-Az mi?-kérdeztem félve.
-Mi mi?-kérdezett vissza.
-Ez.-a papírért nyúltam.
-Ez, ez csak egy papír..-kikapta a kezemből.
-Tyler.
-Elizabeth.
-Tyler kérlek.-kezdtem elveszíteni a tűrelmem.
-Nem, ha elolvasod újra összefogsz törni, és én azt nem akarom és nem is fogom végig nézni.
-Kibírom.-mosolyogtam majd elvettem a papírt Tylertől és olvasni keztem.
'Drága húgom,
Annyira sajnálom hogy ezt kell tennem, de hidd el jobb lesz így.
Az életed így tökéletes, Tyler mellett. Jól tudom ezek a sorok is felfognak kavarni de ha tényleg fontos vagyok neked kiállsz a döntésem mellett és nem keresel fel soha.
Eddig csak a te léted tartott életben, és most hogy tudom hogy boldog vagy nem tartom fontosnak hogy én az legyek. Örülök hogy Tyler van neked. Tudom még csak most ismertél meg, de én már 3éve kereslek, 3éve tudok arról hogy van egy húgom akiről valójában semmit sem tudok, aztán az utobbi 1évben nagyon sokat meg tudtam rólad, és az előző életedről, sajnálom hogy nem tudtad befejezni a sulit, és hogy egyedül voltál, hogy nem volt senkid akibe kapaszkodhattál volna de hála ez megváltozott hisz Tyler mellett van a helyed! Ismétlem Tyler mellett! Lehet hogy ezt te olvasod előbb Ty, VIGYÁZZ A HÚGOMRA MERT HA MÁSKÉPP LESZ, találkozzunk a pokolban, húgi ha viszont te olvasod előbb tudd hogy rohadt büszke vagyok rád, és anyáék is azok lennének, rendkívül erős egyéniség vagy, vigyázzatok egymásra, Tyler, köszönöm, húgi, szeretlek.
Enzo.
-Enzo...-suttogtam.
-Hallottam ahogy a szíved újra darabokra tört.-szólt Tyler.
-Megkell keresnem.-felugrottam az ágyról.
-Elment, Eli.
-NEM, nem ment el, itt van valahol.-kirohantam a szobából.
-Elizabeth!!-kiálltott utánam Tyler.
-Megkell őt találnom.-szóltam.
-És ha nem találjuk meg?-kérdezett Tyler.
-Megfogjuk.
-Rendben.-kimentünk az ajtón majd az útnak eredtunk, sehol sem találtuk, Enzo elment.
Minden hova benéztünk, minden egyes helyre de nem találtuk. Nem adhattam fel, hisz a testvérem NEM ADHATOM FEL. 'Ha tényleg fontos vagyok neked kiállasz a döntésem mellett' Az vagy Enzo fontos de nem foglak nem keresni...a gondolotaim vitátt szítottak köztem és Tyler közt, sose vitáztunk így, de Enzo tényleg felborította az életem, teljesen.
-Menjünk haza.-szólt Tyler.
-Menj, én keresem.
-Nem, Elizabeth haza kell mennünk.
-Megkell őt keresnem.-elindultam.
-Állj már meg.-vissza rántott.
-Neked mennyire fontos Elijah? Ha eltünne csak így nem keresnéd?-kibáltam.
-De, valószínűleg keresném de nem ilyen lelki állapotban.-mondta nyugodt hangon.
-AZ TE VAGY TYLER, NEM AKAROK OLYAN LENNI MINT TE.-kibáltam ismét de éreztem itt messzire mentem, mikor ezt kimondtam már megbántam de ami utána történt az sokkal jobban fájt mindennél, a szemembe nézett hallottam a heves szív verésétt majd hátatt fordított és ott hagyott. Utálom magam amiért ezt mondtad, ő az egyetlen ember az életemben aki idáig mindig mellettem volt, de most megbántottam. Mikor eltünt a házak között kétségbe estem, és futtába haza rohantam.
-Tyler.-szólaltam meg hallkan.
-Tyler, ha itt vagy egyátalán tudom hogy hallassz, sajnálom érted? nem akartam ezt mondani, hogy ne akarnék olyan lenni mint te, olyan erős és tökéletes? Sajnálom, nagyon szeretlek.-suttogtam majd megszólalt.
-Gyere fel, kérlek.-suttogott vissza én pedig elindultam fel.
-Sajnálom Tyler.-suttogtam tovább.
-Énis.-suttogott vissza majd benyítottam a szobába ő már az ágyba feküdt én pedig bemásztam mellé.
-Még meg se kaptam de már elvesztettem.-a szemem könnyes lett.
-Vissza fog jönni.-suttogta majd magához ölelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése