50.Mi lesz ebből.👑

Egy erdőben keltem fel teljesen egyedül. Régen azt kívántam volna hogy bárcsak Tyler jönne értem mint a megmentőm..de most valahogy nem Tyler ugrott be először. Mikor felkeltem a földről, leporoltam koszos ruhám majd körbe néztem. Ezer meg egy út van amerre elindulhatnék. Körbe forogtam párszor míg ott nem állt ő. 

-Jó reggelt! Ide kint aludtál talán?-felém lépett majd kiszedte a falevelet a hajamból.

-Nem emlékszem semmire.-lehajtottam a fejem.

-Semmi baj. Mindenre választ keresünk és mindketten megnyugodhatunk.-mosolygott.

-Niklaus és Elizabeth..-lépett felénk Tyler.

-Mit akarsz, Ty?-kérdezte Klaus.

-Én csak erre sétálgattam..de már megyek is.-tekintettével szinte felzabált.

-Haza mehetnénk?-kérdeztem Klaustól.

-A Mikaelson birtokon vagy?-szegezte nekem a kérdését Tyler.

-Valahol kell aludnia ha már elcseszted az életet.-védett Klaus.

-Mert te tudod mi történt nem Klaus?

-Igen tudom, és elég undorító dolog volt tőled..is.

-Menjünk kérlek!!-sóhajtottam.

-Menjetek is.-Tyler olyan lenéző volt velem szemben.

-Most mit flegmázol? Tudtommal én nem tettem semmi olyat amiért így nézz rám. Vagy is még nem tettem semmit.-vigyorogtam.

-Huhaa..-védekezően feltette a kezeit.-Klaussal vagy és olyan lettél mint ő.

-Emlékszel mit mondtam neked? Hogy eddig azt hittem ő a világ legrosszabb embere akit a pokol sem fogad be? Na ez változott. Nagyon változott.-teljesen elvesztettem önmagam de tetszett az új énem, nagyon.

-Szóval én lettem a leggyűlöltebb alak az apám helyett? Miért jobb ő mint én? Tudod hány ártatlan embert ölt meg?..-kérdezte teljesen ledöbbenve. 

-Bárcsak ott lettem volna minden embernél akit megölt, nevethettem volna mellette miközben széttépjük apró darabokra.-kitört belőlem.

-Ez már nem az én szerelmem.-suttogta.

-Ez már nem a te kamuszerelmed.-suttogtam vissza ördögi mosollyal.

-Nem volt kamu.-felelte lehajtott fejjel, mire összeestem.

-Mikor evett utoljára?-kérdezték egymástól a fiúk.

-Eddig teljesen jól volt.-felelte idegesen Klaus.

-Nyugi fiúk..én csak ezt..*felhúztam a pulcsim ujját*

-Kivéreztetted magad és nem ettél..-felelték egyszerre.

-Sajnálom.-próbáltam mosolyogni.

-Meg szeretnél halni?-kérdezte Tyler félve.

-Megfog..-suttogta Klaus majd beleharapott a csuklójába.

-Szeretlek.-a számra tapasztotta a karját.

-Szerelmes vagy a mennyasszonyomba?-kérdezte szomorúan Tyler.

-A kezdetektől fogva. Valami megfogott benne és nem ereszt. Én hagytam hogy ti boldogok lehessetek de neked Haylay kellett.

-Igen, kapóra jött..de én beleszerettem.-suttogta.

-Hagy mondjak én valamit. Te elcsesztél mindent.*mutattam Tylerre* őt viszont..annyira kedves volt velem..úgy érezem szeretem.*mutattam Klausra*.

-Sajnálok mindent.-mondta Tyler majd elviharzott.

-Hát tényleg szeretsz?-kérdezte félve Klaus.

-Igen. Te is igazat mondtál ezzel kapcsolatban?-felhúzott a földről.

-Teljes szívemből szeretlek Elizabeth Wayne.-teljesen beleszerettem, válaszképp megcsókoltam.