2015. szeptember 25., péntek

38.Barátok.

-Ma átjön pár  barátom.-közölte Tyler egyszerűen.
-Mi? Kik?
-Egy óra és itt vannak.-mosolygott.
-EGY ÓRA?
-Egy óra.-megpuszilta a homlokom majd ott hagyott.
Egy óra múlva itt vannak Tyler barátai akikről eddig egy szót sem hallottam, gondoltam nem fogom magam kicsipni az igazi énem kell látniúk akit Tyler szeret így egy tök átlagos kinézetett kaptam végeredménykép. Az időt nem figyelve töltöttem el azt az egy órát, majd kopogást hallottam, erős, határozott ember állhatott az ajtó túoldalán mert csak úgy dübörgőtt az ajtón.
-Jövök, nyugi van.-nevetve az ajtóhoz lépett Tyler. Mindenki egyesével ölelte át Tyler majd leültek a nappaliba, alig mertem megmozdulni, bevallom féltem..mivan ha nem tetszem nekik?
Mivan ha nem akarnak látni? Mivan ha...sok a 'mivan ha', a gondolaim felhőjét szét hesegettem a fejemben majd egy hirtelen mozdulattal kiléptem az ajtón, oda sétáltam a lépcsőhőz ahonnan láttam mindenkit, két lány és három fiú ült. Tekintetteik csak úgy perzselték a bőrőm, a kérdéseiket amik felmerültek bennük, mintha tisztán hallottam volna.
Akkora a félelem eltűnt belőlem inkább a megfelelés érzése vezetett. Tyler hirtelen mozdulottal felugrott a kanapéból majd mellém sietett.
-Nyugi.-suttogta majd oda vezetett az idegen alakokhoz akik kérdő pillantásokat vettetek hol rám hol pedig Tylerre.
-Óhh ő lenne az a lány akiről annyit meséltél..-elém lépett az egyik fiú.
-Igen ő az..-mosoly Tyler.
-Matt Donovan.-mosolygott a srác aki az imént elém állt.
-Elizabeth Wayne.-mosolyogtam vissza.
-Elena Gilbert.
-Hayley Marshall.
-Jeremy Gilbert.
-Rebekah Mikaelson.
-Edward Cullen.-jöttek sorra a nevek, kedvesnek tűntek de még mindig tartottam a véleményüktől. Tyler egész végig fogta a kezem ami adott egy kis bátorságot.
-És miért hívtál ide mindenkit?-kérdezte Jeremy.
-Elszeretnék mondani valamit.-mosolygott Tyler.
-Kivele.
-Mindegyikőtők megvan hívva egy esküvőre..-elmondta ugyan, igaz burkoltan de elmondta.
-Kiére?-kérdezte Elena.
-A miénkre.-mosolygott Tyler, majd magához szorított.
Itt körbe néztem vártam a reakciókat kiből mit vált ki ez a hír, mindenki arcán csak mosoly ült, és boldogság hogy a barátjuk megházasodik...ám itt rápillantottam a szőke egyedre akinek az arcán a teljes csalódottságot láttam csak, a szemei könnyekbe bújtak, az arca fehérebb volt a kelletténél a kezei ökölbe szorítva.
Mintha teljesen összetört volna, mintha a hír annyira sokkolta volna, itt eszembe jutott valami ami akkor már nem hagyott nyugodni, a volt barátnő, aki kiszívta a nyakát..csak nem Rebekah Mikaelson? Teljesen kétsbe voltam esve míg Tyler le nem hajtotta a fejét és azt suttogta..'Sajnálom.' ekkor Rebekah felugrott.
-ESKÜVŐ? Te meg ez?-vonta kérdőre Tylert.
-Ő, nem ez, és igen.-szögezte le egyszerűen.
-Nem Tyler..NEM azt mondtad szeretni fogsz, mindig mindenben.-emelt a hangszintjén.
-Rebekah ez régen volt így, elmúlt.
-Megígérted..-suttogta, a hangja szomorú volt, nagyon szomorú de ebben még is annyi düh volt.
-Nem ígértem ilyet..-felkapta a fejét a mellettem álló össze zavarodott fiú.
-SZÓVAL NEM?-kiabálni kezdett.
-Nem, és tudod jól hogy akkor szerettelek de az akkor volt, most őt szeretem, nagyon.
-Annyira hogy elveszed?-végig mért a szemével, fájt, hogy én nem vagyok elég jó mint ő...
-Annál sokkal jobban.-mosolygott.
-És ha ő nem lenne most a képben?-tette fel a ravaszt kérdést.
-Akkor egyedül lennék.-szorított egyet a kezemen.
-Tudod mit? Inkább légy egyedül mint ezzel..-elém lépett majd egy mozdulattal tépte ki a szívem a helyéről.
-Ha az enyém nem lehetsz, másé se legyél.-ezzel a mondattal együtt zuhantam a földre.




Sírva? Zokogva ugrottam fel az ágyamban anya felém rohant majd átölelt nyugtatás képp.
-Hol van?-kérdeztem a könnyeimmel mit sem törödve.
-De kicsoda szívem?
-Tyler..-nyögtem ki egyszerűen.
-Tudom kénne ő ki?-mosolygott rám megértően.
-Tyler Lockwood, a vőlegényem..-suttogtam.
-Sajnálom kicsim de ő nem volt, és nem is lesz.-magához ölelt.
-De van, én tudom..a köd háta mögött lakunk, csak mi ketten.-meséltem neki zokogva.
-Egy álom volt csupán.-mosolygott.
-De én szeretem.-feleltem teljesen kisírt szemmeimmel együtt.
-Nem szeretheted, csak álmodtál.-megpuszilta a homlokom.
-Anya az örökkévalóságot ígérte nekem..-suttogtam.
-Nincs örökkévalóság, egyszer mindenki elmegy.
-De én hibrid vagyok.-adtam a szerintem logikust választ de anya csak értetlenül bámult.
-Tudod mit? Vissza alszok, megkeresem és hozzá megyek.-mosolyogtam majd vissza feküdtem az ágyba. Mivan? Csak egy álom? Na persze, én tudom hogy létezik és tudom hogy szeret.
TYLER SZERET ENGEM.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése