-Igen?-kérdeztem csukott szemmel.
-Miért fekszel ide kint?-kérdezte közömbösen.
-Klaus?-kérdeztem félmosollyal.
-Igen, én vagyok. De válaszolnál miért vagy ilyenkor az utcán..egyedül?
-Hát te nem tudsz róla?-kérdeztem meglepetten.
-Miről kellene tudom?-leguggolt elém.
-Tyler, hazudott és elárult.-mosolyogtam rá.
-Miért csinálod ezt?
-Mit?
-Úgy mosolyogsz mintha minden rendbe lenne.
-Mert minden rendben van.-mosolyogtam tovább könnyes szemmel.
-Amíg elsétálunk a birtokig mond el nekem mit tett ellened Tyler.-szólt fel Klaus.
-Fuhh, rendben.-felálltam majd elindultunk a bőröndöm magam után húzva.
-Amióta együtt vagyunk úgy éreztem benne bízhatok csak, tényleg nagyon beleszerettem. Ő megkérte a kezem teljesen boldogok voltunk..aztán megszületett Noel, a fiúnk. Eddig azt hittem minden így lesz kerek, de mikor ma átjött Elijah és elvitte Noelt miszerint, Tyler azért volt velem hogy szüljek egy gyermeket neki és valami Hayleynek..mivel Hayley vámpír.
-Ez mérsékelhetetlenül csúnya dolog volt, Tylertől és Hayleytől.-gondolkozni kezdett.
-Ismered Hayleyt?-szépen lassan sétáltunk tovább egymás mellett.
-Igen, én a mai napig abban voltam hogy Hayley egy amolyan ex barátnő.
-Én a létezéséről sem tudtam.-mosolyogtam.
-Megint kezded. Úgy mosolyogsz mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ez amit Tylerék tettek megbocsájthatatlan és neked minden jogod meg van arra hogy ideges legyél és szomorú.-annyira megértő volt.
-Sírjon ő. Ő veszített el engem s nem fordítva.-egyre jobban éreztem magam.
-Ez hozzá állás.-kacsintott majd beléptünk a Mikaelson birtokra.
Bármikor beléptek ide, elönt a ház gyönyöre. Hangulatos és stílusos.
-Na Elizabeth, fent van egy szoba, az lesz a tied. Ha persze szeretnél itt élni amíg nem találsz olyat ahol szívesebben lennél.-mosolygott majd elindult fel a lépcsőn, én pedig rögtön utána.
Klaus festő terme mellett volt egy szoba ami káprázatos volt. Életem hátra lévő részét szívesen tölteném itt.
-Ez tökéletes, köszönöm.-néztem rá hálás tekintettemmel mire ő csak biccentett és rám csukta az ajtót. Ugyan fájt ami Tyler tett, nagyon. De miért én szenvedjek és 'sóvárogjak' utána mikor ő intézte úgy hogy ez így legyen. Miközben alap dolgokat kipakoltam átöltöztem majd át mentem Klaushoz.
-Bejöhetek?-kérdeztem halkan.
-Gyere, persze.-szólt vissza mire benyitottam.
-A segítségedre lenne szükségem.-mosolyogtam rá.
-Bármiben szívesen segítek.
-Hol lakik Hayley?-tettem fel hát a nagy kérdést.
-Oda szeretnél menni?-kérdezte félve.
-Igen..ott van Noel.-mosolyogtam a nagy szemeibe.
-A ház mögött ahol együtt életetek van egy kb. 5perces út..na annak a végében.-lehajtotta a fejét.
-Köszönöm.-ördögi mosolyt tettem a hálámul ejtett szó végéhez majd elindultam.
-Csak kérlek, ne harapd meg.-vissza rántott a csuklómnál fogva.
-Ha megakarnám ölni széttépném.-vigyorogtam.
-Egyre jobb és jobb.-mosolygott majd lassan elengedte a kezem.
Vámpírsebességgel kerestem fel a Klaus által meg adott 'címet'..és legnagyobb megdöbbenésemre ott volt az út után, egy gyönyörű ház. Érzelmekkel és kérdésekkel támadtam meg az ajtót.
-Jövök már.-szólt ki egy kényes női hang.
-Hát te meg kivagy?-flegmázott.
-A legrosszabb rémálmod cicám.-kacsintottam majd félre löktem és bementem.
-Igen és megtudhatom minek vagy itt?-kérdezte aggódva.
-Tudod én..-mondtam volna tovább mire valaki félbe szakított.
-ANYA!-futott felém Noel.
-Hogy vagy életem?-magamhoz szorítottam.
-Hiányoztál, nagyon.-könnybe fuldokoltak a szemei.
-Elizabeth?-lépett közénk Tyler.
-Minden rendben van itt ugye?-mosolyogtam Noelre.
-Hát rossz nélküled.-mosolygott.
-Nekem is nagyon hiányzol kicsim.
-Ez az a nő aki segített?-mosolygott rám Hayley.
-Segített? nem ez a megfelelő szó arra amit tett.
-Ezt már megbeszéltük Elizabeth.-biccentett Tyler.
-Már nem érdekel csak a kisfiamhoz jöttem.-mosolyogtam rá.
-Nem tervezted hogy ide fogsz járni ugye?-kérdezte lekezelően Hayley.
-Nem gondoltad hogy rád hagyom Noelt?-kérdeztem olyan hangsúllyal mint Hayley.
-Magaddal viszel?-láttam hogy Noel szemében felcsillant a remény.
-Magammal vigyelek?-mosolyogtam rá míg oda nem lépett Hayley.
Maga felé fordította Noel arcát.
-Én vagyok az anyukád Hayley Marshall-Kenner, az apukád Tyler Lockwood. Nem ismersz semmiféle Elizabethet. Én vagyok az anyukád.-kiabálta a fiú szemébe nézve.
-Hayley..azt ígérted nem fogod megigézni.-idegesen oda lépett Tyler.
-Anya..-mosolygott Hayleyre.
-De így jobb.-kivette a karjaimból a fiút.
-Anya ki ez a néni?-mosolygott továbbra is.
-Remélem tudod ha most széttéplek senki sem fog megsiratni.-vigyorogtam Hayleyre.
-Niklaus vére?-gondolta ezzel okosat mondott.
-Ha széttéplek..hát ahhoz Klaus vére kevés lesz.
-Hagyjátok már abba.-szólt Tyler.
-Itt sem vagyok...de ezt ne felejtse el egyikőtök se. Hayley majd megírom a búcsúbeszéded. Beszéd a kamus ribancról. Élmény lesz.-nevettem majd ott hagytam őket.
-Nem tudom mi ütött belém, de jól esik így viselkedni. Nme volt bennem se idegesség se szomorúság..a bosszú vágy hajtott.
-Elizabeth?-kérdőn nézett rám Elijah ahogy beléptem a házba.
-Elijah?-vigyorogtam.
-Te meg mit keresel itt?-mosolygott.
-Tudod vándor életbe fogtam aztán a te drága fivéred volt olyan kedves és befogadott.-fényeztem Klaus.
-Nocsak a Niklaus tud ilyen is lenni..meglepő.-mosolygott.
-Hát ő meg..?-vigyorgott a szőke lány.
-Ti ismeritek egymást?-kérdezte Elijah.
-Hát öcsivel volt egy elintézetlen ügyünk. Én segítettem neki ő segített nekem.
-És ehhez hogy jön Elizabeth?-Klaus lépett közénk.
-Hát Tyler áthívott magához engem meg pár tényleges barátját...és el kellett játszanom a hisztis, féltékeny ex-barátnőt..majd 'kitépni' Elizabeth szívét.-rávetődött a kanapéra.
-És mit kaptál cserébe?-kérdezte Elijah.
-Az teljesen mindegy.-mosolygott.
-Hát itt meg mi folyik? Mi ez a kupak tanács?-csatlakozott hozzánk a harmadik fivér.
-Téged is lehet látni, Kol?-vigyorgott Rebekah.
-Én is örülök neked húgicám.-vgyorgott vissza Kol.
-Na most hogy mind itt vagyunk. Elizabeth itt fog lakni velünk, egy darabig.-szólt fel Klaus.
-Szerintem senkinek sincs ellenére Nik.-kacsintott rám Rebekah.
-Rendben.-mosolygott majd felment.
-Túl vidám.-méregette Elijah majd ő is elment.
-Programom van estére..éljétek túl nélkülem.-felugrott majd elszáguldott.
-Hogy van az hogy mi még nem találkoztunk?-kérdezte Kol.
-Jó kérdés.-feleltem majd elindultam a szobám felé.
-És még te is itt hagysz?-kiabált utánam.
-Ahogy mondod.-mentem tovább vissza se nézve.
-Bejöhetek?-kérdeztem ismét Klaus szobája előtt állva.
-Persze.-hallottam a hangjában hogy elmosolyodott.
-Kérdeznem kell valamit.-leült mellé az ágyra.
-Hallgatlak.-minden erejével rám koncentrált.
-Az igézésről. Vissza lehet 'vonni' egy igézést?
-Én úgy tartom ha valaki megigéznek valamiről az a megigézett érdekében zajlik. De nem nem a legegyszerűbb, ha olyan értelmiségi szinten van a megigézett és olyan szoros a kapcsolat mondjuk közted és a közte hogy meglát és túl hat az igézésen akkor simán. De miért kérdezed ezt?-gyanakvó tekintettben tette fel az ő kérdését.
-Hayley megigézte Noelt hogy felejtsen el, nem tudja ki vagyok..és azt hiszi Hayley az anyja.
-Sajnálom.-az arcán a tényleges sajnálatot láttam.
-Én is.-lehajtottam a fejem.
-Miért hasonlít ennyire rám?-kérdezte inkább magától mint tőlem.
-Tessék?-felé kaptam a tekintettem.
-Semmi, semmi.-mosolygott a vonzó mosolyával. MIKET BESZÉLEK?
-Klaus?
-Igen?-továbbra is a szemembe nézett.
-Te ugye nem versz át?-kérdeztem félve.
-Soha, ezt megígérem!-felelete mire biccentettem.
-És ha megszegem?-felállt majd én is.
-Megöllek.-halovány mosolyt ejtettem a szó végére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése