-Mi a fene volt ez?-kérdeztem Tylerre nézve miközben a kezemből húztam ki az üveget.
-Nem tudom. Jól vagy?-kérdezte majd az ablakhoz igyekezett.
-Persze, ki az?
-Nem tudom-suttogta.
-VIGYÁZZ.-Kiabálva ráugrottam Tylerre.
-Mi az ott?-kérdezte az üvegre mutatva a földön ami berepült a szobába.
-Vasfű és vodka..-feleltem nyugodtan majd kiugrottunk az ablakon a ház pedig mindenstűl felrobbant.
Azt látni ahogy a ház ahol élsz felrobban benne mindennel ami a tied borzalmas volt, próbáltam tartani magam mikor eszembe jutott valami amire kiskorom óta úgy óvok mint szememvilágát.
-A NYAKLÁCOM..-kiabáltam majd beakartam rohanni az égő házba.
-Te meghova mész?-rántott vissza Tyler.
-Vissza kell mennem..-kirántottam a kezem Tyler szorításából.
-Nem mész vissza.-kijelentette.
-Fogadjunk.-nevettem majd kitörtem a nyakát ami akkor tökéletes ötletnek tűnt ám mikor megtaláltam a nyaklánc kormos, égett maradványait és lángra kapott a pulcsim ami megégette a kezem már kevésbbé, nem szabadott volna kitörnöm a nyakát..csak védeni próbált.
Bűntudaddal teliszívvel léptem ki a még mindig égő, egykori házunkból ahol boldogan éltünk..eddig. Tyler élettelen teste a földet díszitette mellette pedig egy vonzó barnahajú fiú állt.
-Megkönnyítetted a dolgom.-mosolygott.
-Mivan?-kérdeztem a nyakláncom szorongatva.
-Teljes szívemből sajnálom ami az otthonotokkal történt, és azzal a lánccal.-felelte a fiú.
-Te csináltad ezt?-kérdeztem könnyes szemmel.
-Igen.-felelte egyszerűen.
-Miért?-kérdeztem suttogva.
-Sajnálom Elizabeth.
-Honna tudod a nevem?-fel csillant a szemem.
-Sokat hallottam rólad.
-Kitől és miért?-tudatlankodtam.
-Elkell velem jönnöd és MINDENT elmesélek pontról pontra.-felelte.
-Veled? Soha sem megyek sehova..-letérdeltem Tyler mellé.
-És ha azt mondom hogy a szüleid élnek?-kérdezett.
-Micsoda?-felkaptam a fejem.
-Ők küldek érted, de ha jönni szeretnél velem hozzájuk itt kell hagynod.-mosolygott.
-Menjünk.-suttogtam majd a nyakláncom Tyler kezébe tettem.
-Nem tudom mennyi idő múlva érünk majd ide vissza..lehet évek.-suttogta a fiú.
-LÁTNOM KELL A SZÜLEIMET.-kijelentettem majd elindultam a kocsija felé.
-Látni fogod.-felelte majd beült mellém.
-Éhen halok..-feleltem.
-Tessék.-hátra nyúlt majd egy vérzacskót nyomott a kezembe.
-Ez meg mi a fene?-forgattam a kezemben.
-Csak idd meg.-letépte a tetejét majd bevertem a zacskó vért.
-Hagyhattál volna..-nevetett.
-Bocsi.
-Áhh.-mosolygott.
-Szóval..honnan is ismered a szüleim?
-Hosszú történet.-felelte.
-Innen és innen..szerintem elég rövid.
-Ha oda értünk mindent megtudsz.
-Most akarok mindent tudni.
-Még nem, már itt vagyunk..
-Annyira hasonlítasz valakire..-néztem az arcát.
-Igen?
-Igen, nagyon Damonre.-én kiböktem amire gondoltam ő pedig egy tűt bökött belém. Onnan homály és sötétség. A szemem épp hogykinyítottam megpillantottam Klaus arcát majd egy újabb tűszúrást tudhattam magamévá. Teljesen elegem lett elöntött a düh amitől a szer amit belém fecskendeztek megszűnt létezni, immunis lettem, mintha mi sem történt volna felálltam majd kérdőre vontam őket.
-Mit jelentsen ez az egész, és hol vannak a szüleim?-kérdeztem őket könnyes szemmel.
-Drága a szüleid megdöglöttek nem emlékszel?-szólt vissza durván Klaus.
-De..emlékszem.-suttogtam.
-HAJRÁ, KARÓT NEKI.-kiabált Klaus.
-Miért csinálod ezt?
-Mert elvetted a fiamat..
-Te taszítottad el magad melől.-kibáltam rá.
-Így visszakapom ha végzek veled.-felelte.
-Nem csak jobban utálni fog.
-KARÓT.-kibált tovább majd közelebb lépett hozzám Elijah egy karóval a kezében, a mellettem álló Salvatore testvérek lefogtak majd Elijah felemelte a karját.
-VÁRJ.-kibáltam majd kikaptam a kezéből a karót amit a szívembe szúrtam.
Halandó életem rég véget ért, ideje volt ennek is véget vetni, de mit számít hogy én meghaltam ha az utolsó lélegzet vételemben is te voltál a szemem előtt...sajnálom Tyler.
'Örökkön örökké.'
-LÁTNOM KELL A SZÜLEIMET.-kijelentettem majd elindultam a kocsija felé.
-Látni fogod.-felelte majd beült mellém.
-Éhen halok..-feleltem.
-Tessék.-hátra nyúlt majd egy vérzacskót nyomott a kezembe.
-Ez meg mi a fene?-forgattam a kezemben.
-Csak idd meg.-letépte a tetejét majd bevertem a zacskó vért.
-Hagyhattál volna..-nevetett.
-Bocsi.
-Áhh.-mosolygott.
-Szóval..honnan is ismered a szüleim?
-Hosszú történet.-felelte.
-Innen és innen..szerintem elég rövid.
-Ha oda értünk mindent megtudsz.
-Most akarok mindent tudni.
-Még nem, már itt vagyunk..
-Annyira hasonlítasz valakire..-néztem az arcát.
-Igen?
-Igen, nagyon Damonre.-én kiböktem amire gondoltam ő pedig egy tűt bökött belém. Onnan homály és sötétség. A szemem épp hogykinyítottam megpillantottam Klaus arcát majd egy újabb tűszúrást tudhattam magamévá. Teljesen elegem lett elöntött a düh amitől a szer amit belém fecskendeztek megszűnt létezni, immunis lettem, mintha mi sem történt volna felálltam majd kérdőre vontam őket.
-Mit jelentsen ez az egész, és hol vannak a szüleim?-kérdeztem őket könnyes szemmel.
-Drága a szüleid megdöglöttek nem emlékszel?-szólt vissza durván Klaus.
-De..emlékszem.-suttogtam.
-HAJRÁ, KARÓT NEKI.-kiabált Klaus.
-Miért csinálod ezt?
-Mert elvetted a fiamat..
-Te taszítottad el magad melől.-kibáltam rá.
-Így visszakapom ha végzek veled.-felelte.
-Nem csak jobban utálni fog.
-KARÓT.-kibált tovább majd közelebb lépett hozzám Elijah egy karóval a kezében, a mellettem álló Salvatore testvérek lefogtak majd Elijah felemelte a karját.
-VÁRJ.-kibáltam majd kikaptam a kezéből a karót amit a szívembe szúrtam.
Halandó életem rég véget ért, ideje volt ennek is véget vetni, de mit számít hogy én meghaltam ha az utolsó lélegzet vételemben is te voltál a szemem előtt...sajnálom Tyler.
'Örökkön örökké.'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése