-Elizabeth?
-Hallotok?-kérdezem teljesen lesokkolva.
-Hol vagy?-kérdezte Elijah.
-Itt a szobában, Klaus enged el a kezem és temessetek el.-mosolyogtam.
-Sziasztok!-lépett be az ajtón Damon.
-Épp jókor.-suttogta Stefan miközben Nikolnát nyugtatta.
-Koli, letérdeltem a lány elé majd a kezemet a combjára tettem mire ő felkapta tekintetét.
-Mi ez?-félve nézett körbe.-Érzed?-suttogtam megtörve, mire Nikolina könnyes szemmel bólogatni kezdett.
-Sziasztok.-sütötte le szemét Sarah aki amúgy Damon mögött állt.
-Meghalt Sarah, meghalt!-kiáltott rá Elijah.
-Nagyon sajnálom, de még talán helyre tudom hozni.-oda lépett a testem mellé mire Klaus gyilkos tekintettével meredt a lányra.
-Nem tudom kontrollálni azt hogy mikor veszek és adok varázserőt..-állta Klaus hátborzongató tekintettét, Sarah a kezemért nyúlt de Klaus elhúzta tőle apró kézfejem.
-Bízz bennem Klaus! Segítek.
-Hogy bízzak meg benned?
-Úgy hogy nem akarok rosszat! Most segíteni akarok.
-Ha bármi idiótaságra készülsz ami nekem nem tetszik előre tájékoztatlak hogy miniatűr kis cafatokra téplek.-felelte Klaus aki még mindig gyilkos tekintettel pásztázta a lányt. Sarah óvatosan a kezemért nyúlt, fura érzés járta át a testem.
-Nagyon sajnálom.-suttogta Sarah majd Elijah elé lépett, Elijah kérdőn meredt a lányra.
-Nem szándékosan tettem, sosem tettem volna ezt mert én, szóval tudom hogy nekem mennyire fontos a családod és hogy mennyire fontos hogy Klaus az maradjon aki..és tudtom hogy ez neked is mennyire fáj, szóval tényleg nagyon sajnálom és én..szeretlek.-nyöszörögte Sarah, Elijah szeme megtelt könnyel majd karon fogta Saraht s eltűntek a házból.
-Elizabeth!-szólított Klaus, hisz a karjaiban fekvő lány kezdett köddé válni.
-Ez meg micsoda?-kérdezték a többiek.
-Ez a cafka, csak tolja még egyszer ide a képét.-dühöngött Rebekah. Egy szempillantás alatt eltűntem Klaus karjaiból még az én szám is tátva maradt, vajon most mi történt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése