A mai nap történéseit még most sem tudtam feldolgozni. Még most is lehetelennek tartom. Ez nem a valóság. Ez NEM lehet igaz.
Ma Tylerrel néztünk egy filmet majd mikor vége lett megcsókolt és kopogtak. Kérdőn egymásra néztünk majd Tyler felállt és az ajtóhoz sétált, szép lassan kinyította.
-Hello.-hallottam egy férfi hangot.
-Szia.-köszönt vissza Tyler.
-Bejöhetek?-kérdezte a férfi.
-Ki is vagy egyátalán?-kérdezett Tyler.
-Ezt nem itt az ajtóba szeretem elmondani.-felelte majd belépett egy barna hajú, barna szemű, jóképű férfi.
-Szia.-mosolygott rám.
-Öhh, hello.-felálltam a kanapéról.
-Ne, ülj vissza.-kérte majd megvártam míg Tyler leül és az ölébe tudjak ülni.
-Szóval ki vagy, és mit keresel itt?-kérdezett Tyler ismét..
-Elég fura és hihetelen lesz, ha ezt kimondom.-nevetett.
-Na elmondod még ma?-kérdeztem.
-De nehéz ezt így elmondani.-folytatta.
-Akkor elsőnek a nevedet mondhatnád vagy nehéz kiejteni?-szólt közbe Tyler.
-Enzo..Enzo vagyok.-mondta mély levegő vétel közben.
-Enzo..?-vártam a név folytatását.
-Enzo Wayne.-nyögte ki.
-Uhh ugyan az a vezeték nevünk.-nevettem.
Itt Tyler és Enzo összenéztek majd Tyler nyelt egyet. Úgy nézett rám Tyler mintha már tudni miért van itt, de én még mindig tudtalanul ültem.
-Most mivan?-mosolyogtam majd a mosoly rögvest eltűnt az arcomról mikor leesett mivan.
-Nem, mi?, biztos hogy nem, ez teljes mértékben lehetetlen.-sokkolt a gondolata is.
-Pedig így van.-mondta Enzo.
-Te teljesen hülye vagy, nem tudom miért gondolod ezt így de NEM, érted NEM.-tiltakoztam.
-Pedig ez így van, a húgom vagy.-mosolygott Enzo.
-Nem én egyedül vagyok nincs testvérem.-lerogytam a kanapéra.
-Nem akarlak felkavarni de ezeket meg kell hogy nézd.-elővett a kabát zsebéből egy pár fényképet amin anya, apa én és egy fiú látható, majd én és egy fiú aki épp át ölel, és egy kép ami elvan tépve azon egy kisfiú és anya van majd megszakad.
-Látod?-mosolygott.
-Nekem..ez...-kivettem a pénztárcámból egy képet amin én és apa vagyok majd az Enzo hozta kép mellé tettem, a két kép együtt egy kép.
-Tyler..-szólaltam meg a sokk közepette.
-Tudom.-nyögte ki.
-Hogy találtál rám?-kérdeztem Enzotól.
-Ösztön?-mosolygott.
-Miért nem mondták el nekem?-leültem a kanapéra.
-Nekem se mondtak téged.
-Valamiért nem akarták hogy tudjatok egymásról.-szólt Tyler.
-Te is az vagy ami én?-kérdezte félve.
-Jobb.-kacsintottam.
-Vérfarkasnál is jobb?-nevetett.
-Hibrid.-mondtam öszintén.
-Tessék?-kérdezte meglepően.
-Igen, hibrid.-mosolyogtam.
-Azt hogy?
-Majd egyszer elmesélem, túl hosszú lenne.-felálltam majd oda sétáltam elé.
-Egyedül kellett talpra állnom abban a hitben hogy senkim sincs.
-Szerinted nekem?-kérdeztem könnyes szemmel.
-De most már itt vagy.-mosolygott majd megölelt.
Fura volt de egyben jó is, tudni hogy van egy testvérem. Van egy bátyám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése