-Nem tudok.-feleltem.
-Túl leszünk ezzen, megigérem.
-És ha nem? És ha minden rosszabb lesz?
-Minden a legnagyobb rendben lesz.-mondta.
-Tyler ha veled, bármi történik én abba..-suttogtam de a hangom egyszerűen elcsúszott.
-De nem történik semmi sem.
-Ezt nem tudhatod.-feleltem majd magához rántott.
-Hidd el, örökkön..-öröké.-befejeztem az elkezdett mondatát majd a mellkasára tettem a fejem, majd az egyik karját a derekamra helyezte.
-Mert ÍGY fekszünk akkor se megy az alvás.-nevettem.
-Pedig azt hittem.-nevetett velem együtt.
-Rosszul hitted.-mosolyogtam.
-Nálad jobbat el se tudnék képzelni magam mellé.-lelkizbe kezedt Tyler amit amúgy imádok.
-Biztos?-felé fordultam.
-Ebbe biztos lehetsz.-mondta egyenesen a szemembe.
-Mennyire?-folytattam a faggatást.
-Sosem szerettek még úgy, mint én téged.-mondta majd megcsókolt.
-Szeretlek.-hozzá bújtam.
-Én is....én is.-magához szorított.
-Ha már nem tudsz aludni, engem pedig nem hagysz úgye bár, játszunk.-elengedett az ölelésből.
-Mit?-furcsán néztem rá majd elnevettem magam.
-Nem ér rosszra gondolni.-mosolygott.
-Én? Soha.-próbáltam komoly fejet vágni.
-Csak öszinte válasz ér.-leszögezte a szabályokat.
-Rendben.-mosolyogtam.
-Érezted már úgy hogy nem akarod ezt az egész hibrid dolgot?-tette fel első kérdését.
-Igazából, egyszer. Mikor 'haza' mentem.-mosolyogtam.
-És miért érezted úgy?
-Ha te eldobtál ergo nem akarsz velem lenni, egyedül az 'örökké' gondolta borzalmasnak tűnt vagy is az lett volna.
-'Eldobtál', ezt a szót soha többet ne mond.-kérte.
-Én jövök, miért ragaszkodsz hozzám ennyire? Az örökkét igérted, ami tudjuk hogy nagyon nagyon nagyon hosszú idő.-mosolyogtam.
-Úgy hogy szeretlek, számtalan barátnőm volt előtted de egyikben sem volt meg ez a...szenvedély talán és nem voltak ennyire erősek, gyönyörűek, okosak, életvidámak, imádnivalóak, meg tudtam hogy egy nap 24óra, egy óra 60perc de azt nem tudtam hogy egy perc nélküled, maga az örökkévalóság.-mondta egyenesen a szemembe, látni hogy ezeket komolyan gondolja, hallani a szívverését, nagyon megható volt így akaratlanul is de elsírtam magam, boldog vagyok mellette.
-Tyler..-szólítottam magamhoz egy ölelésre.
-És te miért ragaszkodsz hozzám ennyire?-kérdezte mikor elhajolt az ölelésből.
-Ezt nem tudom felülmúlni, de igazából mindennért, azt adtad meg nekem amit soha nem gondoltam volna hogy a magamévá tudhatok, egyszerűen nem tudok úgy a jövöre tekinteni hogy te ne szerepelj benne, hogy ne melletted keljek fel reggelte egyszerűen nem tudom.
Tökéletes vagy számomra. Régen mindig is abban reménykedtem hogy majd jön értem egy szőke herceg de sokkal jobbat kaptam, téged.-mosolyogtam.
-Szóval szőke srácra vágytál..-mosolygott vissza.
-Nekem a barna tökéletes.-nevettem.
-Még lehetek szőke.-ajánlotta fel.
-ISTEN MENTS.-nevettem ismét.
-Én viszont mindig egy szőke, kék szemű gyönyörű lányról morfondíroztam.
-Egy való vált álom vagyok.-nevettem.
-Úgy ahogy mondod.-mosolygott.
Ki sem keltük aznap az ágyból beszélgettük és lelkiztünk, láttam rajta hogy igyekezett valamilyen színten kiegyensúlyozni a labilis lelkivilágom, jól esett hogy ma azt csináltuk ami rég óta akartam, egy NYUGODT normális napot eltölteni úgy a barátommal hogy épp egyikünk sincs halál közeli élményben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése