-De, jössz és nem türők ellent mondást.-mondta NIKLAUS?
-Muszáj jönnöd Tyler.-ELIJAH? Elijah az?
-Nem fogom itt hagyni.-jegyezte meg Tyler.
-Gyere.-szólt Kalus.
-Nem, felfogtad? NEM.-ellenkezett Tyler.
-Jössz és kész.-mondta Elijah.
-Hova kénne mennie?-kérdeztem.
-Semmi közöd hozzá kislány.-kacsintott Klaus.
-Éppen ellenkezőleg.-mosolyogtam.
-Tyler!! Menjünk már.-kérlelte Elijah.
-Ti komolyan nem értitek meg hogy nem megyek veletek sehova?-kérdezte Tyler.
-Jönnöd kell.-mondta Klaus.
-Bocs tesó.-szólt Elijah majd kitörte Tyler nyakát aki a földre hullot.
-TYLER.-kiáltottam majd mellé ugrottam.
-Bocsi Elizabeth velünk kell jönnie.-jelentette ki Klaus.
-Hadj menjek vele.-kérleltem.
-Nem, te nem jöhetsz.-felelte lazán majd Elijah felkapta Tyler erőtlen testét és eltüntek.
Nem elég hogy Enzo itthagyott most Tylert is elvitték, teljesen egyedül voltam azt se tudtam hol kénne keresni Tylert. Bár tudtam Klaus nem tiszta szívű, egy szóval biztos vagyok benne hogy nem Tyler épsége érdekében vitte el, valami fog történi amiről lehet nem ártana tudnom. De szimplán nem megy a gondolkozás, elveszettnek érzem magam Tyler hiányában. Meg kell őt találnom, haza kell mennünk hozzá együtt. Egyszerűen nem tudom mit kénne tennem, nem tudom hol kénne keresnem, nem veszhetem el őt is, ha valami történik vele abba bele én..
belehalok ez egész bíztos. A kanapén ültem és gondolkoztam merre menjek, merre keressem mikor érthetetlen okból kifolyólag az ajtó hirtelen kitárult azt követően számtalan egyén lépett be a házba utána pedig körém gyültek. Itt már gyanakodtam hogy vajon miért vitték el Tylert.
-Segíthetek valamiben?-mosolyogtam.
-Ohh persze.-felelte az egyikük majd a mögöttem álló illető megragadta a nyakam aztán pedig minden feketébe borult.
Eközben Klauséknál.
-Ha fel ébred valahogy elkell neki mondani vagy is mondanod.-közölte Klaus.
-Persze törjem el a testvérem nyakát és még én mondjam el neki hogy..tudod.-megtagadta Elijah Klaus kérését.
-Elijah.-tutiált Klaus.
-Kifog nyírni.-hangoztatta Elijah.
-Hát fiam..-beszédbe kezdett Klaus de időközben Tyler felugrott.
-Hol, mi..-értettlenkedett.
-Itthon vagy.-jelentette Klaus.
-Nekem ott van az otthonom ahol Elizabeth is ott van.
-Igen, Elizabeth..-szóba hozta Elijah.
-HOL VAN?-kérdezte ingerülten Tyler.
-Van egy olyan érzésem hogy halott.-mondta lazán Klaus.
-Micsoda?-lehetett érezni a hanglejtéséből hogy egy világ dölt össze benne.
-Sajnálom tesó.-együtt érzést mutatott Elijah.
-Miért hoztatok engem ide?-vett egy mély levegőt.
-Hogy téged ne vigyenek el, és hogy élhess.-válaszolt Klaus.
-AKKOR ŐT MIÉRT NEM HOZTÁTOK IDE?-kérdezett ismét Tyler.
-Mert ő nem a családom.
-Hogy tud 'apa' ő az én családom nem ti. Felelőséggel tartozók érte, csak én vagyok neki érted? Csak én, és magára hagytam miattatok, hogy tud ha tényleg...meg..halna csak egy fiad marad, és akkor engem is kihúzhatsz a listádról mint anyát és Rebekahát.-teljesen feldúlt lett.
-Miért lenne csak egy fiam? Képes lennél megölni magad érte?-nevetett Klaus.
-Képes, érte bármit megtennék.-hangoztatta Tyler.
-Tyler nyugodj meg.-nyugtatta Elijah.
-Ohh igen 'testvérem' kösz a nyaktörést és a hátbaszúrást, másra nem is számítottam.
-Sajnálom.-felelte.
-Kit érdekel mit sajnálsz, ha miattatok meghal akkor sajnálhatod. Most pedig mondjátok kik elől hoztatok engem ide?
-Új vadászokat kértek a városba, és most az összes természetfeletti teremtménytekből kiakarnak annyit írtani míg meg nem lesz az a létszám amit viszont a városnak muszj megtartania, tízenkét vámpír, tíz vérfarkas és öt hibrid, és Elizabeth nem lehet benne az ötbe.
-De azért te benne vagy igaz? A hibridek legalja.-csóválta a fejét Tyler.
-Sajnálom fiam.
-És kik ezek a vadászok?
-Argenték.-mondták egyszerre Elijahval.
-És szerintettek hol lehetnek?-krédezte Tyler.
-Tudod van az a régi börtön, oda viszik őket bezárják az összeset majd kitépik a szívüket egyesével.-mondta Elijah.
-Na király.-felelte Tyler majd mint egy vihar végig suhant a szobán kitörve Klaus és Elijah nyakát. Tyler a szívét követte a szíve pedig csak azt sugalta hogy keresse meg Elizabethet és húzzanak vissza Tylerhez egy életre. Nagyon haragszik a testvérére és az apjára hogy ezt tették vele, az élete hatalmas részét vették el tőle. Tyler ahogy oda ért a régi börtönhőz gondolkozásba kezdett hogyan jut tudna be az épületbe, majd a magas falakon meglátott egy rácsos ablakot ahonnan ezt a beszélgetést hallotta.
-Így a halál előtt, beszélgessünk.-nevetett egy fiú.
-Ismerkedjünk mielőtt meghalunk, mesés.-nevetett egy másik bent levő.
-Daniel vagyok 17éves a családom otthon vár de, nem megyek haza többet úgy látszik.-
-Stella 15éves, az öcsémmel mentünk haza aztán Argenték ránk találtak és megkértem hogy az öcsémet engedjék el, én velük megyek csak őt ne bántsák így itt vagyok.
-Dave a korom ismeretlen..-nevetett.
Nagyon sok lány és fiú mutatkozott be aztán..
-Katy 20éves a családom otthon én pedig itt.
-Elizabeth vagyok, 19éves és..és a szüleim meghaltak, a bátyám eltűnt, aki egyedül van nekem valahol törött nyakkal fekszik.-mondtam majd próbáltam mosolyogni.
-Hát örülök hogy megismertelek titeket.-mondta az egyikük.
Itt csend települt az épületre, majd vagy 6 autó jött ki az épületből így Tyler tudta hogy tiszta a terep megfogta magát elrugaszkodótt a földről egészen az ablakig ugrott, megkapaszkodott a rácsba kitépve azt majd beugrott az ablakon.
-Na hello.-mosolygott körbe majd mikor belátta Elizabeth kisírt szemét a szíve görcsbe rándult oda rohant kitépre az ajtót azután pedig magához ölelte.
-Istenem, Tyler.-suttogtam.
-Itt vagyok.-suttogta vissza.
Annyira boldog voltam, tudtam hogy jön értem, tudtam. Ahány ilyen eseten vagyunk túl egyre szorosabb a kapcsolatunk, egyre jobban kötödöm hozzá. Mindenkinek kitéptük az ajtaját majd egyesével távoztunk az ablakon, kiváncsi leszek Argenték reakciójára mikor meglátják hogy nincs itt már senki. Egytől egyik megköszönték Tylernek hogy eljött értünk, ő volt a nap hőse, bár nekem az életem hőse, meg mentett már mindentől. Vissza mentünk a házamba, elhoztam pár fontosabb dolgot amit nem lehetett ott hagyni, de tudtam mikor bezárom magam mögött az ajtót, nem csak a levelet hagyom ott Enzonak hanem az életem jelentős részét, de nekem most Tylerre kell koncetrálnom hisz ő az hosszúúú életem maradéka. Visszatérve az Enzonak hagyott levélre semmi extrát nem írtam benne csak a lényeget.
'Drága bátyám,
Nem tudom fogod-e ezeket a sorokat valaha is olvasni, de ha igen, amit remélek tudnod kell hol is vagyok. Tylernél, nem tudok tovább itt maradni, rémálmok,látomások,emlékek,rossz kedv és hidegség vesz körül, a hidegséget úgy érzem hogy kívül állónak érzem magam, mintha nem is éltem volna itt soha.
Ha valaha eszedbe jut hogy neked bízony van egy húgod akinek nagyon hiányzol keress meg kérlek, át akarlak ölelni. Hiányzol Enzo.
Elizabeth
E rövid levelet hagytam ott Enzonak hátha 'haza' talál. Becsuktam magam mögött az ajtót akkor már tudtam ez a legjobb amit tehetek, Tyler felkapott a hátára majd betett a kocsiba utána beült mellém.
-Tudod mit éltem át mikor kimondta Klaus hogy már bíztos halott vagy?-kérdezett majd beinditotta a kocsit.
-Eltudom képzelni, a puszta gondolat hogy nem vagy döbbet, fájdalmas és halálos.-válaszoltam.
-Hát igen, átfutott az agyamon hogy hol is tépjem ki a saját szívem.-mondta.
-És mire jutottál?-mosolyogtam.
-Lukeéknál, Lukeéknál akartam.
-Miért?-kérdeztem félve.
-Ott lettem szerelmes.-mosolygott.
-Ott loptad el a szívem Luke elől.-mondtam nevetve.
-És nem jobb?-kérdezte félve.
-Lukekkal nem éreztem magam úgy mint veled.
-És velem hogy érzed magad?-mosolygott.
-Nem tudom szavakba önteni.-a vállára döltem.
-Én tudod mit nem tudok szavakba önteni?-a fejét a fejemre hajtotta.
-Nem, mit?-mosolyogtam magamban.
-Azt hogy mennyire szeretlek.-suttogta.
-Na látod ezt én se tudom.-megpusziltam.
-És ITTHON vagyunk.-mondta az itthon szót kihangsulyózva.
-Végre.-elindultam befele de ismét a hátára kapott majd bementünk.
Én és Tyler. Csak mi. Csak ő és én. Senki más.
-Kifáradtam.-szólt Tyler.
-Miért ennyire nehéz vagyok?-nevettem.
-Dehogy is, lelkileg teljesen kimerültem.-mondta majd kézen fogva felmentünk a szobába.
-Lelkileg.-mosolyogtam.
-Miattad.-nevetett.
-Szeretlek.-mosolyogtam majd beugrottam az ágyba mindennek Tyler illatta volt.
-Énis.-nevetett ismét majd mellém feküdt, vagy is rám.
-Szeretlek.-szinte egyszerre monduk.
Boldog vagyok. Nagyon is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése