Azt hittem ez lesz a legszebb napom, újra itthon Tylerrel csak szép lehet hát tévedtem.
A telefonom csengőhangjára keltem fel amit hoyg felvegyek teljes erő veszítést tettem úgyan is a telefonom a Tyler melletti kis asztalon volt. Mikor a telefonért nyúltam Tyler elkapta a kezem amivel támaszkodtam így ráestem.
-Hülye.-nevettem majd a másik kezemmel elvettem a telefont.
-Én is szeretlek.-nevetett ő is majd a telefont a fülemhez emeltem közben pedig farkas szemet néztem Tylerrel majd Alice nagy levegő vételekkel szólt a telefonba.
-Elizabeth...segítened kell.
-Mi a baj?-kérdeztem félve.
-Luke...-elsírta magát majd át adta Josht.
-Mivan Lukeval?-mosolyogtam Tylerre.
-Elvitték.-mondta de az ő hanja is kezdett elcsuklani.
-Mikor?-tettem fel a következő kérdésem.
-Már lassan két napja.-vett egy mély levegőt.
-Argenték.-suttogtam.
-Igen ők.-mondta.
-Nem hiszem, tegnap kiengedtem mindenkit onnan de ő nem volt ott.-szólt bele Tyler.
-Pedig hagyott is egy levelet, hogy ne keressük mert Argenték elvitték.-közölte Alice.
-Ha Argenték vitték volna el, nem lett volna ideje leveket írni.
-Mert?-flegmázott Alice.
-Mert nekem sem volt rá időm, gondolom neki se hagytak.-feleltem.
-KÉT NAPJA NINCS MEG AZ ÖCSÉM, ÉS TE SEGÍTENI FOGSZ MEGKERESNI.-ordított Josh.
-Nyugi van ember.-kelt a védelmemre Tyler.
-Hol találtátok meg a levelet?-érdeklődtem.
-A posta ládába.-válaszolt Alice én lerohantam megnézni a posta ládát hátha tőlem is elbúcsúzott és ott volt egy levél Luke kéz írásával, nagyon rövid de lényegre tőrő.
'Elizabeth, belehalok a hiányodba és a gondolat hogy Tylerrel vagy hát visszataszító..de emellett Szeretlek, nem bírok így élni sajnálom, csak gyászolj meg kérlek..
Luke.
Megfogja magát ölni, vagy már megtette? Alice és Josh teljesen kifog akadni, de nem tehetek erről az érzéseimnek nem tudok parancsolni Tyler azt jelenti amit ő sose..de ez nem azt jelenti hogy most neki megkénne halni, NEM. Tovább kénne lépnie, utálni engem és boldognak lenni.
A levél után a bűntudat gyötört, én boldog vagyok ő pedig miattam szenved.
-Na mivan kicsim?-hallottam Tyler hangját.
-Jövök..-válaszoltam egyszerűen.
A sokk hatástól lassan de biztosan visszamentem Tylerhez.
-Megfogja magát ölni.-feleltem.
-MIVAN?-hallottam Josh és Alice hangját egyszerre.
-Gyertek át.-mondta lazán Tyler.
-Mindjárt ott vagyunk.-kinyomta a telefont majd Tyler mellé ültem.
-Miért ölné meg magát?-értettlenkedett majd a kezébe nyomtam a levelet.
-Ohh hát ezért.
-Ezért.-lehajtottam a fejem.
-Megtaláljuk, csak egy vészkiáltás hidd el.-át ölelt.
-Miért akarja megölni magát az öcsém?-kérdezte Josh.
-Én is örülök hogy látlak titetek.-mosolygott Tyler én pedig Alice kezébe nyomtam a levelet.
Egy örökké valóságnak érztem az a momentumot míg elolvasta azokat a sorokat, az arcát bámultam vártam a reakcióját azt hittem minimum nekem ugrik de nem a szeme könnyes lett majd oda adta a levelet Joshnak majd így szólt.
-A ti hibátok.-szinte suttogta.
-Sajnálom.-mondtam.
-Megtaláljuk nincs para.-mondta Tyler majd felvett egy pólót végre.
-Menjünk, most.-kérte Josh ingerülten.
Így tettünk, elindultunk a nagy világba keresni egy összetört szívű fiút. Szinte lehetettlen küldetésnek tünt, kétszer körbe jártuk a várost de Lukenak egyszerűen nyoma veszett.
Alice az út során ha 1058x nem hívta fel akkor egyszer sem. Borzalmas volt. Ők aggódtak nagyon, a bűntudat mérőm az egekbe szökött semmi sem tudta volna csillapítani.
Alice és Josh szemébe lehetett látni a fájdalmat és a reménytelenséget. Elvesztették a reményt Luke megtalálása érdekében. Egy erdőn igyekeztuk levágni az utat haza fele, mikor Alice úgy gondolta felhívja mégegyszer Lukeot és akkor a lehúzott ablakon át meghallotuk a csengőhangját, a régi közös számunk a csengőhangja a gyomrom görcse rándult mikor meghallottam. Ki ugrottuk az autóból majd a hang után igyekeztünk. Alice és Josh vissza kapta a rémenyt és a hitett, én is keztem jobban érezni magam mikor megnem éreztem valamit, valamit amit egyszerűen a padlóra dobott.
-Ne menjetek tovább, kérlek.-vettem egy mély levegőt.
-Itt van Luke, érzem.-mosolygott Alice.
-Én is.-könnybe lábadt a szemem.
-Miről beszélsz?-nevetett Josh.
-Meghalt.-feleltem.
-Dehogy itt van, biztos részeg.-nevetett ismét Josh.
-Igen? Gyertek.-oda rohantam egy fához ahol Luke feküdt, kitépte a saját szívét. A szíve a kezébe volt mellette pedig egy levél, mi szerint sajnálja.
-Részeg, nagyon.-mondtam majd vissza szágultam a kocsihoz.
-Menjünk haza.-beült mellém Tyler.
Erre már nem feleltem csak ültem lehajtott fejjel és próbáltam nem sírni. A látvány, a szag, a levelek sok volt, nagyon sok. Soha többet nem akarok senkit sem látni Tylerren kívül. Soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése