Mikor kinyitottam a szemem és körbe néztem csak füst, korom és sötétség vett körül.
Elizabeth eltünt mintha a föld nyelte volna el, sehol sem találtam amitől ideges, kétségbeesett és szomorú voltam. Meg kell őt találnom ha törik, ha szakad de hol keressem? Hol keressem azt aki életben tart, teljesen elvoltam veszve nélküle. A nyakláncát szorongattam a kezemben mikor eszembe jutott valami, vagy is valaki..meg kell kérnem az én 'drága' testvérem hogy segítsen megkeresni Elizabethet, így első utam a régi otthonomba vezetett.
-Elijah..-beléptem az ajtón.
-Szia Tyler...-válaszolt meglepve.
-Segítened kell.
-Miben is?-mosolygott rám.
-Elizabeth eltünt..meg kell keresnünk.-feleltem.
-Oké..menjünk..keressük..-hebegett-habogott.
-Hova temessük el?-kérdezte Damon majd Stefan elém lépett kezeimben Elizabethel, ott álltam könnyes szemmel köpni nyelni nem tudtam akkor... a szívembe nyilallt a fájdalom egy részem vele halt..egy jelentős részem. Nem tudtam megküzdeni a helyzettel, akkor nem ment nem voltam rájuk mérges csak fájt, iszonyatosan fájt.
-Elizabeth..-ennyit tudta kinyögni majd térdre rogytam.
-Sajnálom Tyler.-suttogta Stefan majd a karjaimba tette a szeretett lány elboldogult testét.
-Miért tettétek ezt, velem?-kérdeztem közben pedig Elizabeth gyönyörű falfehér arcát pásztáztam.
-Mert így vissza kaplak.-felelte Klaus mi közben besétált a szobába.
-Vissza kapsz?
-Igen fiam, elvett tőlem, így újra vissza kaplak.
-Nem most csak jobban elcsesztél MINDENT..ő volt az életem..-suttogtam majd elsírtam magam.
-Te sírsz?-nézett rám furán Elijah.
-NE FOGJÁTOK FEL HOGY MENNYIT JELENTETT NEKEM?-kiabáltam.
-Jobb lesz így..-suttogta Damon.
-Mivan eszedbe jutott a Stella? Megöltél te szeretted.-feleltem neki.
-Még mindig szeretem.-válaszolt majd ott hagyott minket.
-Őt elviszem magammal..megszervezem neki a világ legszebb temetését, amennyire szép lehet egy temetés..miután meggyászoltam kérlek mellé temessetek el.-felálltam Elizabethel a kezemben, olyan könnyű és mozdulatlan volt.
-Nem ölheted meg magad, miatta Ty.-állt az utamba Klaus.
-Pedig megteszem...és ne hívj Tynak..faszfej.-kiléptem az ajtón.
Gőzőm sincs hova menjek, az otthonom leégett Enzo eltünt így egy ház maradt ahova mehettem és akik támogatnak majd ebben mert szeretették őt..
-Valaki..-kiabáltam az ajtó előtt.
-Mit akarsz Tyler?-kiabált vissza Alice.
-Kérlek..engedj be.-feleltem a könnyeimmel küzködve.
-Felejsd el..-szólt rám Luke.
-Kérlek..-itt már elsírtam magam, a fiúk nem szoktak sírni igaz? Kivéve ha van akit igazán szerettek és az életük adta volna az övéért..csak érte.
-Te sírsz?-kérdezte Josh.
-Nyisd ki..-kérleltem majd az ajtó óvatosan kinyílt Luke pedig a földre zuhant.
-Mi a fene történt?-kérdezte Alice suttogva.
-Az apám..az apám történt..
-Meghalt..-suttogta szerintem magának.
-Akik érte jöttek, felgyújtották a házam szóval őt hadd hagyam itt míg elintézem a temetést..
-Maradj te is, kérlek.-szólt Alice.
-Nem akarok most, senki terhére lenni..-feleltem.
-Én kérlek rá hogy maradj.
-Igen, maradj nem aludhatsz az utcán..-szólt hozzám Josh.
-Rendben, köszönöm..-letettem Elizabeth testétt a kanapéra.
Itt mindenki csendben könnyeivel küzdve nézte Elizabethet a kanapén.
-Nem bírom még eltemetni.-szólaltam fel.
-Senki sem tudja..-rá tette a kezét a válamra Luke, majd valaki betörte Lukekék ajtaját.
-Azt hallottam hogy az én drága húgo...-folytatta volan de meglátta a kanapén elnyúló halott lány testét, a látvány tényleg szívcsavaró volt, borzalmas.
-Ez nem lehet..igaz..-próbált értelmesen beszélni Enzo.
-Pedig az..-suttogta Josh.
-Nem..nem..NEM..-oda rohant majd elkezdte rázni Elizabeth testét.
-Enzo..nyugi Enzo..shhh..-lefogtam,a végén még szét tépi.
-Nem halhatott meg.-felelte.
-A legjobbat veszítjuk el.-suttogtam.
-A szüleink, élnek.
-Micsoda?-kérdeztem meglepődve.
-Igen én is csak két napja tudtam meg, élnek de már hiába ha ő...ha ő..-mondta Enzo.
-Mindent megtennék hogy láthassa a szüleit..-feleltem.
-Mióta is nem látta őket?-kérdezte Alice.
-14éves kora óta..-feleltem.
-Istenem.
Ott volt mindenki aki számított neki, tudom hogy nem állok készen arra hogy egy koporsóba zárjam majd a föld alá helyezzem, képtelenség hisz az örökké valóságot igértük egymásnak, egymásnak igértük egymást egy életre de a saját apám fosztott meg ettől az örömtől.
Nem tudom őt elenegdeni bár már egy részem rég belehalt és megszűnt létezetni de az a halovány részem küzd, küzd mert látja a reményt a kiútra..miféle kiútra Tyler? A hiánya fájdalmas, néma és hosszú. Nem tudom valaha képes is leszek eltemetni őt, hisz hiába ha fizikálisan eltemetem őt, lelkileg sose fogom tudni, sose fogom tudni elfolytani az iránta való érzelmeim, vágyaim...belülről fog felemészteni minden ami vele kapcsolatos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése