-Hol voltál?-a hangja teljesen ideges volt.
-A dolgomon.-feleltem flegmán.
-Elizabeth, kérdeztem valamit..Hol voltál?
-Niklausnál, ha te már nem akarsz segíteni rajta valakinek kell.-kiabáltam.
-Szép.-leült a kanapéra.
-Sajnálom Tyler, de segítenem kell rajta.-leültem mellé.
-Csak vállald a következményeit.-mondta a szemembe nézve majd otthagyott.
-Tyler!!-kiáltottam utána de csak a távolodó piszkosul szexy hátát láttam, míg el nem tűnt.
Tudtam hogy megfog békélni ezzel az egésszel, de most azt kell tennem amit a helyes nem azt ami könnyebb lenne.
-Kicsim, menj fel apához és vigasztald meg nem sokára jövök.-megpusziltam a homlokát majd megvártam míg felrohan az apja után és ott hagytam a házat. Nem tudtam merre találom Edwardot ezért Enzohoz siettem, beszámolni neki erről az egészről, és segítséget kérni.
A háza alig volt távol a miénktől. Mikor oda értem a szokásos ködös erdőben fekvő kis házhoz.
-Enzo szükségem van rád.-benyitottam.
-Mond húgi, miben segíthetek?-fordult felém nagy örömmel.
-Nem tudom mennyit tudsz a dolgokról. Tylerrel megszületett a gyermekünk, Noel. Apának a testvére Edward vámpír aki aktiválni akarja a vérfarkas génjeit..és Noel megharapta így most valahol farkasméregben teli szervezettel fekszik valahol.-fejeztem be a kis monológom.
-És mit szeretnél mit tegyek?-mosolygott rám biztatóan.
-Segíts meg keresni, hoztam neki vért.-megráztam a kis üveget amiben Klaus vére lötykölődött.
-Gyere.-megfogta a csuklóm majd felvont maga után az emeletre.
-Hova megyünk?-kérdeztem mosolyogva mikor megláttam az ágyon elterülő Edwardot kinek a nyakán egy irgalmatlanul csúnya seb terjeszkedett.
-Elizabeth?-kérdezte gyönge, rekedtes hangon.
-Igen, én vagyok.-mosolyogtam rá.
-Mi járatban?-próbált továbbra is laza maradni.
-Hoztam neked valamit.-a kezébe adtam Klaus vérét.
-Ez meg minek nekem?-pislogott.
-Olyan leszel mint régen.-vissza vettem a vért majd letörtem a tetejét és megitattam vele.
-Köszönöm.-suttogta.
-Biztos vérfarkas akarsz lenni?-kérdeztem félve.
-Már csak a teliholdra van szükségem.-mosolygott.
-Már is kiontottál egy ártatlan életet?-kicsit elhúzódtam tőle.
-Ennyire gonosznak nézel? Nem tudnék bántani egy ártatlan embert, így inkább elmentem egy börtönbe és a legszigorúbban őrzött emberrel végeztem. Mint kiderült megerőszakolt rengettek kisgyermeket, megölt rengetek kisgyermeket..szóval közel sem volt ártatlan.-mosolygott.
-Akkor köszönöm.-mosolyogtam majd otthagytam.
-Ez kedves volt.-szólalt meg Enzo.
-Hát már csak arra leszek kíváncsi leszek mit fog tenni ezek után.
-El akar menni.-felelte.
-Még is hova?-kérdeztem kicsit elkeseredve.
-Haza. Haza megy.-mosolygott.
-Jobb lesz ott neki.-suttogtam, mire ő megölelt.
-És mikor akarod bemutatni nekem Noelt?-kérdezte nevetve.
-Bármikor.-mosolyogtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése