-Meddig maradjak?
-Örökké.-suttogta majd apró csókokkal hintette be a nyakam.
-Meg szeretném nézni azokat a festményeket.-suttogtam.
-Honnan tudsz azokról?-mosolygott.
-A testvéreidtől.-nevettem.
-Akkor gyere meg mutatom őket.-kézen fogott majd a birtokra igyekeztünk.
Kézen fogva léptünk be a házba is.
-Nik, te tudsz mosolyogni?-kérdezte Rebekah mikor meglátott minket.
-Ha nyomos okot adsz rá, igen.-újra mosolyra húzta a száját.
-És Elizabeth elég nyomos ok.-lépett közénk Kol.
-Ne zaklassátok őket.-futott be Elijah.
-Előre megyek.-ördögi mosolyt ejtettem a kijelentésem végére majd fel mentem.
-Most már minden rendben lesz?-kérdezte félve Rebekah, félt hogy újra elveszti Klaust.
-Minden.-suttogta majd mosolyogva felment Elizabeth után.
-Ezek gyönyörűek.-nézegettem a rólam festet képeket.
-Aki a képeken van, élőben sokkalta de gyönyörűbb.-suttogta a fülembe.
-Úgy véled?-mosolyogtam.
-De még mennyire.-megcsókolt majd elkapta az arcom.
-El kell felejtened.-suttogta mélyen a szemembe nézve.
-Klaus? Te meg akarsz igézni?-néztem rá tágra nyílt szemekkel.
-Miért nem tudlak?-kérdezte meglepetten.
-A kérdés az hogy miért akarsz megigézni azzal hogy felejtselek el?
-Tyler szeret téged, Elizabeth. Ő a fiam bármit is tett, sosem fogok senkit sem úgy szeretni mint téged, te fogsz a fejemben járni minden percben, te leszel reggel az első és este az utolsó gondolatom és még egy dolgot meg ígérhetek, sosem fogsz engem viszont látni hagyom hogy boldog lehess nélkülem..csak azt ígérd meg nekem hogy boldog leszel..nem érdekel kivel, csak az lény, a legboldogabb.-végig simította az arcom.
-Miket hordasz itt össze?-suttogtam könnyekkel teli szemmel.
-Sajnálom szépségem.-lehajtotta a fejét.
-Klaus? Nem akarsz velem lenni?-felemeltem a fejét hogy a szemembe mondhassa.
-Ha ez kell ahhoz hogy elfelejts. Nem, nem akarok veled lenni.
-Kérlek komolyan és őszintén válaszolj.
-Hogy ne akarnék veled lenni? A legjobb dolog vagy ami velem életem során eddig történt, de én vagyok a fő gonosz nem mutatkozhatsz mellettem, menj keress egy embert aki mellett boldog lehetsz.-mosolygott könnyes szemmel.
-De én..-meg sem bírtam szólalni.
-Meg ígéred nekem hogy ÖNMAGAD maradsz a végsőkig, hogy boldog leszel, nem gondolsz rám és nem jössz utánam..meg ígéred ezeket?
-Én..meg.-csak beszéltem, nem is tudtam felfogni a szavait.
-Vigyázz magadra egyetlenem.-megcsókolta a homlokon majd a kéz fogása lassan gyengült míg végül el nem engedte. Ahogy kilépett az ajtón és eltűnt elveszettnek éreztem magam, mindenhol őt láttam, a festmények, az illat, a ház. Már itt tudtam belefogok örülni a hiányába.
Le rohantam hátha még elérem és itt tudom marasztalni.
-Hol van?-kérdeztem teljesen idegesen.
-Elment.-felelte Kol.
-Nem mehetett el.-suttogtam.
-Ezt miattad teszi.-szólt közbe Elijah.
-De ez így nem jó nekem.
-Ő azt hiszi, és elég önfejű.-állt mellém Rebekah.
-Fáj...nagyon.-mosolyogtam sírva.
-Nyugodj meg.-felelte Elijah.
-Fáj.-lehajtottam a fejem.
-Kapcsold ki.-emelte fel a fejem Rebekah.
-Mi? Ne.-szólt egyszerre a két fiú.
-Kapcsold ki.-nézett mélyen a szemembe.
-Ne kapcsold ki. NE!-kiáltott Kol.
Nem érdekelt semmi mást csak amit Rebekah mondott, kapcsoljam ki? Ha ez kell ahhoz hogy ne fájjon, megteszem. Lehunytam a szemem, vettem egy mély levegőt majd szép lassan kinyitottam..nem éreztem semmit. Se fájdalom, se szomorúság..semmi.
-Elizabeth!!-szólt rám Elijah.
-Mond ki.-néztem rá ördögi tekintettel.
-Kikapcsolta. Klaus megfog ölni, Rebekah.-mondta Elijah.
-Kikapcsolta. Így nem fogja érezni a fájdalmat amit a mi drága Nikünk továbbított neki.
-Ebbe igaza van.-állt a húga párjára Kol.
Itt jött az a pillanat ahol a tekintettek kereszttűzében égtem. Mind a 3 szempár rám tapasztotta a tekintettét. Kicsit fura volt a helyzet.
-Most mit néztek?-kérdeztem olyan Klausos stílusban.
-Semmi, semmi.-mosolygott Kol.
-Akkor leléptem.-hamis vigyort 'intettem' a többieknek és eltűntem.
Tyler házát vettem célba. Mindenre emlékeztem, arra hogy Tyler mit tett, hogy ki Noel hogy ki Hayley, Klaus, Enzo..mindenkire és mindenre csak épp nem akart érdekelni senki.
-Hello.-berúgtam a ház ajtaját.
-Az ajtót meg kéne majd csinálni, hideg lesz így.-mosolyogtam.
-Te meg mit akarsz?-flegmázott Hayley.
-Kislány, ülj le szépen vagy én raklak le arra székre de onnan fel nem kell többé.-mosolyogtam.
-Elizabeth, te mit keresel itt?-mosolygott a fiú.
-Jajj Tylercica.-sóhajtottam.
-Tylercica?-suttogott Hayley.
-Na ereszd ki a hangod.-szóltam Hayleyhez.
-Beléd meg mi ütött?-értetlenkedett Tyler.
-Belém semmi, de beléd üthetne egy villám.-mosolyogtam.
-Ennyire rossz hatással van rád, Niklaus?-kérdezte sóhajtva.
-Kit érdekel Klaus? Itt én vagyok a lényeg.
-Mi van veled, most komolyan.-lépett elém Tyler.
-Egy lépés hátra.-kacsintottam majd oda sétáltam Hayleyhez.
-Tudod régen nem bírtam volna ártani senkinek..még jó hogy régen volt.-ezzel a lendülettel belemélyesztettem a fogaim Hayleybe.
-Te nem vagy normális!!-felugrott a székről.
-Mondtam hogy felállhatsz?-mosolyogva újra beleharaptam.
-Kikapcsoltad.-mondta halkan.
-'Jajj ne kapcsold ki' 'kikapcsoltad' 'ne'..miért ne? Sokkal szebb és jobb így az élet.-nevettem.
-Szóval most érzelem mentes vagy?-kérdezte Tyler.
-Igen.-mosolyogtam mire oda hozta Noelt.
-Igen ő Noel..és?
-Harapd meg.-suttogta kihívottan.
-Oké.-megrántottam a vállam majd beleharaptam.
-Te tényleg nem tudod mit teszel ugye?-magához szorította Noelt.
-Most lelépek, további szép napot.-kacsintottam és otthagytam őket.
Jobb lett minden, felszabadultam.
Tucat számra végeztem az emberekkel puszta jókedvből. Nincs érzelem nincs bűntudat, gondoltam én akkor.
***
Haza fele igyekeztem össze szedni a cuccaim és eltűnni ebből a városból hisz semmi sem köt ide, inkább tovább állok és megyek világot nézni, egyedül hisz csak magamra számíthatok.
Haza értem a birtokra majd a cuccaim össze szedése közben Kol kiáltott lentről hogy menjek le
-VÁRJÁL.-kiáltottam majd szép lassan lementem.
-Mit akarsz?-folytattam a kedves társalgást.
-Valaki itt van.-suttogta Elijah.
-Oké, mit csináljak vele?-kérdeztem.
-Amit szeretnél.-mosolygott Rebekah.
-Jó ki az?-kérdeztem közömbösen.
-Szia Elizabeth.-mosolygott.
-Klaus.-megrántottam a vállam.
-Ennyi?-kérdezték egyszerre mind a négyen.
-Király, itt vagy..juhuu, most már mehetek?
-Még is hova?-kérdezte Kol elsőnek.
-Elmegyek, körbe nézek úgy kb mindenhol..sok időm van még, bele fér minden.-kacagtam.
-Mi történt itt? Haza hívtok hogy baj van. Elizabeth kifordult önmagából..-próbálta összetenni a darabokat Klaus.
-Épp ez a baj hogy nem önmaga.-felelte lehajtott fejjel Elijah.
-Kikapcsoltad?-elém lépett.
-Ki hát.-bele nevettem az arcába.
-És miért?-kérdezte idegesen.
-Mert így jobb.-feleltem.
-Senki sem kényszerített ugye?-kérdezte a szemembe nézve.
-Senki. Egyedül akartam ezt, és egyedül tettem meg.-védtem Rebekaht.
-Azt akarom hogy kapcsold be.-nézett mélyen a szemembe Klaus.
-Bekapcsolom.-lehunytam a szemem majd újra ki nyitottam.
-Elizabeth.-a szemében felcsillant a remény.
-Vicces hogy elhitted.-nevettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése