-Miért akarnál?-kérdezte értetlen arckifejezéssel.
-Mert sebezhetetlen vagy. Nem árt neked senki mert nem tud..és ez jó.
-Van amivel eléggé sebezhetővé tennének de azt sosem hagyom.-mosolygott.
-És mi az?-vigyorogtam.
-Te.-suttogta majd megcsókolt, vámpírsebbességel váltottuk immár én voltam alul.
Vad csók csata vette kezdetét. Lassan mindketten megszabadítottuk egymást a ruháinktól. Apró puszikkal lepte be a nyakam mire óvatos mozdulattal behatolt, mélyvágásokat ejtettem a hátán, ő pedig óvatos harapásokat hagyott a nyakamon. Tökéletes volt minden, éreztem hogy tényleg szeret engem, Tylerrel olyan egyhangú volt az egész..de vele teljesen más volt.
-Szeretlek.-suttogta miközben egy utolsó csókot hintett a nyakamra amitől a hideg is kirázott.
-Szeretlek.-mosolyogtam magamban mire az ajkaimra tapasztotta ajkait.
-Klaus!-lépett be az ajtón Kol.
-Kopogni nem szokás?-kérdeztem mosolyogva.
-Jó bocsi, nem akartam meg zavarni ezt az izét de Tyler itt van és elég ideges..-vigyorgott Kol.
-Mindjárt megyünk.-szólt helyettem is Klaus.
-Mit akar megint?-kérdeztem mikor Kol maga után csukta az ajtót.
-Gőzöm sincs de remélem gyors lesz.
-Gyors lesz.-feleltem majd vissza öltöztünk és lent is voltunk.
-Mi az ami nem tűrt halasztást?-kérdezte Klaus miközben lementünk a lépcsőn.
-Hát van egy kis probléma a véreddel.-szólt Tyler.
-Nincs vele probléma, teljesen jó.
-Akkor miért nem javul Hayley állapota?-Klaus elé állt.
-Ez igazán érdekes kérdés.
-Én tudom!-mosolyogtam majd Klaus elé álltam.
-Már megint mit csináltál?-kérdezte Elijah.
-Igazából mikor Klaus megitatta valaki volt olyan kedves és megharapta újra..-mosolyogtam.
-Ugye nem?-kérdezte Tyler lehajtott fejjel.
-De.-mosolyogtam.
-Gyere velem egy kicsit.-kihúzott a bejárati ajtó elé.
-Ugye tudod hogy nem voltam a hibás ebbe az egészben és nem csak én meg Hayley tudtam róla..-kezdett bele Tyler.
-De Tyler ezt csak ti ketten terveltétek ki ellenem.
-Gondolkozz már! Klaus mennyiszer tett keresztbe mikor együtt voltunk...tudott róla és segített is benne hogy minél jobban kötődj hozzám. Ő sem ártatlan ebben ugyan úgy hazudott sőt hazudik neked.
-Ezt én..ő is..és te meg..-teljesen össze zavarodtam de igaza volt..tudott róla és segített az egészben.
-Gondoltam tudj róla..jól vagy?-kérdezte félve. Csukott szemmel álltam előtte majd óvatosan kinyitottam NEM FÁJT! és nem is érdekelt.
-Szóval édesem..ez minden amit akartál?-végig húztam a kezem a felső testén.
-Mi bajod van megint?-egyre gyorsabban vette a levegőt.
-Mi ez a szapora levegő vétel?-közelebb léptem hozzá.
-Kikapcsoltad..-suttogta.
-De még mennyire hogy ki.-megpusziltam a nyakát.
-Ezt nem szabad..-felelte.
-A tiltott gyümölcs a legfinomabb.-suttogtam majd megcsókoltam mire kinyílt az ajtó.
-Tyler!-szólt Elijah.
-Elizabeth..-suttogta Klaus.
-Ohh elkapott a hév.-mosolyogtam.
-Mi történt megint?-kérdezte Kol összezavarodva.
-Tudod az igazság történt.-nevettem.
-Miféle igazság?-kérdezte Klaus.
-Amit te megint nem mondtál el szívem.-ördögi tekintettel néztem körbe.
-Nézd most pont olyan mint Klaus.-lépett közénk a gyönge Hayley aki mellé rögtön oda állt Tyler.
-Nyugodj meg Klaus mindjárt add a véréből!-szólt Tyler.
-Nem, Klaus nem add senkinek sem a véréből.-mosolygott Klaus összetörve.
-Tudtam hogy ezt fogod mondani.-kacagott Tyler mire ott termet a házban 4 eléggé ideges boszorkány.
-Boszorkányok?-kérdezte Kol meglepődve.
-Szóval adsz a véredből?-kérdezte ismét Tyler.
-Nem.-lassan mondta ki a választ mire a 4 boszorkány mormogni kezdett. Klaus a fájdalomtól térdre rogyott, csak neki fájt de rettenetesen.
-Adsz?
-NEM!-kiabált a fájdalomban szenvedő Klaus. Elijah, Kol és Rebekah a testvérük megsegítésére futamodott de Tyler nem hagyta.
-Srácok ebbe ne folyatok bele ha csak nem szeretnétek így járni.-mutatott Klausra.
-Ebben az esetben.-mosolyogtam aztán villámgyors mozdulattal kitörtem a 4 boszorkány nyakát majd ezt követően magamhoz vettem Hayleyt.
-Szerinted mennyire fájt Klausnak?-kérdeztem Hayleytől.
-Nem tudom.-suttogta gyöngén.
-Nézzük csak.-vettem egy mély levegőt majd a fejére koncentráltam..a fejében keringő vérre az agyára..mikor hirtelen ordítani kezdett.
-Ennél jobban fájt nem?-kérdeztem Klaustól aki csak nézett mint mindenki más.
Az ereire koncentráltam, az ereire ami a szívébe szállítja a vért, a szívére..a fájdalomtól elterült a földön csak sírt és ordított.
-Itt meg mi folyik?-lépett be Damon és Stefan.
-Ez meg?-kérdezte Stefan.
-Eretnek?-kérdezte Damon Stefantól.
-Hibrid..nem lehet eretnek.-válaszolt majd felém lépett. A szemembe nézett majd motyogni kezdett..egyre hangosabban.
-Mit szeretnél csinálni?-kérdeztem mosolyogva.
-Már rég el kellett volna ájulnod.-felelte.
-Így?-kérdeztem majd ránéztem ő pedig a földre zuhant.
-Fájt?-kérdeztem Hayleytől.
-Kegyetlenül.-suttogta.
-Ez volt a cél.-mosolyogtam.
-Mi vagy te?-kérdezte Elijah.
-Egy érzelem mentes dampyr.-ördögi vigyort ejtettem a kijelentésem végére.
-DAMPYR?-kérdezek egyszerre érthetetlen fejjel.
-A dampyr a számon tartott legerősebb lény a bestiáriumban. Ti, az eredetiek a második helyen álltok. Most azt kérdezitek mi is az a dampyr..egy hibrid aki a legerősebb boszorkányok erejével bír.-állt fel Damon a földről.
Dampyr-[Dampír]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése