Nem emlékszem semmire abból hogy hogy kerültem ide. Itt ébredtem ebben a sötét, rideg szobában..Tyler nélkül. Nem tudtam mire vélni a házat, a szobát és a széket ahova ki voltam kötözve mintha halálbüntetést szabtak volna ki rám. A szoba meglepő módon egyre-egyre világosabb lett, talán a nap teszi ahogy épp kel föl. Bevallom féltem míg meg a nap teljesen be nem világította a szobát, gondolhattam volna. A szoba Joshék nappalija volt, de miért vagyok én itt, kikötve?
-JOSH, ALICE!-kiabáltam kétségbeesetten.
-Fel keltünk?-mosolygott gonoszul Josh.
-Oldozattok már el.-kérleltem idegesen.
-Nem-nem.-úgy nevetett Alice mint egy örült.
-Miért csináljátok ezt?
-Megölted az öcsénket.-felelték egyszerre.
-Mi? Mivan? Szerintettek nekem nem hiányzik?
-Nem, szerintunk örülsz ennek.-mondta Josh majd oda hozott egy üveget.
-Woohoooo várj, mivan abba?-tiltakoztam.
-Jó dolog.-mosolygott Alice.
-Farkasölő..-nevetett Josh majd a számba öntötte az üveg felét, fájt, égett borzalmas volt.
-Ti teljesen hülyék vagytok.-feleltem hatalmas kínok között.
-Így jártál.-közölte lazán Alice majd között egy másik üveggel ami rám borított, ordítottam a fájdalomtól mint akinek épp levágják a kezét, fájt, rettentően. Josh a nála lévő üveg felét ismét a számba öntötte, majd rohant egy ujabb üvegért. A szám a torkom a nyelőcsövem a tüdőm a mellkasom MINDENEM egyszerűen égett, fájt az gyógyulás is le lassult, nem akart múlni a fájdalom vagy mikor épp egy leheletnyivel enyhült újra rám vagy a számba öntöttek egy üveggel hiába ráztam a fejem a folyadék lecsuszott a torkomon. Ez után jött a következő 'lépés' elővettek két kést majd kedvükre, ahol értek ott vágtak egyet ezt követően újra rám öntöttek egy pár üveg farkasölőt. Körülöttem minden tiszta vér volt, a fejemet alig bírtam tartani már, teljesen legyengítettek, ők szépen helyet foglaltak a kanapén amit elém toltak hogy tökéletes kilátásuk legyen rám.
-Alice..Jos-hh kérl-ek.-kérleltem a levegőt szakadozva véve.
-Ne beszélj, hamarabb halsz meg.-nevetett Josh.
A fejem lehajatva ültem a széken, elvesztve minden reményem arra hogy ma láthatom Tylert.
Mikor olyan dolog történt amire sose számítottam volna.
-SAJNÁLOM.-kiabált valaki miközben belépett a házba, a hangja hallattán kirázott a hideg is.
-LUKE.-felugrott Josh és Alice egyszerre.
-Sajnálom hogy...ELIZABETH..mifolyik itt?-kérdőre vonta a testvéreit.
-Mi csak..-dadogott Alice összevissza.
-Ti csak meg akartátok ölni.-mondta majd oda rohant hozzám.
-Elizabeth, sajnálom.-suttogta.
-Sem-mi baj.-feleltem teljesen elnyengülve.
-Szerintettek ha ezt Tyler meglátja..-belekezdett Luke mikor Tyler belépett az ajtón.
-Mit látok meg?-kérdezte az ajtótt becsapva.
-Semmit.-felelték teljesen egyszerre majd elém szorosan elém álltak.
-Szóóval...hol van Elizabeth?-kérdezett ismét.
-Nem tudjuk.-felelték ismét csak egyszerre.
-Várjunk csak, Luke hát te?-nevetett.
-Felejtsük el.
-Elfelejtve, de hol van Elizabeth?-kérdezte majd megfogta az üveget az asztalon amit azzal a lendülettel eldobott.
-Farkasölő...-mondta résnyire nyított szemmel.
-Kellett.-mosolygott Alice.
-Mi van mögötettek?
-Tyler..-szinte suttogtam, rekedt hangon.
-ÁLLJATOK FÉLRE, MOST.-felemelte a hangját majd szépen elálltak előlem, mikor Tyler meglátott színte szívinfartust kapott oda jött eloldozott majd Josh át lökte a falon.
-Miért csak én kapok?-sétált vissza Josh a bordáit nyomkodva.
-Mert hiába ölném meg Alicet, lány...ja egy szívtelen lány.-suttogta Tyler majd felkapott és elviharoztunk onnan. Mikor haza értünk az ágyunkra fektettet majd várt a kezemet markolászva. Tyler felmászott mellém én hozzá bújtam majd elaludtam, teljesen fáradt voltam, és hogy most Luke is él..teljesen összezavarodtam.
..Eközben Lukeéknál..
-Meghaltál.-nyögte Alice madj megölelte Lukeot.
-El akartam menni és soha vissza nem jönni, de nem tudtam ezt megtenni, veletek.-suttogta.
-Öcskös..-szét tárta a karját majd Luke mint egy kisgyerek odavetödőtt.
-Na haljam, melyik idiótának jutott eszébe megkínozni Elizabethet?
-JOSH-ALICE-kiabálták egymásra mutattva.
-Hagyjuk, lefekszem.-nevetett majd eltünt.
-Itthon van.-mosolygott Alice.
-Itthon.-suttogta Josh.
-Jobban vagy?-kérdezte suttogva Tyler.
-Ha veled vagyok nem lehetek rosszul.-suttogtam vissza.
-Komolyan mondom magamhoz foglak kötni estére és nem tudnak elvinni melőllem.-mondta komolyan Tyler.
-Ez nem is rossz ötlet..-gondolkoztam.
-Na úgye..-nevetett Tyler.
-Én azt hittem Luke meghalt..-suttogtam.
-Én is.-felelte lazán.
-Nagyon nem érdekel hogy él vagy hal, igaz?-mosolyogtam rá.
-Öszintén? Kicsit se.-mosolygott vissza.
-Tipikus Tyler..-nevettem.
-Ésss milyen az a 'tipikus Tyler'-utánozta a hangom.
-Tökéletes? És nem is ilyen a hangom.-nevettem.
-Nem?-még mindig az én hangomon beszélt.
-A te hangod jobban szeretem..-suttogtam.
-Ez esetben..-kacsintott majd vissza tért a saját hangszínére. Majd rámvetette magát és vad csók csatába kezdtünk, elvoltunk foglalva egymással mikor a szobánk ablaka betört...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése