-Megyek beszélek vele.-mosolyogtam.
-Ne. Azt mondta egyedül szeretne lenni.
-Wáoo, ez új..de rendben.-mosolyogtam ismét.
-Játszunk..játszunk..játszunk!-ugrált előttem a labdájával a kezében.
-Életem..én most..-kopogtak.
-KINYITOM.-futott az ajtó felé kicsi hiperaktív csöppségem.
-Louis.-felkiabált majd megölelte.
-Mi van kis katona.-felkapta.
-Örülök hogy látlak..kicsit figyelnél rá? Köszi.-vigyorogtam majd felfutottam az emeletre.
Mikor meghallottam hogy valakivel telefonál.
-Nem. Vagy is nem tudom! Csak felejts el mindent...igen azt is, azt főleg!-
Próbáltam úgy tenni mintha nem hallottam volna semmit. Muszáj volt.
-Életem.-mosolyogva ültem le mellé.
-Minden rendben van Edwarddal?-megfogta a kezem.
-A vért oda adtam neki, és elméletileg megy haza.
-Helyesen cselekedtél.-mosolygott büszkén.
-Így kellett lennie.-megöleltem.
-Nem, így csak azért lett mert túl jó szívű vagy és elnéző.-mosolygott.
-TYLER!-kiabált lentről egy ismerős hang, mi vámpír-sebességgel mentünk le.
-Elijah?-kérdezte félmosollyal.
-Nem ebben állapodtál meg Hayleyvel!-felelte nyugodt hangon.
-Ezt ne itt..-biccentett felém.
-Nem, ideje hogy megtudja, ezt nem csinálhatod tovább, így.
-Elijah, kérlek.-leült a kanapéra.
-Tyler! Mond el.-továbbra is állt idegesen.
-Noel.-suttogtam mire oda futott hozzám.
-Ohh Noel lett?-mosolygott Elijah.
-Én most lelépek.-szólt Louis majd el is tűnt. Az ölembe vettem Noelt majd magamhoz öleltem.
-Szóval Tyler?-szólt ismét Elijah.
-Nem! Majd!-csitította.
-Itt van a barátnőd aki a menyasszonyod és a gyermeket akivel tudjuk mi van..mi lesz.-teljesen kiakadt Elijah..sosem láttam még ilyennek.
-Mi az hogy mi lesz Noelel?-felváltva néztem a két fiúra.
-Jó akkor elmondom én. Ez a találkozás, szerelem nem véletlen vagy a sors keze volt. Tiszta Hayley terv volt. Mivel Tyler hibrid, Hayley vámpír...hát nem lehet gyermekük.-itt már könnyes szemmel csak Tylert bámultam.- aztán hallottunk egy új vámpírról akiről kiderül hogy hibrid..kapóra jöttél a baba projektben, Hayley szeretne Noel anyja lenni és egy boldog családi életet élni Tylerrel.-fejezte be a számomra sokkoló mondandót.
Csak ültem ott a fiammal a kezemben és néztem Tylert.
-Akkor most új lesz az anyukám?-törte meg a csendet Noel.. továbbra is ott ültem ezernyi kérdéssel a fejemben.
-Azért még ha válaszolsz a kérdésemre..ezt hogy tervezted még is csak? Egyik reggel eltűnsz Noellel? Vagy még is hogy?-kérdeztem higgadtan.
-Figyelj..Noelt el kell vinnem, most.-lépett elém Elijah.
-Nem viheted el..-feleltem már sírva.
-Sajnálom.-kivette a kezemből Noelt aki már szint úgy sírt.
-ANYA!-rikácsolt a megzavarodott Noel.
-Szeretlek.-suttogtam majd elvitte.
-Elizabeth.-megindult felém a fiú akiben azt hittem sosem fogok csalódni.
-Ne gyere közelebb.-felálltam.
-Én beléd szerettem.-suttogta.
-Tudod eddig azt hittem apád a legrosszabb ember a földön akit még a pokol se fogadd be. De rájöttem hogy te vagy az egyetlen olyan ember akihez még a pokol is túl jó helynek számít.
Felmentem a szobánkba, és igyekeztem a lehető leggyorsabban össze szedni a cuccaimat.
-Sajnálom.-lépett be az ajtón.
-Ez már túl kevés.-idegesen dobáltam tovább a cuccaim egy bőröndbe.
-Még is hova akarsz menni?-kérdezte szomorúan.
-Akár hova. Bárhol jobb mint itt, veled.
-Remélem egyszer megtudsz nekem bocsájtani.-megállt előttem az ajtóban.
-Tyler, állj arrébb.-mondtam inkább a földnek mint Tylernek.
-Szeretlek.-szólt utoljára.
-Csak ne hazudnál.-fordultam vissza könnyes szemmel.
Nem tudtam hova s merre menjek. Egyedül voltam a gondolataimmal és a megválaszolatlanul hagyott kérdéseimmel. Mentem egy darabig, nem tudom hol voltam. Megláttam egy padot rögtön felé indultam, leültem a bőröndöm a pad mellé helyeztem majd összekuporodtam és álomba sírtam magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése